HAMLET ADATBANK

Magyar Opera, Kolozsvár

Erkel Ferenc

Dózsa György

opera, 2 felvonásban

Szereposztás:

Bemutató időpontja: 2004.09.26.

Az opera ősbemutatójára 1867. március 6-án került sor a pesti Nemzeti Színházban. Jókai Mór 1857-ben készült történelmi szomorújátéka alapján Szigligeti Endre írta az opera szövegkönyvét, melynek hiányosságait azonban az erkeli zene jótékonyan ellensúlyozza. Ennek ellenére az opera sokkal pozitívabb fogadtatásban részesült a kritikusok, mint a közönség körében.
Egyes zenetörténészek – mint például Németh Amadé – véleménye szerint nem a Bánk bán, hanem a Dózsa György az erkeli életmű csúcsa, elsősorban újszerű hangszerelése miatt.
Az eredetileg ötfelvonásos opera – mely a Kolozsvári Magyar Opera színpadán két részben kerül bemutatásra – cselekménye a Dózsa György vezette kereszteshadakból lázadókká váló parasztsereg, valamint az ország sorsával nem törődő főurak összecsapását mutatja be. De sor kerül egyéni tragédiák megjelenítésére, árulásra ugyanúgy, mint az emberi nagyság színpadon végül mindent maga mögé szorító diadalára.

Az opera cselekménye

Az opera nyitóképe a budavári koronázó templom előtti téren játszódik, ahol Lőrinc barát prédikációja után II. Ulászló király kinevezi a törökellenes keresztes hadak vezérévé Dózsa György „bocskoros nemest”, majd felesketi a haza védelmére. Zápolya, aki lenézi Dózsát szerényebb származásáért, saját szolgálatába próbálja csábítani, de Dózsa elutasítja.
Dózsa, de Zápolya és Bornemissza is versenyeznek a szép Csáky Lóra kegyeiért. Dózsa menyasszonya, Rózsa és barátja, Barna lépnek a színre, és elmesélik Dózsa otthonának feldúlását és édesanyjának tragédiáját. Ugyanakkor felhívják figyelmét a nép nyomorára is, közölvén Dózsával, hogy mindez Zápolya műve. Dózsa a táborába küldi őket.
A királyi palotában mulatozás közben a főurak a királyt és Dózsát gúnyolják, miközben a király és Csáky Lóra egy igriccel lép be, aki énekében feltárja az ország súlyos gondjait. A felbosszantott főurak vitába szállnak az énekmondóval, de Csáky Lóra biztatására a nemesasszonyok az igric pártjára állnak, sőt, tehetetlennek, gyávának nevezik az országnagyokat.
Dózsa táborában folytatódik a cselekmény, ahol a felingerelt Zápolya megzavarja Dózsa seregének áhítatát, szökevény-csőcseléknek nevezi Dózsa hadát, és letépi melléről a keresztet, amire a keresztes had pillanatok alatt mindent elpusztító lázadó sereggé válik, és Dózsa vezetésével bosszúhadjáratra indul a nemesség ellen.
A következő képben egy jósnő Dózsának hatalmat, királyi trónt és koronát jövendöl, de figyelmezteti, hogy óvakodjék attól, aki a „bort nem issza”. Dózsa, akinek a hatalom ígérete elhomályosítja ítélőképességét, eltaszítja magától menyasszonyát és barátját is.
Dózsa táborában őrzi a rabul ejtett főurakat és Csáky Lórát, aki Dózsa személyes foglya. Csáky Lóra ráveszi a szerelmes Dózsát, hogy bocsássa szabadon a főurakat, ha azok esküt tesznek, hogy nem fognak többé fegyvert ellene. Bár Bornemissza nem tesz esküt, Dózsa szabadon engedi foglyait. Barna, aki minden baj okozóját Lórában látja, elhatározza, hogy megöli a lányt. Rózsa azonban helyet cserél Lórával – így Barna tévedésből őt öli meg. A sátorba belépő Dózsa már csak Rózsa búcsúszavaira érkezik.
Zápolya nagy erővel támad, és Dózsa a csatát elveszti. Börtönében várja ítéletét, miközben visszagondol elmúlt életére. Látomása során megjelenik előtte Rózsa alakja, de eszébe jutnak a jósnő szavai is: az fogta el, aki a bort nem issza, azaz Bornemissza, aki nem tett hűségesküt. Lóra megpróbálja kimenekíteni Dózsát a börtönből, de ő inkább vállalja sorsát, és elszántan elindul a tüzes trón felé.