HAMLET ADATBANK

Színházművészeti Egyetem Stúdiója, Marosvásárhely

Molnár Ferenc

Az ördög

Szereposztás:

Bemutató időpontja: 2008.12.05.

Molnár Ferenc a legismertebb magyar színműíró. Darabjait világszerte játszták és játsszák mind a mai napig Tokiótól Bukarestig, Rómától Londonig, New-Yorkig. És Marosvásárhelyen?

A Székely Színház másfél évtizedében nem juthatott hely Molnár polgári, dekadens jelzőkkel minősített dramaturgiájának. Mint annyi más értéket, őt is felejtésre, elhallgatásra ítélte a kommunista kánon.

A zsenit azonban nem lehet örörkre elnémítani. Molnár Ferenc a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet Stúdió Színpadán lett Vásárhelyen ismert, sikeres szerző és egyben fontos tananyag is. 1965-ben a Liliom (Kovács György rendezésében), 1982-ben az Apolló L-teremben Az ibolya (Killár Kovács Katalin rendezése), majd 1985-ben A testőr (Gergely Géza felfedezése) nyitotta a sort. 1988-ban Az üvegcipő (a Stúdió mindmáig legnagyobb sikereinek egyike, Kovács Levente rendezésében), 1992-ben a Játék a kastélyban (Parászka Miklós rendezése), majd 1993-ban ismét a Liliom jelentette a folytatást (Kovács Levente). 1995-ben az egyetem sikerrel szerepelt a budapesti testvérintézet által rendezett Molnár-világfesztiválon. Az ibolya (Lohinszky Loránd rendezése) mellett nagy felfedezéséként hatott a Budapesten sem ismert, A cukrászné című darab műhelybemutatója (Hunyady László és Kovács Levente munkája). Az egyetem osztályainak műsorában emlékezetes Molnár-etüdök sora jelezte, hogy a magyar színészképzésben kikerülhetetlen a molnári színház. A vörös malom (Farkas Ibolya irányításával), A jó tündér (B. Fülöp Erzsébet vezetésével) a Liliom két alkalommal is (Tompa Klára, illetve Béres Attila vendégtanári programba illesztett etüdjével), az Úri divat (Kovács Katalin vezetésével) az egyes osztályok nevelésében fontos szerepet játsztak. Időközben a Tompa Miklós Társulat is elfeledte vesztegzárát. A Liliom (Babarczy László vendégrendezése), a Játék a kastélyban (Gali László rendezése), majd a Delila (Kovács Levente) jelentette az első lépéseket Molnár felé.

Az ördög bemutatója találkozás Molnár egyik legördögibb, bravúros drámatechnikával megírt darabjával, egyben a világszerte nagy sikereket aratott mű első marosvásárhelyi bemutatója. A darab rangját az is jelzi, hogy Karinthy Frigyes ebből írta egyik legsikerültebb paródiáját, A fenét. Az előadás igazi találkozás az ördöggel – a színművet elolvasni, az előadást megnézni egyaránt élmény lehet. Mindenkit várunk az ördögi találkozóra!

Részletek Az ördög korabeli sajtójából:

„Ő a legkedvesebb pesti szerző, a legvidámabb, a legszellemesebb, a legfordulatosabb… Mit is mondjak még róla? Jelzőt kellene találnom Molnár Ferenchez, holott ma már ő a jelző. A jó vígjátékra évek óta azt mondjuk: molnárferenci…” (Jób Dániel)

„Az ördög a szó legszorosabb értelmében vett színházi szenzációképpen hatott. Megragadta és felvillanyozta a nagyközönséget épp úgy, mint a kritikát, meséjének izgatóan érdekes voltával, formájának merészségével és nyelvének szikrázó szellemességével… A darab külső sikerére ráillik az óriás jelző. A szinte páratlan módon fokozódó érdeklődést, amellyel a közönség Az ördög iránt viselkedik, a táblás házak egész sorozata bizonyítja.” (Új Idők, 1907. április 14.)

„Egy német tudós észrevette, hogy a mai kor már nem kedvez a Faust-problémáknak, és megjósolta, többé nem élednek fel sohasem. Ma élni akarunk és nem tudni. A tudásszomjas Faustot Goethe kegyes szellemei felemelték az égbe, eltűnt a föld színéről, örökre, de Mefisztofelész és Lucifer annál inkább közöttünk maradtak. Csak aludt az ördög, csak fel kellett kelteni százados álmából, s letörve ijesztő szarvait, megfésülve és megmosdatva frakkba kellett bújtatni, hogy újra színpadképessé legyen, és hideg cinizmusával mosolyt és bizsergő borzongást keltsen a csodálkozó emberekben. Az ördög tehát ma is él, de ábrázatja nem ijesztő, sötét köpenyét, bizarr süvegét, spádéját sutba vetette, modora hideg és előkelő, igazi comme il faut ember, akinek kitárulnak a szalonok aranyos ajtai, s piruló hölgyek, szerelmes urak gyónnak neki. Kissé megviselte a hatezer év, de azért eleven és fiatal; letett bűvészkedő hajlamairól, nem gyújt lángokat a kupa szélén, a száraz asztalból nem csapol bort, csak a szerelmet szítja, csak a vágyak örök forrását buzogtatja.” (Kosztolányi Dezső, Budapesti Napló, 1907. április 11.)