HAMLET

Bács Ildikó

Örökös színész

fesztivál-mozaik / huntheater.ro, 6. szám, 2007-12-06

Interferenciák - Nemzetközi Színházi Fesztivál

A nézőtér lassan megtelik. Az általános zsibongás csillapodni kezd, amikor színpadra lép Tompa Gábor, a színház igazgatója. Háromnyelvű köszöntője után románul, magyarul és angolul tudatja a közönséggel, hogy ma este hivatalosan is kezdetét veszi a Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Éve. Felkérésére Vladimir Simon, a Centrul de Consultanţă pentu Programe Culturale Europene igazgatója megnyitja a 2008-as éven átívelő programot, és elmondja, hogy a Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Éve politikai kezdeményezés; célja olyan projektek működtetése, melyek a különböző kultúrájú közösségek egymás közti kommunikációját segítik elő. Ennek az évnek az a szerepe, hogy az emberek figyelmét a békétlenkedés ellenében a párbeszédre összpontosítsa. Minden európai állam népszerűsíti az interkulturalitás előnyeit, hazánkban az ezt koordináló a programot PAZA-nak nevezik.
Elérkezünk az est fénypontjához. Tompa Gábor ismét átveszi a szót, és tájékoztatja a nézőket, hogy a színház másfél évtizede újraélesztette azt a hagyományt, hogy fontosabb színházi rendezvények alkalmával örökös tagot avat. Az örökös tagságot a Művészeti Tanács azoknak a művészeknek ítéli oda, akik által gazdagabbá vált színházunk története, illetve akik hűek maradtak a színház szelleméhez, ahogy Harag György megfogalmazta, „az állandó megújuláshoz”. Kötő József színháztörténész feloldotta a talányt, és megnevezte a kitüntetettet, hogy szavai egyenesen hozzá szólhassanak. A vergődés művésze című laudáció állítása szerint Stief Magda nemcsak profizmusával, de színrelépéseinek groteszk bájával is magára vonta a figyelmet. Kötő beszélt a művésznő színházi tevékenységéről, kimagasló alakításairól, és hozzáfűzte, hogy „az igazi művész mindig perel a világgal, ám hite elpusztíthatatlan”. A laudációt rövid bejátszás követte a Vlad Mugur rendezte kolozsvári Cseresznyéskertből, a Székekből és az Így van ha így tetszik-ből, amelyekben Stief Magda fontos szerepet játszott.
A legújabb örökös tag megköszönte a díjat, és felolvasott egy rövid Bertolt Brecht-verset (Morgens und abends zu lesen).

Stief Magdával a színház előcsarnokában találkoztam. Kedvesen fogadott, mint egy régen látott ismerőst.
B. I.: Miután elvégezte Marosvásárhelyen a Színművészeti Főiskolát, Kolozsvárra szerződött. Mit jelentett ez az Ön számára?
S. M.: Negyedév végén a színházigazgatók eljöttek a vizsgaelőadásunkra. Nem tudom, hogy működik most, de annak idején mindenkinek biztosítottak egy munkahelyet. Engem Senkálszki Endre választott ki. Óriási öröm volt számomra, ez nagy kitüntetésnek számított.
B. I.: Mennyire határozta meg ez az első állomás a további pályafutását?
S.M.: Rendkívül, hiszen szép szerepeket játsztam itt, dolgoztam az operában is. A legfontosabb esemény Vlad Mugur, a későbbi férjem megismerése volt, ez a találkozás döntően hatott színészi tevékenységemre. Mintha új életet kezdtem volna.
B. I.: Melyek voltak élete meghatározó állomásai?
S. M.: Először is Kolozsvár, magyar és román színházával, majd kimentünk a férjemmel Németországba, és ott különböző városokban elkezdődött a színházi tevékenységünk. Szerencsére rengeteget utaztam, sok színháznál játsztam, és ez sokat segített a munkámban.
B. I.: A díj átvételekor megemlítette, hogy szívesen játszana még Kolozsváron. Hol érezné még jól magát?
S. M.: Azt mondta a férjem, hogy mindig oda menjek, ahová hívnak. Természetesen legszívesebben haza jönnék.
B. I.: Mit jelentett a művésznő számára ez a kitüntetés?
S. M.: Nem szeretnék banálisan fogalmazni, de hát ez óriási dolog, hatalmas megtiszteltetés egy színésznőnek.
B. I.: A művésznő szerint ki érdemelné a következő örökös taggá avatást?
S. M.: Öszintén megmondom, én még nem ismerem az itteni fiatalokat, mert nem itt élek, nem is tudom, hogy kit avattak eddig örökös taggá. De ha visszatérnék, akkor válaszolhatnék erre.