szerkeszti: 
Kinde Annamária
Csongor és a tündér
Erdélyi Riport, IV. évfolyam 41. (147.) szám, 2005-10-13
A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának hivatalos évadnyitó előadása Görgey Gábor – Illés Lajos műve, a Csongor és a tündér. A Vörösmarty Mihály művei nyomán készült daljátékot Vadas László állította színpadra.
Csongor és Tünde története természetesen nem ismeretlen a néző számára. Az eredeti drámai költemény jelenetbeosztását követi a daljáték is, melynek első bemutatója 1974-ben volt, eredeti címe Egy fiú és a tündér. A címváltoztatás szerencsésnek mondható ebben az esetben, a Csongor név ugyanis erőteljes hívószóként működik.
Szóljunk először arról, amit elsőnek pillant meg a néző: a színpadképről. Torkos István díszletéről szívesen mondanám azt, hogy egyszerű és nagyszerű. A többszintes, lépcsős-csúszdás, némiképp játszótérre hajazó építmény fekete-szürke árnyalatait egyetlen szín, egy vörös függöny-lepel színezi. A soklépcsős építmény bonyolult, mint az élet, és meglehetős testi erőt, fizikai kondíciót, hajlékonyságot követel a játszó személyektől, akiknek becsületére legyen mondva, hogy teljesen otthonosan és természetesnek hatóan mozognak ebben a térben.
Az előadás újabb erőssége a Kurrah szerepét is alakító Dimény Levente koreográfiája. A néptáncra alapozó, a színészek mellett három táncospárt is mozgató koreográfia látványos és dinamikus, szerves eleme az előadásnak. Különösen kedves momentum, amikor az egyébként kardos menyecskének menendő Ilma szinte szabályos legényest táncol. Elsőre talán megütközik rajta a néző, ám a karakter temperamentumát tekintve teljesen igazolt ez a választás.
A dalok, amennyire meg tudtam állapítani, fél-playbackről szólnak. Sajnos nem mindig érthetőek a dalszövegek, amelyek pedig eléggé fontosak egy ilyen összetett műfaj esetében. Dicséretes azonban, hogy a színészek állják a sarat, tisztességesen teljesítik a nagy energiabefektetést követelő feladatot, egyszerre énekelni és táncolni elég nehéz.
Az előadás keretjátéka szerint moziban vagyunk. Erre utal az is, hogy a színészek az előadás előtt, már az előcsarnokban a nézők közé keverednek, kakast majszolva megjegyzéseket tesznek a nézőkre, majd a közönséggel együtt telepednek le a filmvászon elé.
Csongor (Molnos András Csaba) és Tünde (Gajai Ágnes) feladata volt talán a legnehezebb a történet tolmácsolásában. Az ő alakjuk a legelvontabb, talán a legkevésbé életközeli. A rendőri feladatokra vállalkozó, kettős értelemben is alvilági ördögfiak (Dimény Levente, Nagy Gábor és Kocsis Gyula), valamint a gonosz oldalt vezénylő Mirigy (Csiky Ibolya) szerepe sokkal hálásabb, s mértéktartásukat, valamint a rendező arányérzékét dicséri, hogy elkerülik a csapdát, amellyel könnyen az előadás főszereplőivé válhatnának. Az elvekhez, eszményekhez ragaszkodó égi szerelmespárt profi módon ellenpontozza a Csőr utca valóságát megjelenítő és felvállaló Balga (Kiss Csaba) és Ilma (Tóth Tünde). Ács Tibor Mozgó kocsmárosa telitalálat, a részegséget dicsőítő dala a darab egyik csúcspontja. A Fejedelem-Kalmár-Tudós alternatívákat prezentáló Dobos Imre, Csatlós Lóránt és Rácz Mari egy film háttérben megjelenített mellékszereplői az előadásban, a valóság szövetének tömörségét erősítik Fodor Réka feltűnően üdítő Ledérjével együtt.
Maximális elismerés illeti a jobbnál jobb jelmezeket felvonultató tervező, Florina Bellinda Birea munkáját, amely külön méltató cikket érdemelne.
Vadas László Csongor és a tündérje rendezői szándék szerint a választásokról szól. Váradon ezúttal olyan előadást sikerült színre vinni, amelyet bizonyára szívesen választ minden színházlátogató korosztály.
