szerkeszti: 
Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely
Vásott kölykök
(Rue Montmarte 33. II. em. 33)
dráma
Szereposztás:
| Elisabeth | P. Fincziski Andrea | |
| Paul | Ráduly Csaba | |
| Gerard | Szabó Jenő | |
| Agathe/Dargelos | Szalma Hajnalka | |
| Mama/Mariette/Hölgy | Szász Kriszta | |
| Michael | Szűcs-Olcsváry Gellért |
| rendező: | Szabó K. István, m. v. | |
| díszlettervező: | Bocskay Anna, m. v. | |
| jelmeztervező: | Bocskay Anna, m. v. | |
| zeneszerző: | Horváth Károly, m. v. | |
| színpadi mozgás: | Lőrincz József, m. v. | |
| operatőr/vágó: | Szabó Károly, Bálint Artúr |
Bemutató időpontja: 2004.03.05.
Jean Cocteau regénye nyomán
(Toepler Zoltán változatának felhasználásával)
Cocteau persze nem az egyetlen zseniális dilettáns a művészet történetében – ám ő az egyetlen Cocteau. Ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem dilettáns, mert a művésznek egyetlen szent kötelessége van: a nevét megalkotni, mely összetéveszthetetlen. Igazi kobold, szellemes, mint Puck, könnyed, mint Ariel, és kissé szemtelenül enervált: nem behelyettesíthető. Tudja, hogy mi a művész feladata. Önmaga.
Forgách András
Hogy, ( a Vásott kölykök) autonóm dráma-e avagy színpadi adaptáció, jelen esetben szerintem kevésbé fontos (…) A Forgách-darab hősei hamisítatlan cocteau-i nyelven beszélnek. Igaz, a Vásott kölykök nem párbeszédmentes próza, s maga Cocteau is többször feldolgozta dialogikus formában; hangjátékot is, forgatókönyvet is írt belőle, melyeket az átdolgozók használhatnak és használnak is (és nem tudom, mit köszönhet Forgách a hivatkozásként feltüntetett Toepler Zoltán-féle verziónak), ám a források eggyédolgozásával kialakított nyelvezet megkonstruálásához azért nem kevés írói invenció szükségeltetik. Forgách - miközben némileg egyszerűsíti a történetet, s a szereplők közül csak a legfontosabbnak érzetteket tartja meg - finoman elemeli, ambivalenssé teszi a cselekményt. Nem alakítja dialógusrészekké a szereplőkről a leírásokban adott információkat, s nem választja el didaktikusan a valóság, az álom és a fantázia területét. A mindenkori rendezőnek ezzel lehetőséget ad e szituációk (akár a szerzői intenciótól független) értelmezésére éppúgy, mint a reális és szürreális, való és képzeletszülte világok el nem választására, tudatos összemosására.
(Részlet Urbán Balázs: Játék című kritikájából – Színház 2002. február)
Előadásunk támogatói:
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma
Nemzeti Kulturális Alapprogram
Kapcsolódó kritikák:
- A menekülés végtelen és féktelen játéka
(A Hét, 2004-03-18)
A - el jelölt linkek kivezetnek a Hamlet-ről és egy új ablakban fognak megnyílni.
A Hamlet.ro tartalma a Creative Commons jogvédelmi elvei szerint használható fel.
