szerkeszti: 
Jakab Árpád
Kényszerpályán
Megélhetési gondok miatt mondott fel a kedvelt udvarhelyi színész
Hargita Népe, 2011-09-08
|
|
|
Posta Ervin 1998-ban került ki a kolozsvári színészképző padjaiból, két évig Temesváron tevékenykedett, majd a tizenegy éve alakult székelyudvarhelyi színházhoz igazolt, rögtön az első évad végén. „Fiatalként örül az ember, hogy elhelyezkedhet, dolgozhat, kérdés viszont, ki meddig bírja a nélkülözést – mondja. – Egy idő után rájössz: tudod, hogy mi vár rád, de a változás reménye tovább éltet. Azonban egyszer csak elérkezik a pillanat, amikor nincs jövőképed: azt hiszed, alagútban vagy, és nemsokára feltűnik a fény, de rádöbbensz, ez nem alagút, hanem bánya…”
Postát, több színész társához hasonlóan az állandó pénzhiány, a csökkentett fizetések viselték meg, noha – mint mondja – kiemelt bérezéssel dolgozott a Küküllő partján. „Nagyon sok energiát fektettem szakmámba, a pénztelenség viszont az energia rovására megy egy idő után.” És ezzel nem csak Udvarhelyen vannak így: sok olyan színész van országszerte, akik szüleik támogatásából tudnak megélni. „Egy temesvári idős színész mesélte: sokáig szülei segítették, harminc évnyi munka után pedig a gyermekei.” Egy kezdő színész jelenleg 5-600 lejt keres, ebből pedig, ahogy Posta fogalmaz, lehetetlen huzamosabb ideig megélni. „Kell enned, élned, fizesd a számláidat, időnként pedig szükség van új ruhára. Tényleg, nem is emlékszem, mikor vettem utoljára ruhaneműt… Csak görgeted magad előtt az adósságot, aztán eljön az a pillanat, amikor rádöbbensz: ez így nem mehet tovább, váltani kell – akárcsak egy emberi kapcsolatban. Nem bántam meg, hogy színészi pályára léptem, de ezt így nem lehetett tovább csinálni.” Posta Ervin máshol szerette volna folytatni ugyanezt a munkát, de úgy látta, máshol is ugyanilyen kilátástalan a helyzet, a rengeteg színházi próba és előadás mellett pedig nem igazán jutott ideje arra, hogy mellékállásban plusz bevételhez jusson. „Irtózatosan kimerültem, egyszerűen nem volt szabadidőm. Jó az udvarhelyi csapat, jó a hangulat, de egy idő után már nem tudtunk örülni egymásnak.” Posta azt mondja, szeret úszni az árral, kihasználni, hogy mit sodor elébe az élet. Idén februárban egy ingyenes pincérképzésre lett figyelmes: „már akkor morfondíroztam azon, hogy kimegyek külföldre dolgozni, aztán bejött a pincérképző. Azt mondtam, egye fene, belevágok, nincs, mit veszítenem, sőt, csak nyerhetek.” Félévnyi képzés után a színész pincérruhát öltött, és sokak megrökönyödésére az egyik helyi étteremben szolgált fel. „Gyakorolni akartam. Végül is az étteremben is embereket szolgálsz ki, ráadásul itt direktebbek a visszajelzések. Jó érzés hálát ébreszteni a kliensben, jó tudni, hogy elégedettként távozott, hogy egy turista esetében én is részese voltam pozitív élményeinek. Persze, vannak hátulütők is, például amikor egyszerűen nem vesznek emberszámba… A pincérkedés arra is jó volt, hogy teszteljem munkabírásom határait. Élveztem a munkámat, többet is kerestem, mint színészként, csak kimerítő volt, egyszerűen nem jutott idő magamra, a családomra.” Posta Ervin felesége, Fincziski Andrea szintén színművész Udvarhelyen, vagyis két színészi bérből kellett kijöjjenek. „Ez egyszerűen lehetetlen volt, ezért most akartam lépni, amíg fiatal, fogékony vagyok. A családdal is megbeszéltük, hogy egy-két évig külföldön dolgozom, amíg „egyenesbe kerülünk”, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő. Hangsúlyozom, tizenhárom év régiséggel a legmagasabban bérezett színészek közé tartoztam, az állami megszorítások miatt viszont lehetetlen volt egyről a kettőre jutni az anyagiak terén. Elment a kedvem az egésztől…” Ilyen körülmények között nem vállaltak egy újabb gyermeket, pedig „a fiam nagyon szeretett volna egy testvérkét. Elmagyaráztuk neki, hogy nem tudnánk eltartani. Azt sem tudjuk biztosítani neki, hogy elvigyük nyaralni, pedig mióta kéri, hogy végre ő is láthassa meg a tengert…” A színész azt mondja, a szakmaváltásra nagyon sokan megrökönyödtek Udvarhelyen, legtöbben viszont inkább azon, hogyan tudtak korábban abból a kevésből megélni. „Terhes volt mindenkinek elmagyarázni az okokat, de legalább sokakban tudatosult, hogy milyen nehéz ez a pálya is. Ennek ellenére hiszem és vallom: azok a hősök, akik ilyen körülmények között is tovább vállalják a munkát, nem azok, akik abbahagyják és elmennek.” Posta Ervint az udvarhelyi drámafesztiválon és a gyergyószentmiklósi kollokviumon még láthatják a nézők, aztán veszi a sátorfáját és valószínűleg külföldre megy dolgozni. Mosogatni, takarítani... valamit, ami pénzt hoz az üres családi kasszába. |
Adatbázisunk folyamatosan bővül, az adatok még nem tükrözik a teljes valóságot.
A Hamlet.ro tartalma a Creative Commons jogvédelmi elvei szerint használható fel.
A Hamlet.ro tartalma a Creative Commons jogvédelmi elvei szerint használható fel.
