HAMLET

Rostás-Péter Emese

A fiatal Brecht lázadása

Interjú Anca Braduval, a kolozsvári magyar színház új előadásának rendezőjével

Krónika, 2006-02-24

Bertolt Brecht Kispolgári nász című darabját mutatja be pénteken este 8 órától a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a főbb szerepekben Kézdi Imolát, Dimény Áront, Molnár Leventét és Skovrán Tündét láthatja a közönség. Az előadás rendezője Anca Bradu, akivel az egyik főpróba után beszélgettünk.

- Miért esett a választása erre a korai, ritkán játszott Brecht-darabra?
- Valóban ritkán játsszák, talán az országban elsőként mutatjuk most be – Kolozsváron egészen biztosan nem tűzték még műsorra. Különleges darabnak tartom, amelyet Bertolt Brecht nagyon fiatalon, az 1920-as években írt meg, ez a második színpadi műve a Baal után. Nagyon tömör szöveg, amelyből azt a Brechtet ismerhetjük meg, aki fellázad a konvenciók, a kispolgári környezet, a tartalmatlan családi rituálék ellen. Kétségbeesett kiáltásnak nevezhetjük ezt a művét, amelyben fizikailag is megsemmisíti ezt a világot, a húszas évek némafilmjeit idéző gegekkel törik össze a szalon teljes bútorzata, de a hanyatlást nem kerülhetik el a szereplők sem. A darab kezdetén még szigorú, a formaságokat tiszteletben tartó szereplők egyre groteszkebbé válnak. A lakodalom számukra eleinte a megszokott mederben zajlik, majd fokozatosan emelkedik a hangulat, mígnem csaknem tragikumba torkoll a féktelen tombolás. A mű két szerkezeti egységre osztható: az időben jóval hosszabb első rész az esküvő, a másik a fiatal pár jelenete. A menyasszony és a vőlegény – a vendégsereg távozása után – ellentétes irányban pörgeti vissza az addigi eseményeket, az esküvő kínzó emlékeit felelevenítve. Felfedezik eközben az igazi szerelmet, a csendet, a harmóniát, mindazt, ami a darab kezdetén még nem létezett köztük. Felismerik azt a hibájukat, hogy úgy indultak útnak együtt a világba, hogy házat építettek, hatalmas befektetéssel bebútorozták, de az anyagi körülmények megteremtése közepette eltávolodtak egymástól. A darab végén üres, lepusztult házban találnak egymásra, és együtt élik meg a nász misztériumát.

- Milyen eszközökkel “segített rá” a darab szövegében ennyire nem hangsúlyos, lírai befejezésre?
- Megvan ez benne, hiszen Brecht a végén nagyon gyengéd lesz ehhez a két szereplőhöz, és a szerelmi jelenet líraiságát a szöveg is sugallja. Én ezt továbbvittem, úgy, hogy egy mesterséges, ugyanakkor naiv és titokzatos paradicsomban találjanak egymásra. Különben a szövegen egyáltalán nem változtattam, sem itt, sem a darab többi részében.

- Egyfelvonásosról van szó, hogyan lett belőle egész estés előadás?
- Nagyon színpadi darab ez, amelyben számtalan dolog történik. Leginkább abszurdnak mondható, expresszionista jegyekkel. Gazdag alapanyag, amely sok fantáziát feltételez. Mi is történik? Eleinte olyan statikus minden, mint egy kispolgári ebéden készült fényképen, ám ez a világ lassan-lassan felbomlik. Felszínre kerülnek az ellentétek, a párkapcsolatok feszültségei, valamennyi szereplő magányossága és fájdalma. Ez az összetettség egyik oka annak, hogy erre a kísérletre vállalkoztam.

- Dolgozott-e még Brecht-szöveggel?
- Ez az első alkalom, és most úgy gondolom, az utolsó is. Hozzám elsősorban a fiatalkori munkássága, illetve a költészete áll közel. Nem vonzanak azonban a későbbi színpadi művei, ezekben hangsúlyosabbak a társadalmi, politikai kérdések. Ezek a korai, érzékeny, lírai hangvételű színművei időtlenebbnek is tűnnek, szerintem többet mondanak a mai kor emberének. Még nem találtam meg a kulcsot a többi művéhez, de hát sosem késő.

- Rendezett már erdélyi magyar színháznál is, Bukarest és Veszprém között számos városban dolgozott: milyen kihívást jelentett számára ez a kolozsvári lehetőség?
- Fantasztikus esélynek tartom, hiszen a kolozsvári magyar társulat egyike az ország legfontosabb színházainak, nagyon jó és erős színészek vannak itt. Nyelvi nehézségeim egyáltalán nem adódtak, hiszen már dolgoztam magyar nyelvű előadáson korábban is – elsőként a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatánál, ahonnan nagyon jó tapasztalatokkal távoztam. Rendeztem Magyarországon is, számomra a nyelv nem jelent akadályt a színházi munkában. A kolozsvári magyar színház európai színház, amely ugyanakkor jól ötvözi a román és a magyar színházi stílust.

Kispolgári nász