HAMLET

Fülöp Noémi

KIRÁLY BÁCSI

Lear király a Nemzetiben

[2011. Feb. 9.]

Egyszerre fekete komédia, pszichodráma és thriller – de a Gothár Péter rendezte Lear király sok rétegéből hosszú távon mégiscsak a tragédia a legerősebb.

Egy keringődallam, néhány sor viharról, fákról letépett madárfészkekről, talán Szakács Ildikó vagy Meskó Ilona énekli (a műsorlap nem segít eldönteni). Élőben még csak nem is tetszett különösebben, most meg nem tudom kiűzni a fejemből: utólag valahogy feltöltődött jelentőséggel. Tépi a szél a sok fészket a fákról, hány madárt véd meg a Mindenható, itt lehet meghallgatni.

Díszlet: Gothár Péter Fotók: Nemzeti Színház / Gordon Eszter

Talán azt bizonyítja, hogy a Gothár Péter rendezte Lear király sok rétegéből hosszú távon mégiscsak a tragédia a legerősebb – pontosan az, ami az előadás ideje alatt rejtőzködni látszik. Amíg a nézőtéren ültem, fekete komédiát láttam, pszichodrámát, néhol thrillert. A tragédia többnapos távlatból, sunyi utóízként bújt elő.

Fekete komédia

Varró Dániel friss fordítása közelíti Shakespeare-t ahhoz, aki több száz év távlatából nehezen jutna el a szöveghez. Annak pedig, akinek nincs szüksége idegenvezetésre a királydráma útvesztőiben, új fényben mutatja meg a régóta ismerős szegleteket. Mai, laza, humoros, anélkül, hogy elvesztené a súlyát, vagy öncélú nyelvi brillírozássá fajulna. És ezzel együtt megtanít egy új magyar szóra: a vörönty baranyai tájszó, fattyút jelent. Apró nyelvi ajándék Varró Dánieltől, farzsebben való hazavitelre, esetenként társalgásokban, érdekességként való felhasználásra.

Rába Roland, Makranczi Zalán

De a Lear király humora nem csak a szövegben rejlik. Az elegáns bőrcipőt viselő tömegben néhány szereplő műanyag strandpapucsban (jézuscipő, sláp, vietnámi papucs – jelmez: Izsák Lili) csoszog fel-alá. A díszlet (szintén Gothár Péter) kihajtogatós gyerekkönyveket – vagy adventi kalendáriumot – idéző ablakocskáinak berendezése csupa vizuális csemege: Edgár (Makranczi Zalán) és Edmund (Rába Roland) például egy függőleges ágyban hevernek (ácsorognak).

Bodrogi Gyula

Kulka János

A bolondokról nem is beszélve, akikből a Lear királyban egész választékot kapunk. A Bolond (Bodrogi Gyula) az álruhás megmondóember: neki szabad királybácsizni Leart (Kulka János). Később társul hozzá Kent (Znamenák István), aki magát nehéz felfogású parasztnak álcázva kíséri királyát, végül pedig maga Lear (aki mellett a Bolond is normálisnak tűnik).

Pszichodráma

A Lear szereplői számára az őrület minden, csak nem velük született állapot: álcaként vagy menekülési útvonalként használják az elmebajt. A Bolond számára az őrület védelmet nyújt akkor, amikor kimondja a kendőzetlen igazságot. Kent esetében a gyengeelméjűség egyszerűen a szolgajelmez kiegészítője, pillanatok alatt ölti fel és kapja le, akár egy kalapot. Lear pedig az őrületbe menekül a döntése következményeivel való szembenézés, a felelősségvállalás elől.

Amikor ez a három zseniális bolond együtt van a színpadon, hátuk mögött a csenevész, magányos fával, egy újabb réteget teremtenek az előadásban: megidézik Beckettet, anélkül, hogy egy pillanatra is elszakadnának Shakespearetől. Táncolnak a 16. és a 20. század között kifeszített kötélen, de nem kell őket félteni – a pillanatnyi egyensúlyvesztés is a koreográfia része.

Thriller

Ha egy tizenöt évesnek kellene ajánljam a Lear királyt, két dolgot mondanék: pont úgy káromkodnak benne, mint ahogy mi szoktunk – és az áthallások többek között a Kill Billre mutatnak. Fröcsköl a vér, a halálra ítélt szereplők látványos piruettekkel vágják földhöz magukat, a néző meg nevet (aztán legfeljebb elszégyelli magát).

Schell Judit, Alföldi Róbert, Nagy Mari

Goneril (Nagy Mari) és Regan (Schell Judit) hataloméhségét kevesen élik túl. Szédületes gyorsasággal születnek, lépnek életbe és reprodukálják magukat démoni terveik. A haláluk azonban cseppet sem méltó: miután mesterien manipulálnak mindenkit maguk körül, éppen a vörönty (Edmund) miatt buknak el.

Élénk színű, elegáns minimalizmusú jelmezeik kiegészítője egy-egy korbács, ruháik színe udvaroncaikon (sőt, férjeiken is) ismétlődik. Mutatós, közben meg finoman segíti a nézőt az eligazodásban. És növeli a kontrasztot az udvari népek (Shakespeare) meg a viharban bolyongók (Beckett) között – utóbbiak tompa szürkékben és barnákban, nyakukban hosszú sálakkal jelennek meg.

Tragédia

A Lear király legmélyebb szövetéért a színészek a felelősek. Bodrogi Gyula szeretnivaló, bölcs Bolondja és Nagy Mari önnön gonoszságában gyönyörködő Gonerilje, vagy éppen Alföldi Róbert visszafogottságában is embertelen Cornwallja, és fel lehetne itt sorolni az egész parádés szereposztást. Az utolsó szó az előadásban Edgáré, azaz Makranczi Zaláné. Úgy nyugtat meg (A régiek szenvedtek itt. Ilyesmi/ Velünk, újakkal sosem fog megesni.), hogy nehogy, véletlenül, hinni találjak neki.

» Korábbi cikkek