HAMLET

Hegyi Réka

INTERFERENCIÁK 2012

Fókuszban az előadások

[2012. Dec. 1.]

Interferenciák 2012 Nemzetközi Színházi Fesztivál

Hangok, mozdulatok, zenék és színészek a Les Corbeux, a Julie, Jean és Kristin, valamint a kolozsvári Júlia kisasszony előadásaiban. [FESZTIVÁLNAPLÓ]

Az események pörögnek, pörögnek az Interferenciákon. Mint a homokszemek Nagy József előadásában. Látvány és hallvány: fentről és hátulról megvilágított tölcsérekből finom homok hull alá fémcsőre. Lélegzetvisszafojtva hallgatja a kilencszázas nézőtér. Erre az előadásra nagyon sokan kíváncsiak, hiszen Nagy József márkanév a kortárs színházban.

Szelevényi Ákosra és szaxofonjára esik az első fény. Hangszere rendeltetése nem a megszokott az első pillanatokban: ujjával sifitel rajta, mintha madárlábak koppannának szaporán a földön. Az első fújások távoli szél süvöltését hozzák elő. Ha nem lenne egyértelmű az előadás címe (Les Corbeaux, A hollók), akkor is helyben lennénk.

Nagy József és Szelevényi Ákos

A következő kép árnyszínház, pontosabban mozdulatok árnya és lenyomata. Függőlegesek, elvontak, majd figuratív ábrák is. A szem és a fül mellett a szaglószervek is fontos részei a befogadásnak: festékspray csípős szaga tölti be a nézőteret, a színpadról jön.

Bár pontos koreográfia szerint zajló produkciót látunk, kétség sem fér hozzá, hogy minden egyes este megismételhetetlen szeánszra gyűl össze az előadás közönsége. A vonalak, foltok, a spriccentések (Pollock jut eszünkbe)a fekete festékbe mártózott testek soha nem hagynak ugyanolyan nyomot a fehét vásznon. S mivel a táncost mozdulatai madárrá lényegítik át, az utóbbi tette a természeti katasztrófákat, az olajszennyezéstől ázott, ragacsos szárnyú madarakat is megidézi.

A táncos-zenés laboratóriumból egy színészi kísérleti műhelybe megyek át, a bolgár Theatre Laboratory Sfumato Strindberg-előadására. Szó ami szó: a szerző ellen játszanak, replikái csak ürügyül szolgálnak arra, hogy olyan rideg szerelmi háromszöget mutassanak be, amiben mindenki csak az indulatait viszi be, szeretetnek, szerelemnek nincs helye, testi vonzalomnak sem. Egyik szereplőnek sincs igaza, nem értjük működésüket, nem ébresztenek együttérzést, maximum szánalmat, de ez az érzés azonos azzal, amit a kísérleti patkányokkal láttán érzünk, azaz visszataszító egyben.

A bolgár társulat elnevezése, a Sfumato festészeti szakkifejezés, egy reneszánsz technika megnevezése

A promóciós videó láttán azt képzelhetjük, hogy a hegedűnek és a mozgásszínházi elemeknek meghatározó szerepe van az előadásban. A zene csak a végén szólal meg, a mozgóképen egymás mellé sorakoztatott jelenetek pedig csak tördelik azt a folyamatosan egy szinten, azonos hőfokon tartott indulatkitörést, amit a színészek produkálnak.

A kolozsvári Julie kisasszony a naturalizmus útján indul el: a díszlet egy penészedő, nyirkos, tágas konyhát jelenít meg edényekkel, ételekkel és éles késekkel (kissé bizarr, hogy teljesen egyforma méretű valahány, így oda "a valóság másolása" elmélet). Nem csak a tér, de a színészi játék is homlokegyenest különbözik a bolgár produkciótól: Julie, Jean és Krisztin hús-vér emberek, mimikájuk van, tekintetük van, éreznek, szenvedélyek irányítják őket.

Van közük egymáshoz: Jean (Bogdán Zsolt) valóban ragaszkodik a szakácsnőhöz, de az új kor embere, akárcsak Lopahin (úrnőjükről is hasonló történetet idéznek föl!), opportunista, aki kihasználja az ölébe pottyanó lehetőséget, hogy kilépjen társadalmi korlátaiból.

Krisztin (Kató Emőke) egyszerű teremtés, de a maga földhözragadt módján szellemes is tud lenni: személyes bosszúként vesz elégtételt lecsúszott úrnőjén, amikor a Biblia tanítását idézi arról, hogy utolsókból lesznek az elsők.

Pethő Anikó (Julie) és Bogdán Zsolt (Jean) a kolozsvári előadásban

Julie kisasszony (Pethő Anikó) fiatal, hamvas, de kegyetlen bestia is tud lenni. Együttérzést ébreszt naivitása, szimpatikus a zenéhez, tánchoz fűződő elementáris vonzódása (a kolozsvári előadásban Lajkó Félix szenvedélyes hegedűzenéje a "talpalávaló"), hiteles vonzódása a nála talán idősebb, de mindenképpen erősebb férfihoz. Az előadás végén szinte nem is kétséges, hogy nimfomániája és csapongó viselkedése nem társadalmi kitörési vágy, nem is feminista dac, csupán betegség, hiszen anyja is "furán viselkedett", miért ne lehetnek mindketten ismeretlen betegség áldozatai, pszichiátriai esetek.

Az előadások mellett gyönyörű fotóalbum bemutatóján, koncerteken, emléktábla-avatáson vettem részt, olyanokkal együtt, akiket a hétköznapi teendők eltántorítanak a fesztivál forgatagától. Ha valakinek pedig naplóolvasáshoz támad kedve (a fentiekről is), ajánlom figyelmébe a hivatalosat (Varga Anikó írja) vagy a Játéktér oldalán megjelenőt (amelyben Bíró Réka és Lovassy Cseh Tamás számol be élményeiről).

Mire befejeztem a cikket, már holnap van, a Leonida Gem Session is lejárt, ennek kapcsán pedig hanganyag meghallgatására bíztatom az olvasókat: Gergely Zsuzsa Tompa Gáborral készetett interjúja a Kolozsvári Rádióban hangzott el.

kapcsolódó írások

INTERFERENCIÁK 2012 (sajtótájékzotató) INTERFERENCIÁK 2012 (első napok)

» Korábbi cikkek