HAMLET

-

HAMLET FÓRUM

Gáspárik: „kis városba kerültem, több öltönyt kell viselnem”

[2008. May. 14.]

A Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem új rektora szerint a színházi vezetők koncepciónak a pénzért való nyüszítést tekintik.

A Szabadság kolozsvári napilap színházi rovata (Spektákulum), illetve a Hamlet.ro közös projektje keretén belül április 30-ig lehetett kérdezni Gáspárik Attilától. Ezután a topikot lezártuk, a Szabadsághoz illetve a Hamlet fórumra beérkezett kérdéseket egyeztettük, majd elküldtük a rektornak. Gáspárik válaszait szerkesztett formában alább, illetve a Szabadságban is lehet olvasni.

Ommelek:

Én arra lennék kíváncsi, hogy miért jobb egy bukaresti CNA-alelnöki tisztségnél egy marosvásárhelyi rektori? Szakmai kihívás? Pénz? Család? Esetleg ezeknek az elegye? Vagy valami egészen más? Azért is tartom fontosnak ezt, mert nem egészen egy éve hagyta jóvá a parlament az újabb mandátumod; és úgy tudom, ez fontos volt neked (mmint az újabb mandátum).

Gáspárik Attila: – Akkor jöjjön egy idézet 2000-ből: „Remélem, az elkövetkező hetekben be tudok iratkozni a bukaresti Színművészeti Egyetemre doktorálni és remélem, négy év múlva dr. Gáspárik Attila visszatér Marosvásárhelyre és folytatja az egyetemi oktatást, amit nem akar abbahagyni. Valószínűleg a rendezésre tevődik most a hangsúly. Ha van hiúsága az életemnek, és kell legyen, az én hiúságom, hogy rendező legyek egyszer.”

A beszélgetés 2000-ben jelent meg. Nyolc évet töltöttem Bukarestben. Mikor a második mandátumot elvállaltam már jeleztem, hogy nem fogom kitölteni. Miközben alelnökösödtem, pedagógiából ledoktoráltam az ország legmagasabban besorolt egyetemén, a jászvárosi Alexandru Ioan Cuza egyetemen. Régóta és tudatosan készültem a váltásra, a fő impulzust családi okok jelentették. Ugyanakkor a média klíma is megváltozott: a piac és a törvénykezés beállt. Az uniós csatlakozással kissé unalmas lett minden, ami addig érdekes volt.

Mozimano:

Úgy tudom, az előző rektor vérig sértett egy budapesti filmrendezőt, aki évekig filmszínész-kurzusokat szervezett az egyetem részére, így veszélybe került a színisek számára egy fontos együttműködés. Tervezed-e helyreállítani a kapcsolatokat és megkövetni a pesti kollégát?

– Nem ismerem a az esetet. Azt tudom, hogy művészetben nincs „vérig sértés”. Ami a pesti filmeseket illeti, Simó Sándor néhai filmrendezővel való közeli barátságom hozta össze a kapcsolatot. Szeretném folytatni a szakmai kapcsolatot a pestiekkel.

Cece:

Tisztelt rektor úr, a médiablogon rendszeresen, néha okkal, néha ok nélkül szívatta a romániai magyar sajtót, amiért késve vagy egyáltalán nem reagál egy-egy eseményre, amit Ön fontosnak érzett. Ezek után elég ciki, hogy az egyetem honlapján a rektori üzenetet Dr. Béres András írja alá. Kétlem, hogy még nem volt ideje írni egy üzenetet.

– Ciki. Igazad van. Ugyanakkor a hideg veríték kiver amikor ilyeneket kérnek tőlem, hogy : ÜZENET, HITVALLÁS…. Fogalmazgatom egy jó ideje. Addig is köszönöm a figyelmeztetést. Nemsokára üzenek.

Gáspárik Attila "munka közben", a Szomszédnéni XL-en. Fotó: Kassay Réka

Ommelek:

Szerinted mi a legsúlyosabb gond most az egyetemen? Az elmúlt hetekben biztosan kialakult már egy helyzetkép, megosztanád ezt velünk?

– A legsúlyosabb gond, hogy a színház már nem olyan vonzó, mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt. A színházi vezetők nagy része azt hiszi elég, ha valami magyarul van. Vezetői koncepciónak elég a pénzért való nyüszítés.

A közönség elmaradt, a művészek körüli tam-tam elmaradt. Nincsenek kritikusok, akik melegen tarthatnák a színházat. A szakmai is felhígult. A marosvásárhelyi színház honlapján az irodalmi titkár nem tudja, hogy Novi Sad magyarul Újvidék: „1990-től megszaporodtak a külföldi vendégszereplések is, így a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészei sikeresen mutatkoztak be Budapest, Esztergom, Kisvárda, Eger (Magyarország), Bécs (Ausztria), Ljubljiana (Szlovénia), Belgrád, Novi Sad (Jugoszlávia), Párizs, Strassbourg (Franciaország) Göteborg (Svédország), Berlin (Németország) színpadain.” Azt csak zárójelben, hogy 1990 óta nem volt a színház Újvidéken.

Összegezve egy olyan országban ahol a lakosság 1%-a jár rendszeresen színházba (tavalyi CNA-felmérés) nagyon nehéz jól felkészült, tehetséges fiatalokat a pályára csábítani. Ez a legnagyobb gond és ebből kijönni csak egy színházi összefogással lehet.

Mik a terveid most, hogy rektor lettél? Van-e valami elképzelés, hosszú távú cél, amit meg szeretnél valósítani?

– Egyrészt folytatni szeretném, amit Béres András elkezdett. Újabb épületeket, bentlakásokat építeni, az oktatási folyamatot kiterjeszteni a színházzal rokon művészetekre. Megerősíteni a fegyelmet az egyetemen belül. Nagyobb teret szeretnék szentelni a nemzetközi kapcsolatoknak. Tehetséges fiatalokat szeretnék bevonni a tanításba.

HReka:

Színpadon mikor láthatunk?

– Nem tőlem függ. Igaz, jó lenne egy pár kilót leadni az első szereplés előtt.

Miért nem érhető el sehol a szakmai életrajzod? Mivel mi nem tudjuk a világhálóról összetarhálni a rövid pályaképet, kérlek összegezd nekünk a fontosabb állomásokat.

– A halhatatlanság ezen formája nem nagyon érdekelt, de most megpróbálom összeszedni. 1965 Nagyvárad születés és boldog gyermekkor. 1984-től Szentgyörgyi István Színművészeti egyetem Lohinszki Lóránd osztályában kínok, keservek és néminemű örömök. 1987-től Marosvásárhelyi Nemzeti Színház-2001-ig színész. Voltak valami temesvári és sepsiszentgyörgyi kiruccanások.

Vagy ötven szerep eljátszva. Pár filmszerep. Egy alkalommal néhány jelenet Patrick Berginnel. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál: alapítás és művészeti igazgatóság. Doktorátus Jászvásáron (Iaşi) pedagógiából, Dr. George Vaideanu irányításával. Jegyzetek a bukaresti rádió magyar adásában (Dr. Bánat), Új Magyar Szóban, az Erdélyi Riportban, A Fun 24-ben, a 7 Seri-ben, a Hétben, a www.notoriu.ro honlapon.

Mit tanítottál/tanítasz az egyetemen?

– Osztályvezető vagyok az első év színi tagozatán. Improvizációt és színészmesterséget oktatok, a mesteriskolában médiaszabályozást. A Sapientia EMT-n tantárgyam címe Bevezetés a televíziózás formanyelvébe. Tanítottam még filmtörténetet és kultúraszervezést.

Az első diákjaim közzé tartozik többek között Madarász Lóránd és a sor nagyon hosszú (ezúton csókolok mindenkit és ne feledjék: figyelem őket). A médiavilág szeme mostanában sokszor megakadt Éder Enikőn, ő is az „istállóhoz” tartozik. Nagy segítség a tanításban a jelenlegi asszisztensem, volt diákom, Tompa Klára.

Elnökként Béres András irányítja az Egyetemet. Ez a tisztség tudtommal eddig nem létezett... Miért volt szükség rá? (Van egy tippem: a folytonosság miatt... De erről inkább mesélj te!)

– Van rá egy törvény. Béresnek mint elnöknek jól meghatározott szerepe van az oktatás minőségének fenntartásában, a külföldi kapcsolatok ápolásában. A folytonosság sem megvetendő dolog.

Murr:

Azt hiszem, Markón és Nagy Zsolton kívül te tudsz (tudhatsz) a legtöbbet az Erdélyi Magyar Televízióról. Vess erre egy pillantást: http://www.jja.ro/ Itt keresik a munkatársakat, de van egy bökkenő: a jelentkezési határidő február 28. Néhány hónapja se kép, se hang a projektről. A stúdióépület átalakítása folyamatban volt, amikor én legutoljára hallottam a dologról, mostmár be kellene fejezzék. Úgy hírlik, a békéscsabai tévés, Szudár László, aki egy ideig képben volt, valamiért mégsem felelt meg (vagy távozott? Ki tudja ezt?) jelenleg szintén egy magyarországi csávóval tárgyalnak (vagy nem? franc tudja) akinek a Vivához van köze. Mindezt akkor, amikor Nagy Zsolt februárban ennedszerre ígérte, hogy nyárra összehozzák a tévét. Magyarországon vajon mit szólnak ehhez az egészhez? A kérdésem: szerinted ebből lesz valami? Egyáltalán érdemes ezzel foglalkozni akkor, amikor lassan az alternatív technológiákban kell gondolkozni, és amikor a piac ennyire telítetett?

– Nem vagyok kurátor. Elméletben sejtem mit kellene tenni de nincs időm foglalkozni a témával. Az építkezést láttam, nagyon szép lett. Segítettem a jelentkezők kiválasztásában. Több mint hatvanan jelentkeztek. Nagyon jó csapatnak ígérkezik. Szudár László kiváló szakember koordinálja a munkát jelenleg is. Tudtommal nagyon komoly elszámolási feltételek vannak és még nem volt panasz a pénzosztó részéről. Érdemes foglalkozni ezzel. Egy TV közösségteremtővé tud válni. Jelenleg ki vagyunk szolgáltatva pl. a Duna TV kénye-kedvének. Személy szerint szeretnék szatmári színházi közvetítéseket nézni esténként, vagy Félsziget fesztivál élőközvetítést magyarul.... Az alternatívák még csak lassan alakulnak.

Más kérdés: hogy érzed magad a CNA-alelnökség után rektorként? Gondolom, a telefonod ritkábban szól, kevesebbet kell nyilatkozni a sajtónak, lassan-lassan egyre kevesebb ember kapja fel a fejét a neved hallatán, kevesebbszer kell külföldre utazni, kevesebb fontos emberrel kell tárgyalj, kevesebbszer kell öltönyt viselj. Milyen érzés?

– Kis városba kerültem, tehát több öltönyt kell viselnem. Nem zavar ha nem kell folyamatosan zizegni. Az ember egy adott pillanatban kiürül és beszél csak azért, hogy járjon a szája. Lett időm olvasni, sportolni, némán nézni a világot. Remek érzés.

HReka:

Most a bennem lakó blogger kérdez: nem voltál blog-függő? Nem jut eszedbe néha, hogy "hű, ezt bloggolnom kellene"? Ha igen: mivel vezeted le a késztetést?

– Persze néha eszembe jut, hogy kéne. Néha eszembe jut Babos Andi is, hogy mennyire tetszett az elemiben, nagyapámtól is szeretnék néha kérdezni, de ő is meghalt vagy húsz éve. Ami elmúlt, elmúlt. Termesztésen mikor látom, hogy milyen nehézkesen tudok kijuttatni egy információt a sajtóba, akkor nagyon gondolkozom, hogy saját magam kezébe kellene venni a kommunikációt.

Cápeti:

Első kérdés: képzeljük el, hogy te magad döntheted el, hogyan emlékezik rád az utókor. Mit választanál? Az Erdélyi Magyar Ki Kicsodától a szoborig terjed a választék, de kreatív megoldások is elképzelhetőek:D

– Az utókor törődjön a saját problémáival s hagyjon nyugodtan pihenni. Persze ha muszáj találni valamit akkor tessék meggyőzni Lovasi Andrást, hogy a következő szövegét dedikálja nekem és akkor azt mondom, hogy nekem ez elég:

Mennyi mindent megoldottam.
Mégis itt ülök egy nagy rakás szaron.
Mozgás egy pontban messze
Felém jön megment-e
Nem érdekel, nem érdekel, nem érdekel
Féljetek
Zsíros álmos lángos ország
Sárba ejtett disznópörzsölő
Hazugságba pelenkázott
Égve hagyott életek
Pont itt megy egy, látod pont itt megy egy, látod
Pont itt megy el aludni
Hunyd le a szemed otthon vagyunk
Akartam mondani de most már...
Annyi mindent elrontottam
Mégis itt ülök a háztetőn a napon
Valami mozgás messze egy pontban
Biztos jön valaki, hogy jöjjön ha gond van
Nem érdekel, nem érdekel, nem ér, de kell..., hogy jöjjön.

Második kérdés: a gyerekeid mennyit tévéznek? Milyen műsorokat szabad nézniük, és hogyan parancsolod őket ágyba esténként? Hogyan ellenőrzöd, hogy semmi káros műsort ne lássanak?

– Általában (nem mondom, hogy mindig így is történik) a gyerekek a nap folyamán kiválasztják a www.port.hu-ról a nézivalókat. Megbeszéljük. Jönnek az alkuk, majd a nézés. Igyekszem velük tévézni és megbeszélni a látottakat. Vannak napok mikor nem kapcsolják be a „ládát”. Igyekszem alternatív programot: társasjátékot, könyvet, sütés-főzést ajánlani. Nagy az igyekezetem, de sokszor legyőz dr. House, a Lost, az U, vagy az MTV…

Delinke:

Elég régóta politika-közelben mozogsz, eléggé ismert vagy, eléggé jól szerepelsz médiában és ismered a bürokrácia működését: nem kacérkodtál sosem a gondolattal, hogy indulj a választásokon?

– Nem. A politika komoly dolog, csapatmunka. Nem tűri a szólistákat, művészeket.

Ördög Béla:

Ön nemrég azt nyilatkozta, hogy ellenzi a mindennapjainkban és főleg a színjátszásban világméreteket öltött kulturálatlanság (köztudatban: szubkultúra, amely kifejezést azonban a szociológusok nem fogadnak el) további térhódítását. Az Audiovizuális Tanácsban mi erről a vélemény? Elképzelhető-e, hogy a bulvár visszaszorítása érdekében pályázati rendszerek vagy akár az adópolitika révén az állam beavatkozzék a kulturális termékek sorsába, vagy a kasszasiker reményében tudatosan sodortatjuk magunkat a szemetes árral? Egyáltalán, ha még beszélhetünk elvekről, ki irányít kit, az üres és minden szempontból leépítő jellegű csőcselék-ízlés vagy a látszat kultuszát elutasító, a tartalmasra törekvő, szakszerűséggel felvértezett jóízlés alakítja a jövőben a társadalmat?

– Rengeteg függ a neveléstől. Az Audiovizuális Tanács egy európai irányelv mentén működik. A maastrichti szerződés (1993) teremtett elsődleges jogszabályi referenciát a műsorszolgáltatásra vonatkozóan azáltal, hogy az Európai Közösség Szerződésbe iktatta a IX. Fejezetet a Kultúráról (jelenleg XII. Fejezet) A 128. Vikk 4. bekezdésében (ma 151. (2) új rendelkezése kimondottan vonatkozott a „művészi és irodalmi alkotásokra, beleértve az audiovizuális szektort” A 128. cikk (5) (ma 151. Cikk) szerint a Közösség hozzájárulása a tagállamok kultúrájához korlátozottan, és kizárólag ösztönző intézkedésekben nyilvánulhat meg, kizárva bármilyen tagállamok közötti kultúrára vonatkozó jogharmonizációt.

Magyarán ez a rendelkezés kizárja a műsorszolgáltatás kulturális vonatkozásainak közösségi jogharmonizációját. Összegezve: minőségi alapon tiltani semmit, támogatni néha-néha. Marad az oktatás. Megtanulva és megtanítva pl. Esterházy Péter vagy Visky András szövegeinek örömét valószínű, hogy nem a „kicsiny tanyám oda vagyon csinálva” típusú termékeken fognak szórakozni az emberek. Egyszer megpróbálták egy törvénytervezetben, még csatlakozás előtt, meghatározni a manelet és a „nem tűrt” kategóriába sorolni. Egy héten belül Brüsszelben kellett „perzsáznom”. A nagy probléma szerintem a támogatási rendszerekben van.

Köllő Katalin:

Idén mintegy 50 diák végez a két – kolozsvári és marosvásárhelyi – színészképző egyetemen, ugyanis a bolognai rendszerhez igazodva végeznek a harmadéves színisek is. Iszonyatos csak belegondolni abba, hogy hol fognak ezek a fiatalok elhelyezkedni, hiszen lassan minden erdélyi magyar színház (túl)telített fiatal végzősökkel. Tekintettel erre a problémára, terveznek-e valamiféle intézkedést, mondjuk például csak minden második évben indítani osztályt? Persze tudatában vagyok annak, hogy a tanári kar feltételezhetően ennek ellenáll, hiszen „pénzkérdés” forog kockán, de az sem megoldás, hogy – mivel egyre kevesebb a diákfelhozatal – csak azért vegyenek fel sokszor nem igazán odavaló jelölteket, hogy betöltsék a helyeket. Ön szerint megvalósítható-e, hogy egyik évben Kolozsváron induljon osztály, másikban pedig Marosvásárhelyen?

– A marosvásárhelyi egyetemen több mint hatvan éve folyik színészképzés. Nem szeretnék én lenni az első aki „kétévesíti” a felvételit. Már a kolozsvári képzés megindításának pillanatában – akkoriban asszisztens voltam – kértem, hogy folytassunk párbeszédet. Kíváncsi voltam mi az amit rosszul végzünk és szükségessé teszi a képzés megindítását a Szamos-parton. Azóta is bármilyen érdemi összefogásra, közreműködésre nyitott vagyok és erre ösztönzöm kollégáimat is.

Jelenleg csak Marosvásárhelyen öt színházi társulat működik. Udvarhelyen, Sepsin is indultak új truppok. Mikor egy fiatal felvételizik, tisztában kell legyen a piac felszívó erejével. Tudnia kell, hogy csak tehetséggel, munkával és alázattal, valamint szerencsével tud elhelyezkedni.

Magyarországon két színészi diplomát fogadnak alanyi jogon: a budapestit és a marosvásárhelyit. Jelenleg a Köteles utcában az első éven a hallgatók 10%-a magyarországi. Az európai unióban vagyunk, nagyon szeretném megnyitni a kaput a Felvidékiek számára is...

Ön szerint jó ötlet-e, hogy a művészképző egyetemek igazodnak a bolognai rendszerhez, hiszen a Bachelor-fokozat megszerzése, vagyis az alapképzést jelentő három év bizonyára nem elegendő a színészmesterség elsajátításához, a Master-fokozat megszerzésére pedig további két évet kellene tanulni, ami bizonyára nem mindenkinek felel meg. A három évről szóló „bizonyítvánnyal” azonban tudtommal csak segédszínészként lehet elhelyezkedni, ez pedig anyagilag is hátrány, hiszen egy „teljes értékű” diplomával is elég alacsonyak a kezdő színészfizetések.

– A színházi törvény alkalmazásának módszertanán most dolgozik a minisztérium. A Brassói Fesztivál alkalmával én is tárgyaltam Demeter András államtitkárral. Nem segédszínészi besorolást kapnak az alapvégzettségűek, hanem egy másik „szorzót” alkalmaznak majd, természetesebben kisebbet, mit a mesterizők esetében. A színészi munka, nem régóta ugyan, de intellektuális szakmának számít. Akkor ehhez tanulni kell. Amúgy sok felvételin tehetségesnek tűnő emberről egy-két év után kiderül, hogy „nem az igazi”. Három év elteltével lehet rostálni. A mesteri képzésnél is lehet különbségeket tenni: zenés mesteri, drámai mesteri, mozgásszínházi...

Ön szerint visszavezethető-e a két város közötti „rivalizálásra” az a tény, hogy a marosvásárhelyi színházhoz – legalábbis tudtommal – soha nem alkalmaztak Kolozsváron végzett színészt, míg fordítva azért találunk példát?

– A vásárhelyi színház „káderpolitikájához” nem értek, Kövesdy István remélem új korszakot jelent. Azt azonban nem hinném, hogy valakit csak azért nem vettek fel, mert Kolozsvárról jött. Szerintem a kolozsvári végzettek olyan felkészültek voltak, hogy egyből elkapkodták őket a színházak. Nem tudok róla, hogy valaki ide akart volna jönni és elutasították volna. Ami a rivalizálás illeti, szerintem az összes magyar nyelven működő színházi intézménynek szüksége volna egy „alapstratégiára” és ezért szeretnék is tenni.

Színészként milyen megvalósítására büszke? És ugyancsak ide tartozik a következő kérdésem is: fog-e színpadra lépni valamiben a továbbiakban, vagy csak rektori teendőire koncentrál? Ja, és ilyen komoly beosztással lehet-e folytatni a Gáspárik-Nagy showt anélkül, hogy veszítene a tekintélyéből?

– Valamikor régen, Csutak Rékával párban, Somody Hajni közreműködésével eljátszottuk a Julis kisasszony darabot. Az előadást beválogatták az év legjobb előadásai közzé. Zalaegerszegen nevesítettek az év férfi színészi alakítása címre... Mikor hazajöttünk, a színház levette a műsorról. Amúgy nagyon sok szerepemet szerettem és jól éreztem magam a színpadon. Mennék én játszani ha hívnak.

Gáspárik-Nagy show? Az csak akkor működik mikor van valami mondanivaló. Évekig hallgatni is tud. Nem vagyok a tekintély híve. Szerintem nincsenek tekintélyes színpadi szerepek, illetve elsőrangú, vagy másodrangú megoldások. Vannak rosszul előadott kabaré szerepek, meg jól előadottak. Azért szerettem azt amikor Nagy Istvánnal csináltuk, mert éreztük a teljes szabadságot, az improvizáció részegítő varázsát. A színész sokszor érzi, hogy ki akar rúgni a hámból. Tegye azt színpadon és nem a kocsmában, vagy a kuplerájban.

kapcsolódó írások

KÉT MŰHELY

» Korábbi cikkek