HAMLET

Kereskényi Hajnal

A FÉKEZHETETLEN SZÍV MUZSIKUSA

Selmeczi György hatvanéves

[2012. Mar. 6.]

Zeneszerző, karmester, zongoraművész, operarendező, akadémiai szintű zenepedagógus, előadóművész, kivételes szervezőegyéniség.

Évtizedek óta az egyetemes és az erdélyi magyar zenei élet egyik legismertebb alakja, meghatározó személyisége, aki mindvégig hű maradt szülővárosához Kolozsvárhoz, családi hagyományaihoz, a romániai magyar kisebbségi kultúrához. Hűsége, hite, határtalan szeretete, szűnni nem akaró tettvágya, vonzódása a magasabbrendű, a megfoghatatlan iránt, teszik őt példaképpé mindannyiunk számára. Selmeczi György megvalósította önmagát, felmutatta önnön értékeit, gyarapította közösségének erkölcsi és szellemi tárházát.

Sokoldalú egyéniség, akinek lételeme a játék. A játék, amely egyszerre  profanizálja mindazt, ami álságosan fennkölt, és szakralizálja a kitagadottat. Ahogyan Johan Huizinga találóan megállapítja: az igaz művészet a játékban született, és mindenkor a játék táplálta. A zene színtiszta játék. Selmeczi játékossága mélységesen és magasságosan emberi. Valóra váltja, megvalósítja, érvényesíti és képviseli az embernek azt a szent jogát, hogy szebbik önmaga legyen.

Selmeczi György (Fotó: Stekovics Gáspár)

A fékezhetetlen szív muzsikusa – olyan akár a legmerészebb kötéltáncos, fáradt tenyerét égbe emelve, kiálltásra, újjongásra ügyet sem vetve egyensúlyoz élet és halál mesgyéjén, mert érzi és tudja, hogy közönségét megilleti a jobbító katarzis.  Selmeczi egységesnek látja a zene- és a színház művészetét, úgy véli, nem létezik teatralitás zene nélkül, és muzikalitás színházszerűség hiányában.

Ám lássuk a kultúráért cselekvő ember immár elvitathatatlan sikereinek tömör summázatát. Említsük mindenek előtt azt a huszonkét éves szolgálatot, amelyet a Kolozsvári Magyar Opera köszönhet neki. Utaljunk bemutatóira, azokra a szerzőkre, akiknek műveit a Kolozsvári Magyar Operában mutatták be először, jelezzük igényes és korszerű repertoár-alakítását, és tisztelegjünk most azelőtt a törekvése előtt, mellyel évek óta határainkon kívül is népszerűsíti az erdélyi magyar zenés színház produkcióinak legjavát. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy televíziós népszerűsítő sorozatot készített az operáról Kolozsvári operamesék címmel.

Szóljunk végezetül az emberről és emberségéről, humánus lényének kisugárzásáról. A sugárzásról, amelynek éltető melegét önmagának folytonos égetéséből nyeri, amely azonban mégis mindig képes a megújulásra. Mindez arra ösztönöz, hogy mi is vállaljuk az igazi művészettel való találkozás teremtő kockázatát.

Mester, tartsa meg az Isten sokáig közöttünk, nekünk és mindig a magyar kultúrát építő önmagának!

» Korábbi cikkek