HAMLET

Hegyi Réka

A MAROSVÁSÁRHELYI BÁBSZÍNHÁZALAPÍTÓ

Antal Pál emléknapok

[2009. May. 25.]

Ötven éven keresztül rendezője, mestere, példaképe, igazgatója volt a társulatnak.

A Marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház Antal Pál emléknapokra hívta meg május közepén az intézmény egykori alkalmazottait és jelenlegi barátait. Bár a vásárhelyi bábszínház idén ünnepli fennállásának 60. esztendejét, a rendezvénysorozat kizárólag a legendás színházalapító, igazgató-rendező, társulatvezető emléke előtt tisztelgett halálának 10. évfordulóján. A 60. születésnapot egy későbbi időpontban fogják megszervezni, amikor elkészül a színház új épülete. Hazai viszonylatban bizonyára egyedi tény: egyidejűleg két bábszínháznak szánt épület munkálatai zajlanak, az Arielé és a Színházművészeti Egyetem bábstúdiójáé.

Az emléknapok programjában az egri Harlekin Bábszínház két előadása és Pályi János magyarországi bábművész két előadása szerepelt. Antal Pál munkásságának és szellemi örökségének felelevenítésére egy szakmai fórum teremtett alkalmat, valamint az Óh, Romeo... Óh, Júlia... című paródia vetítése. Az 1993-ban készült előadás ugyan nem Antal Pál utolsó rendezése, de mégis hattyúdalának lehet tekinteni, hiszen népszerűsége, fesztiválokon és turnékon elért sikerei jóval felülmúlta az utolsó rendezést, a Faustust (Az híres Doktor Faustus János históriája).

Jelenet a #i#Mazsola#/i# című egri előadásból

Sajnálatos, hogy a szervezők nem iktatták be a háromnapos rendezvény programjába azokat a produkciókat, amelyeket Antal Pál rendezett, az Ariel Színház pedig még műsorán tart. Persze érthető, hogy kevesen vannak, akiknek az elmúlt években nem volt még alkalmuk megtekinteni ezeket, mégis feltételezhetjük, hogy a meghívott előadásoknál jobban igazolták volna, hogy Antal Pál alkotásai ma is érvényesek, élvezhetőek.

Az egri bábszínházzal, mint kiderült, annak idején a színházalapító-rendező alakította ki azt a gyümölcsöző kapcsolatot, amelynek több együttműködés köszönhető. A rendezvénysorozat nyitó előadása, Bálint Ágnes animációs filmekből (Futrinka utca) ismert Mazsolája szerencsésen illeszkedik Antal Pál örökségébe is: Szívós Károly rendezése, Lovasy László díszlete, Nagy Zoltán zenéje és mindenekelőtt Bródy Vera bábjai a klasszikus, paravános játék eszközeivel bűvölik el a legkisebbeket.

Antal Pál a felnőtt közönség szórakoztatását is fontosnak tartotta, ilyen értelemben az egriek Ravaszok és balekok című felnőttelőadása is illeszkedett a rendezvény képébe. Ám Lengyel Pál rendezése és Matyi Ágota emberléptékű síkbábjai nem szerveződtek meggyőző erejű produkcióvá, hiszen alig léptek túl azon, hogy Hans Sachs mulatságos, pajzán történeteit illusztrálják. Lehet, hogy a kihasználatlanul maradt lehetőségek csupán azért voltak annyira feltűnőek, mert a másnap vetített Óh, Romeo... Óh, Júlia... (Antal Pál rendezése, Haller József bábjai) ugyanolyan típusú képzőművészeti megoldásokat (is) alkalmazott, ám a játékos lehetőségek kimeríthetetlennek tűntek.

#i#Ravaszok és balekok#/i#

Pályi János első nap az Órajátékot mutatta be, Kovács Ildikó rendezését. Az előadás, akárcsak a rendezvény záróakkordjaként bemutatott Vitéz László Bábszínháza lehetőséget teremtett arra, hogy Antal Pál kolozsvári kortársára és pályatársára, a másfél éve elhunyt Kovács Ildikóra is emlékezzenek a jelenlévők.

#i#Órajáték#/i#: Hétpróbás Nagyokos János első ellenfele a Házmester

Az Órajáték nem kizárólag a gyermekközönségnek készült: a vásári bábjátékok hősére emlékeztető főszereplője, Hétpróbás Nagyokos János az idővel is meg kell küzdjön, nem csupán az alvilági erőkkel és azok földi helytartójával, a házmesterrel. Pályi János komédiázása fergeteges, és még az sem baj, hogy néha a „drámai szálak összekuszálódnak” – azaz a szó szoros értelmében összegabalyodnak a sárkánykutya marionett zsinórjai, mert az előadó improvizációs készsége megmenti a helyzetet. A játékot kitűnően segíti Kovács Márton élő muzsikája (a szükséges hangeffektusokkal, természetesen), illetve Majoros Gyula díszlete, Mátravölgyi Ákos marionettszínpada és Grosschmid Erik zsinóros bábui.

#i#Vitéz László Bábszínháza#/i#

Kovács Ildikó rendezte Pályi János másik előadását, a Vitéz Lászlót is, amely azon kevés klasszikus vásári bábjátékok közé tartozik, amelyeket magyar nyelvterületen még játszanak. Mint vérbeli vásári komédiás, Pályi először a publikumot csalogatja – még akkor is, ha előzőleg a jegyszedők már beterelték őket a zárt térbe: kicsiknek és nagyoknak köszön, a közönség soraiból választott kisgyerek bevonásával kicsit zsonglőrködik, megteremti a derűs hangulatot. Aztán kezdődhet a paraván mögötti egyszemélyes játék, az elátkozott malom története, amelyben a pirossipkás népi bábhős furfanggal és palacsintasütővel legyőzi a minden rangú ördögöket és magát a halált is.

A színházalapító, társulatteremtő rendezőnek szentelt fórum alkalmával lehetőség nyílt arra, hogy meghívottak, a társulat jelenlegi és egykori tagjai Antal Pálra emlékezzenek: pályájára, az intézményalapítás éveire, az útkeresésre, a felismerésre, hogy a bábos műfaj nem lehet a „nagy” színház utánzója. Antal Pál érdeme, többek között, hogy a szakmai felkészülés fontosságát mindig szem előtt tartotta, és képezte, képeztette a társulatot, akinek tagjai többnyire nem végeztek színművészeti főiskolát. Rendezőként a bábos műfaj iránt elkötelezett, szellemes és tehetséges képzőművészeket (Haller József talán a legjelentősebb közülük) és zeneszerzőket vont be az alkotófolyamatba, a lehetőségek szerint igényes repertoárt állított össze, és minden lehetséges alkalmat megragadott, hogy turnén, fesztiválokon a társulat megmérettessen a szakmai közönséggel is. Bizony a „sorok között” azt is ki lehetett hallani a hozzászólásokból, hogy a kompromisszumokra képtelen igazgató a maga módján diktátor volt, ha a társulat érdekeiről vagy a művészi teljesítményről volt szó.

» Korábbi cikkek