HAMLET

Bakk-Dávid Tímea

MEGVAN A MAG

Indul a kézdivásárhelyi Városi Színház

[2009. Sep. 4.]

„A legnehezebb dolgunk valószínűleg az lesz, hogy elvonjuk a kereskedelmi csatornák elől, este hét és tíz óra között a közönséget.” A csapat mesél a projektszínházról.

Tízféle bérletet ajánl erre az évadra az induló kézdivásárhelyi Városi Színház; ebben a három saját előadás mellett különböző erdélyi társulatok produkciói szerepelnek. A bemutató előadást Gergely László, a Vigadó Művelődési Ház égisze alatt működő projektszínház megbízott vezetője rendezi. Az Ábel próbái szeptember 10-én kezdődnek, a bemutató október 23-án lesz.

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, az M Stúdió, a Csíki Játékszín, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, a gyergyói Figura Stúdió Színház előadásai mellett egyéni produkciók, operettgála, musical is szerepel az évadtervben. A három-négy előadásra érvényes bérletek ára 15-60 lej között mozog, a mecénásbérlet ára 240 lej.

Egy társulat magja

„Összeállt a csapat, akikkel el tudjuk indítani a színházat, olyan háttérrel, amely valamelyest biztonságot ad” – jelenti ki Gergely László látogatásomkor. Az az négy-öt ember, aki a színház elindításán munkálkodik, egyelőre a Vigadó munkatársaival osztja meg a teret, amíg az épület hátsó részében befejeződik az iroda, próbaterem, öltöző kialakítása. Saját laptopokon, családias hangulatban folyik a munka; éppen zenészeket toboroznak, szállást szerveznek a színészeknek. Mivel a Vigadó sem önálló intézmény, a polgármesteri hivatal alkalmazta őket; a saját előadásokban szereplő színészeket egyénileg, az adott produkcióra szerződtetik le és szabadúszókkal is dolgoznak.

„Az intézmény létrehozása, a jogi háttér, a legoptimálisabb forma megtalálása sok nehézséggel jár; emellett mindenkinek meg kell tanulnia a saját feladatkörét, kipróbálnia magát, és ez napról napra jobban megy. Megvan a szereposztás, a produkciókat leszerveztük. Közben jó kis csapat kovácsolódott össze, jó hangulattal, vagány hozzáállással futnak neki a problémáknak” – mondja a rendező.

A társulatvezető Csapó György színész, az irodalmi titkár Molnár Orsolya színész, Deme Róbert színész, rendező, Csáki Csilla rendező műhelygyakorlatokat is vezet majd. Jelmeztervező Martini Yvette és Kiss Zsuzsanna, díszlettervező Martini Yvette és Wanek Ferenc, a készülő produkciókban Adorjáni Zsuzsa, Bartsch Kata, Bocskor Bíborka, Barabás Réka, Bartos Csaba, Ferencz Réka, Szabó Jenő és Viola Gábor is játszik majd.

Az induló kézdivásárhelyi színház egyszerűen Városi Színház néven fut. Semleges név, hiszen még nincs karaktere a színháznak – az idő és a művészi teljesítmény fogja eldönteni, hogy hová alakul, magyarázza Gergely László. Amint a jellege, formája élesebb kontűrt kap, akkor lehet ezt a névválasztással is kifejezni.

Miért pont az Ábel a nyitóévad nyitóelőadása? Eredetileg teljesen mást akartam – vallja be a rendező. Fontos érv volt, hogy az Ábelt még soha nem vitték színpadra, bár film több verzióban is készült. Indításnak nehezen lehetett volna ideálisabbat találni, bár egy nagy színháznak is erőt próbáló feladat lenne, nemhogy egy kicsinek.

Az induló kézdivásárhelyi színház előadásainak hirdetése a Vigadó bejáratánál

Azt tervezik, hogy egy-egy bemutató alkalmából kortárs képzőművészeti esemény, performance, installációs tér kialakítása kíséri az előadást. Emellett a kézdivásárhelyi színházi élet történetét, kultúrtörténeti érdekességeket bemutató kiállítás is lesz a minorita iskoladrámáktól a népszínházon át a jelenig, mintegy válaszként arra a kérdésre, „miért pont Kézdivásárhelyen indul színház”.

Hazajöttek színházat csinálni

A projektszínház előkészítése során az első között merült fel a Kézdivásárhelyről elszármazott színészek, rendezők, jelmeztervezők neve. Deme Róbert és Csáki Csilla a kilencvenes években működő népszínházban kezdték a pályafutásukat. „Bármilyen messzire is kerül az ember, mindig érdekli, mi történik otthon, és ha adódik egy ilyen lehetőség, azt ki kell használni” – vélte Deme Róbert, akinek egyébként nem ez az első színházalapítása: alapító tagja volt a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor színháznak. „Ez szép harc lesz, és én szeretem, ha meg kell küzdeni valamiért. Főleg ha a sajátomért is küzdök” – összegezte a színész, aki szintén részt vesz a háttérmunkálatokban. „A jelenlegi költségvetési rendszerben nem lehetséges egy olyan hivatásos színházi háttér felállítása, ahol külön titkárság, adminisztráció, művészeti munkatársak dolgoznak. Mindenki csinál mindent, de ettől még inkább sajátunknak érezzük” – fogalmazott.

Csáki Csilla tavaly dániai tanulmányútjáról visszaérkezve szerzett tudomást a színházalapítási szándékról. A rendező egyáltalán nem tervezte, hogy hazaköltözik Budapestről, mégis azonnal igent mondott Gergely László felkérésére. „Elmész nagyon messzire, közben utolér a honvágy, ami elsősorban nem feltétlenül helyhez, hanem emberekhez kötött. Egyszer csak hazajössz, végre azok között vagy, akikkel szót tudsz érteni minden erőfeszítés nélkül, és azzal fogadnak, hogy itthon is lehet a szakmában dolgozni. Sokkal jobb valamit a semmiből felépíteni, mint egy létező, valamilyen irányba haladó dolgot egy más irányba terelni. Olyanokkal dolgozom együtt, akiket szeretek, becsülök, akiket tehetséges színházi embereknek tartok, egy befogadó közegben, ahol nagyon kíváncsian várják a bemutatkozásunkat” – mondta a rendező, aki a Don Quijote-t fogja színpadra vinni.

A kópéjáték szándéka szerint az eredeti kétkötetes Cervantes-regény lehető leghűbb adaptációja lesz, amely egyszerre szól gyerekeknek, felnőtteknek, hiszen tematikája a legszélesebb korosztály érdeklődésére tart számot. „Mindenki úgy gondolja, ismeri Don Quijotét, hallott a szélmalomharcról, de hogy ki ő, mit akar, mi és miért történik vele, nem tudják. Az én Don Quijotém könyvhű próbál lenni, nem sorakozik föl azon adaptációk mögé, amelyek úgy születnek, hogy a felét átírják, a másik felét kihagyják, és az olvasó rá sem ismer az eredeti alkotásra” – szögezi le Csáki Csilla. Az előadáshoz már nagyrészt megtalálta a szereplőket is, október 13-án kezdődik a próbafolyamat. Csáki Csilla emellett két-három ifjúsági színjátszócsoportnak tart majd rendszeres műhelygyakorlatot.

„A takarót meg kell mérni”

Csapó György társulatvezető (ő is kötődik Kézdivásárhelyhez, itt érettségizett) fundraisinggel, pályázatokkal is foglalkozik majd. Az illetékesek szóbeli tájékoztatása szerint 200 ezer lejjel gazdálkodhat a társulat ebben az évben – erősíti meg kérdésemre, hozzátéve: szerinte ennek az összegnek legalább a háromszorosa kell a következő években, hogy a projektszínház kit tudja nőni magát és legyen saját karaktere, és ne csak egy-két előadást elkészítő társulat maradjon, amely a más erdélyi magyar színházak produkcióiból mazsolázza össze az évadtervet.

„Egy-két előadásra ez a 200 ezer lej is elég, mert szegény színházat is lehet csinálni. Annak idején Garcia Lorca azt mondta, három dolog kell a színházhoz: két színész, deszka, és még két ember, aki megnézi. Persze sok pénzre van szükség, egy többéves, uniós együttműködéssel megvalósuló kulturális projektbe kellene becsusszanjunk, ez a tervem. Egyelőre nem tudjuk, hány bérletet tudunk eladni, mekkora az igény; két-három hónapig a kiadások, a művészek gázsija, díszlet, jelmez tetemes összegbe kerül, a jogokat meg kell venni, hogy ne legyen támadható a produkció stb. A pénzügyeket nagyon óvatosan kell kezelni, a takarót meg kell mérni rendesen, hogy meddig nyújtózkodhatunk, mert az a halála egy színháznak, ha minden pénzt elköltünk, utána pedig kunyerálni kell” – mondja.

Nagy segítség volt a Magyar Teátrumi Társaság adománya. „Nem negyvenes égőket vágtak hozzánk, hanem komoly reflektorokat, technikát. Ugyanakkor minden nyersanyag aranyat ér. A kézdivásárhelyi projektszínház tenni fog azért is, hogy a lakosságot kellékek adományozására biztassa. „Hozzák el a fölösleges tárgyi eszközöket, mert ki kell alakítani a jelmez-, kellék- és díszlettárat, el kell indulni összeszedni, hogy saját erőből működő társulatot lehessen építeni. Mindenkinek van egy-két cipője, kalapja, amivel bejön a színpadra, de ez nem járható út, mert akkor profi lelkülettel csinálunk amatőr színházat. Amit el szeretnénk kerülni” – szögezi le a társulatvezető.

Az induló színház mintegy 500-600.000 forint értékben kapott támogatást a Teátrum Társaság közvetítésével magyarországi színházaktól: fény- és hangtechnikai eszközöket, szövegkönyveket, szakkönyveket

„A színház befogadói oldalról való megközelítése nagyon nehéz.” – véli Csapó. „Azt érzem, hogy a közönség nem szeret gondolkodni egy előadáson. Egy rurális környezetben – nemcsak Kézdire gondolok – zavarba hozni a nézőt nem a legegészségesebb közönség- és színházépítő stratégia. A legnehezebb dolgunk valószínűleg az lesz, hogy elvonjuk a kereskedelmi csatornák elől, este hét és tíz óra között a közönséget.”

„2000 óta nem játszottam, otthagytam a színházat, mert nem volt értékrendje. Teljesen mást csináltam. Azt mondtam akkor, ha születik egy olyan hely, ahol becsületes értékrenddel színházat lehet kovácsolni, akkor odamegyek. Remélem, megtaláltam ezt a helyet.” – fogalmaz a társulatvezető. Nem kell a nézőket áltatni a produkciókkal: igenis legyen tele a nézőtér. Furcsa, hogy egyes erdélyi színházakban a nézőteret szűkítik. Ahol 300-400 férőhely volt, a színpadon hatvan embernek játszanak. Nem azt mondom, hogy nincs szükség ezekre a produkciókra: ezeket lehet utaztatni, itt lehet műhelymunkát végezni, ezek a fesztiválprodukciók. De hogy mindenhol beszűkül a nézőtér, nem tartom egészséges dolognak.”

„Ki lehet próbálni minket”

Hogyan fogadták az erdélyi társulatok a kézdivásárhelyi színházalapítási törekvéseket? „Az a fura érzésem van, mintha nem igazán örvendenének. Az okát természetesnek tartom, hiszen megvolt, hogy ki-ki hány előadást és hol játszik, és nem jó, ha eggyel többfelé kell elosztani ezt a tortát. De egy színházat nem lehet helyből kinyírni, annak meg kell születnie. Ha nem életképes, akkor majd lehet mondani, hogy el a terepről. Ki lehet próbálni minket, lehet hozzánk csatlakozni” – szögezi le Csapó György, aki szintén Magyarországról tért haza az induló színház hívására.

Gergely László szerint a személyes viszonyok jók, a többi társulattal folytatott tárgyalásokkor nyitottságot tapasztalt. „Azt is mondhatom, drukkolnak nekünk. Nem arról van szó, hogy más színházaktól vesszük el a játszási lehetőséget, nem akarunk konkurálni” – állítja. Igyekeztek a legjobb, legizgalmasabb vendégelőadásokat beépíteni az évadtervbe, és a megkeresett társulatok nagyon nyitottak voltak. „Színházat mindenhol lehet csinálni, de mindenhol az adott közeg meghatározója ennek a folyamatnak. Ez többéves lefutású, mint ahogy az a párbeszéd is, amit mi kell folytassunk a városi emberekkel azért, hogy a színház tényleg szerves része legyen a kultúrájuknak.”

Az induló színházzal, fenntarthatóságával kapcsolatban korábban megfogalmazott kételyek, illetve a személye elleni támadások motivációját nem érti.

„Először is el kell indulnunk. Majd ha az első lépéseket megtettük, biztosan lehet majd a működésünket, az előadásaink művészi vagy technikai színvonalát kritizálni. A projektszínház azt jelenti, hogy a lehető legkisebb költségvetés mellett indulunk el, nem szükséges akkora adminisztratív háttér, amivel a nagy kőszínházak dolgoznak. A munkát igyekszünk úgy megszervezni, hogy gazdaságos legyen” – nyilatkozza a rendező.

Jó lehetőség friss végzősöknek

A fiatal színészeknek, rendezőknek mindenképp plusz lehetőséget jelent a kézdivásárhelyi színház, ahová egy-egy produkcióra le lehet szerződni, el lehet indulni a pályán. De nemcsak ők látnak fantáziát abban, hogy egy új, alakítható, nem merev hierarchiájú társulatban játszhatnak. Adorjáni Zsuzsa kilenc év után tér vissza a színpadra az Ábelben, azelőtt Sepsiszentgyörgyön, Kolozsváron, majd Kaposváron játszott. „Még szagolom a várost, most ismerkedem vele” – mosolyog. A székelykeresztúri Molnár Orsolya és a kézdivásárhelyi Ferencz Réka viszont friss végzősök, bemutatkozási lehetőséget látnak az induló színházban.

„A legjobb, ami történhet, ha valaki főiskola után elkezdhet játszani, mert másképp betokosodsz, és már nem nagyon tudsz mit kezdeni azzal, amit megtanultál. A főiskola elvégzése egy dolog, de mikor színpadra kerülsz és elkezdenek rendezni, az egy teljesen más iskola. Nekem ebben még nem volt részem, és nagyon várom” – fogalmaz Molnár Orsolya, aki egyébként Kolozsváron mesterizik. Kicsit nehéz lesz visszaszokni a kisvárosi élethez, de szerencsére közel van Szentgyörgy, Brassó, van ahová menni”. Ő lesz Miss Amerika az Ábelben; az elkövetkezőkben többfajta szerepben szeretné ki próbálni magát, prózai szerepek közül Irinát játszaná el legszívesebben A három nővérből.

Ferencz Réka három év alapképzés után jött haza Marosvásárhelyről. Jó lehetőséget lát abban, hogy egy induló csapat egyenértékű tagja lehet, és nem egy kialakult színházi rendszerhez kell alkalmazkodnia, hanem itt van szükség minden energiájára, fantáziájára. Az Ábelben egy félig emberi, félig állati szereplőt, Teklát játssza majd; szerepálma Lady Macbeth, de musical-szerepeket, kabarét is szívesen vállalna.

„Jó látni, hogy Kézdin elindult a színház, helyi erőből létre lehetett hozni. Szerintem ez csak jobb és jobb lesz, hiszen nagyon sok innen elszármazott művészember van, akik ha összefognak, igenis létrejöhet egy kemény színházi stáb. Bele kell szokni, és igen, haza kell költözni újra” – fogalmazta meg Ferencz Réka az „alternatív Gyere haza-program” lényegét.

» Korábbi cikkek