HAMLET

Kertész Melinda

PUCK BÁBFESZT

Még a házikígyó is megtalálta a helyét

[-1. Nov. 30.]

Bábok, marionettek és hús-vér színészek ezen a héten fantáziatúrára invitálják a nézőket, az álmodozás szabad utat kap, a valószerűtlen meséké a tér.

Több busznyi csivitelő kisiskolás serege sepert végig a kolozsvári Puck bábszínház szervezte 6. Nemzetközi Báb- és Marionettszínházak Fesztiválján programra tűzött előadások színhelyén. A termek hangosak előadások előtt, visszhangzottak a nevetéstől és a közbeszólásoktól a produkciók alatt. A portugál, a magyarországi, a francia, a holland és a hazai bábosok 16 előadással készültek a kicsik megörvendeztetésére.

„Itt a bábszínházban mindenki gyereknek érezheti magát, a meseország kapuját bárki átlépheti, a kor nem számít, korlátokat csak a jelenlevők fantáziája szabhat” – szónokolt a Dulu&Tatu portugál előadást felvezető konferanszié. A Pedro Correira és Antonio Oliveira koncepciójára és játékára épülő szerdai előadáson zsúfolásig telt a Puck bábszínház. A nézőteréről gyerekek és felnőttek kísérték figyelemmela két bűvész mutatványait, akik attól sem rettentek vissza, hogy

egyszerre öt golyóval zsonglőrködjenek.

Persze, megesett, hogy némely gömb inkább a gravitáció törvényeinek engedelmeskedett, mint a színészeknek, de ez nem zavarta meg az előadás előremenetét: a bakik is a műsor részévé váltak, hála a láthatóan szórakoztatni hivatott színészek lélekjelenlétének.

Dulu&Tatu
A bohócszerkó-szerű kockás jelmez viselői bizonyára pár évszázaddal ezelőtt is kielégítették volna a vásárra összegyűlt nép szórakozási igényeit kaszkadőrmutatványaikkal, azonban a hajdani komédiásokkal ellentétben nem improvizáltak, hanem jól kidolgozott és összehangolt produkcióval rukkoltak elő. A gyerekektől először csak visszajelzéseket kértek, majd egyre jobban bevonták őket a játékba, míg mindenki fel nem oldódott a valóság és az irrealitás határán létrehozott mesevilágban.

A kiskakas két krajcárja, a Kolozsvári Puck Bábszínház előadása is sikert aratott. A Ion Creangă meséjét feldolgozó produkció jelmezeivel jeleskedett. A korosabb nézőkben déjà vu érzést kelthetett a díszlet, felidézve a néhai ábécés könyv rajzait, a narrátor meleghangja pedig nagymama felolvasásait juttathatja eszünkbe.

A kiskakas két krajcárja

Az illúzió szertefoszlik amikor a szimpatikus házikígyó, aki a kiskakas őrzőangyala szerepét vállalja fel, úgy gondolja, hogy neki kellene a mesélő részeket elmondania, azonban minduntalan összezavarja két-három mesével – így a vasorrú bába megkéri a királylány fiának, a sárkánynak a kezét és... De ez egy más történet –

ötlik fel a kis kígyóban alkalomadtán.

A gyerekek hálás közönségnek bizonyultak, bár a keddi nap felhozatala talán mégsem őket célozta: a Szívek és szarvak című produkcióban a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem végzős bábosai színészi adottságaikat mutatják be. A két Molière-mű feldolgozása faramuci szerelmi történetek egész skálája: a látszólagos hűtlenség, a hazugság, a cselszövés, a megtévesztés és a képmutatás motívumai egyetlen célt szolgálnak: a boldogságot.

A comedia dell’arte elemeiből építkező produkció hű képet fest a 17. századi francia társadalmi rétegekről, az udvarról: többek között jelen van a faragatlan, tenyeres-talpas mindeneslány, a csalafinta szolgálófiú, aki agyafúrt gondolkodásmódjával boldogul az életben, a túlságosan kifinomult kisasszony meg az oktondi, gáláns úrfi és az egészséges paraszti logikával rendelkező öltöztetőlány.

Szívek és szarvak

Egyszer csak egy piros orrú ember tűnik fel a színen. Két madárijesztőt állít fel a kalászok között. Egy rongyos katonaruha és egy gázmaszk kerül az egyik, egy balerina hajdani ruhája a másik karóra. Így kezdődik a három napot és három éjt tartó, Ion Sapdaru-megálmodta és szintén általa színpadra idomított néma történet, az Egy csoda a napfény mezején (Vasilache színház, Botoşani).

A madárijesztők állnak tehetetlenül,

kiszolgáltatottan a búzatábla kellős közepében, a ruhájuk rongyait tépdeső szélben. Ekkor következik be a csoda: egy piros, túlbuzgó énekesmadár képében megjelenik a szerelem a búzatábla fölött. A madár előbb csodálkozva nézi a két ember alakú figurát a gabonamezőn, majd kommunikálni próbál az arc nélküli, személytelen, csupán funkcionális értékkel és rongyokkal felruházott madárijesztőkkel. Azonban a két strázsáló nem reagál.

Egy csoda a napfény mezején
Ekkor ő bújik be a ruhákba, mozgatja őket és eljátssza Cupido szerepét is: a madárijesztő hölgy Marilyn Monroe arcát kapja és „beleszeret” egy láthatatlan kéz által eregetett sárkányon látható Elvis Presleybe – a madárijesztő-fiú nagy bánatára. A madárka tovább szövögeti a szerelmi történeteket a két mozdulatlan szereplő között.
Éjjel azonban furcsa dolgok mennek végbe a búzatáblában: előbb két katona viaskodik, majd az egyiket lelövik. Kígyó, majd földön kívüli lény látogatja meg a búzatáblát. Reggelre ismét minden a régi, míg egy futótűz fel nem perzseli a mezőt...

(A fesztivál további előadásairól egy későbbi riportban számolunk be.)

kapcsolódó írások

A 6. Nemzetközi Báb- és Marionettszínházak Fesztiváljának programja

» Korábbi cikkek