HAMLET

Hegyi Réka

REFLEXIÓK 3.

Harmadik nap: Jan Klata lecsupaszított Oreszteiája

[2009. Mar. 20.]

REFLEX Nemzetközi Színházi Biennálé

Aiszkhülosz, bár nem ismerné fel lengyelül előadott szövegét, nem forgolódik sírjában. [fesztiválnapló]

Volt kolléganőm, aki az Oresztejából írta szakdolgozatát annak idején, mondja: ennyire lényegretörő rövidítésését nem látta a klasszikus szövegnek. Hálás vagyok neki ezért a megjegyzésért, meg az egész beszélgetésünkért, ami hozzásegített, hogy minden részletet a helyére rakjak.

Egy idő után ugyan tudtam olvasni az előadásban elhangzó replikák fordítását, de a sűrű füsttől és a rossz látószög miatt többnyire nélkülöznöm kellett ezt a szolgáltatást. Ilyenformán hosszú percekig nem tudtam, éppen kit látok a színpadon, és

éppen miről szól a jelenet.

Utólag persze összeállt a kép, sőt, rá kellett jönnöm, hogy nem kizárólag Aiszkhülosz klasszikus sorai hangzottak el, hanem Robbie Williams, Heiner Müller és a Terminator is beosont a kulisszák közül. De ne siessem el a beszámolót...

Aigiszthosz (Juliusz Chrzastowski) és a Kar (Piotr Grabowski, Andrzej Kozak, Jacek Romanowski, Boleslaw Brzozowski) (c) Foto: Bartlomiej Sowa

Lám, visszatérünk a látványszínház vs. szószínház vitához: nem egy néző távozott az első percekben. Hiába olvastam valamikor a szöveget, lengyelül nekem is teljesen idegen volt minden szó…. De a többséghez tartozom, aki a nézőtéren maradt. És nem bántam meg. Nem tudom pontosan felidézni, melyik volt az a perc, amikor elkezdett hozzám is szólni a Stary Teatr előadása, az Oreszteia.

Talán Aigiszthosz (Juliusz Chrzastowski) első megjelenése. Persze nem tudtam még melyik szereplő, de világos öltönyös, félszeg, mégis rendkívül cinikus figurájára azonnal elkezdtem élénken figyelni. Második megjelenése már harsány nevetést váltott ki:

Agamemnón csontvázát hozta bemutatásra.

De előbb Kasszandra (Malgorzata Galkowska) jelent meg, testhez tapadó, földig érő, nagybetűs írással ékesített trikóruhában – jóslatának sorai olvashatók a jelmezen (Mirek Kaczmarek tervezte). Tudni kell: bár mindig helyesen jövendölt, meg volt átkozva, hogy ne higgyenek neki.

Jelenete delejes, transzban elmondott látomása az artikulálatlan makogástól a sikolyik terjedő hangskálán futkározik. Lehunyt szemű, törékeny alakja vörös, lángtengerre emlékeztető háttér előtt jelenik meg (s már a fordítást is olvasni is lehet).

Kasszandra (Malgorzata Galkowska) (c) Foto: Bartlomiej Sowa

Klütaimésztra (Anna Dymna) kilétét fejtem meg legnehezebben: menyasszonyfátylat és vajszínű ruhát visel. Akár menyasszony is lehetne. A mondából tudjuk: Agamemnon (Jerzy Grałek) felesége, és Iphigenia megöletése miatt készül elveszejteni őt.

Aigiszthosz szövetségese, aki apjuknak ételként felszolgált testvérein áll bosszút. Agamemnon elkövet még egy vétket: rálép az isteneknek járó bíbor szőnyegre – ebben az előadásban csupán a teljes színpadot fedő kavicsok félrelapátolásával jelzik. A képeken úgy tűnik, hogy

a világítás is rásegít az tér kijelölésére,

de a földszintről nem látunk az emelt színpad síkjára. Élektra (Anna Radwan-Gancarczyk) rövid szoknyás, copfos iskoláslány. Apja tetemét (számára nem csupán csontváz, hanem húsos, bár fej és végtagok nélküli kolonc) játékai kartondobozára emeli, és ruhátlan babáiból, nagy plüssmackójából rendezi be piedesztálját. Valahogy egyre közelebb kerülünk az előadáshoz, bár említettem, a felirat csak hellyel-közzel követhető.

Oresztész (Piotr Glowacki), Klütaimésztra (Anna Dymna), Élektra (Anna Radwan-Gancarczyk) (c) Foto: Bartlomiej SowaOresztész (Piotr Glowacki) megjelenése is derűt vált ki. Térdnadrághoz, kockás mellényhez (iskolai egyenruha lehet ez is) vékony nylon köpenyt visel, a kezében szorongatott könyvről csak az “essential” szó olvasható.

Élektrával szőtt tervük inkább kamaszos csínynek tűnik, mintsem véres bosszúnak: apjukat megbosszulván megölik anyjukat. A jelenet döbbenetes: egymás mellé fekszenek, Klütaimésztra óvva-melegítve öleli át magzat-pózban, a gyilkos fejszét szorongatva alvó fiát, lánya pedig hozzá bújik… Apollón temploma felé haladva

Oresztész kivetkőzik magából,

azaz leveti ruháját, egy O, azaz o betünek és nullának egyaránt olvasható trikóban halad szemből fúvó, erős, kavicsokat is magával sodró színpadi szélben (a krakkói színház nem spórolt a hatásos effektusokkal).

Strandruhás, gázálarcos Erínüszök fogadják, majd megjelenik a fiatal isten is: Apollón (Błażej Peszek) kezében mikrofonnal, apró égőkkel megvilágított háttér előtt “ereszkedik alá”, és Robbie Williams tökéletes hasonmásaként az I just wanna feel real love,/Feel the home that I live in./cause I got too much life,/Running through my veins, going to waste. refrénü Feelt adja elő. A nézőtéren

koncerthangulat lesz úrrá néhány rajongón.

Ez a “komolytalan” isten nem tud ítélkezni Oresztész fölött, ezért színre lép Athéné (Anna Radwan-Gancarczyk ezúttal aranyportól fénylő díva) is, aki közönségszavazatot javasol. Nem tudom, megtörtént-e valaha, hogy a nézők is úgy érezték, le kell tegyék a voksukat az anyagyilkos ártatlansága vagy bűnössége mellett, minden esetre ezúttal egyedül Oresztész szavaz: egyik karjával elítéli, másikkal fölmenti önmagát.

A fényes háttér sportpályák eredményjelzőjévé alakul, a szavazás végén 0:0 az eredmény. Athéné ítélkezik hát: ártatlannak mondja a popsztár-isten által elvakított, még mindig dúdorászó és táncikáló Oresztészt, aki

döbbenten szembesül a kedvező döntéssel.

Egyedül marad a színen, és nem tudja mit kezdjen magával. Ekkor hangzanak el Heiner Müller sorai, amelyek bár ugyanolyan kegyetlenek mint az ógörög tragédia sorai, hangulatban, verselésben, ritmusban, őszinteségben is nagyon elütnek tőle. A záróképben pedig a DO YOU REMEMBER? már a Terminátort idézi, aki szíve tájékán megpróbálja átállítani az “embert nem ölünk” funkciót…

kapcsolódó írások

REFLEXIÓK 1. REFLEXIÓK 2.

» Korábbi cikkek