Patkó Éva
GYERGYÓI SZÍNES SZŐTTES - IV RéSZ
Gőzben, Ítélet
[2007. May. 12.]
Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviuma
Két izgalmas kísérleti produkció, a nagyváradi és a temesvári német társulat előadásai a Kollokviumon.
A nagyváradiak Gőzben előadása betekintést enged egy törökfürdő életébe. Hat magányos nő találkozik itt hetente, és mesél egymásnak: szerelemről, pénzről és főként férfiakról. A felszabadulás helye ez. Itt ki lehet mondani a szenvedélyvágyat, be lehet ismerni a férfi hiányát, vagy éppen a túl sok férfitól való undort. A szereplők sokszor áldozatként tüntetik fel magukat, ennek ellenére a rendező vigyáz arra, hogy ez a látásmód ne uralja az előadást.
Hétköznapi nők hétköznapi problémáiba pillantunk be, mindezt pedig egy erősen megfogalmazott erotizmus hatja át, és érdekes módon nem a meztelen testek sokszoros látványa, hanem a színésznők által megfogalmazott női szenvedély eredményezi ezt a hatást.
Az előadásnak úgy tűnik nincs kimondottan főszereplője, de a hat nő közül a értelmi fogyatékos Dawn (Tóth Tünde) az, aki egy komoly változáson megy át. A nyílt és számára felkavaró beszélgetések által szabadul meg bizonyos szinten a kirekesztődés és bezártság fojtogató érzésétől. Számára új jövő kezdődik, nőiségét immár fel tudja vállalni, sőt büszke is rá. A zene is egy pillanatban hangsúlyosan róla szól, sikolyát visszhangozza, nagyítja fel.
A német társulat előadása (Das Urteil/Itélet) egy katonabírósági döntés meghozatalára hív. Az előtérben szerződést ír alá a néző, melyben hallgatásra kötelezi el magát, majd felcímkézik saját nevével és a sztálinistára teremtett hangulat (zene, videóanyag, vörös zászlók) közepette elfoglalhatja helyét. A tér és technikai különbözőségek miatt az előadás más formáját mutatta a Kollokviumon, de ez nem okozott különösebb jelentéseltolódásokat. Az elítélt (Georg Peetz kiváló alakításában) védőbeszédének végighallgatása után - melynek első mondata a beismerés: „Bűnös vagyok.” – a nézőknek szavaznia kellett.
Az alkotók elmondása szerint nem volt még olyan előadás, melyen a nézők ne mentették volna fel a halálbüntetés alól a kannibalizmust elkövető elítéltet. Miután a szabadulás megtörténik, a szereplők elkezdenek ünnepelni, a karhatalom parancsára mégis kivégzik őket. Így történt ez abban a valós történetben is, mely alapján Barry Collins megírta ezt a monodrámát: hogy az orosz katonák ne szembesüljenek társaik degradálódásával, inkább lelőtték a német fogságból szabadult két túlélőt. Csakhogy a színház néző és alkotó találkozása, ebben az izgalmas kísérletben pedig pont a néző kikért véleménye nem számított, és abban a pillanatban nézősége kérdőjeleződött meg...
A Kollokviumon lehetőség nyílt találkozni David Esrig rendezővel. Fontos színházi pilanat volt ez, hisz egy világhírű szakember jött el Gyergyószentmiklósra színészeknek és a nagy számban jelen levő érdeklődőknek beszélni a szerepmegközelítés mechanizmusairól. A legfontosabb fogalom, amit Esrig bővebben megismertetett az a „belső film”, az a folytonos (nem feltétlenül racionális) gondolati történés, mely egy szereplőben játszódik le. Másfél napos ittléte után, Esrig csütörtökön búcsúzott a jelenlevőktől.
Kiss Csaba 2004-ben megjelent Világtalanok című drámakötetét Visky András mutatta be. A drámák világát ismertető mély értekezés után a szerző mesélt a címadó darab megírási körülményeiről. Igazi detektívmunka előzte meg a darab megszületését, mely a történet elmondása után a gyergyószentmiklósi társulat felolvasásában talán még erőteljesebben hatott a hallgató közönségre.
Hírek
- » Sepsiszentgyörgyön ünnepi előadás a boldogságkeresésről
- » Ács Alajosra emlékezik a szatmári Harag György Társulat
- » Diótörő karácsonykor a Magyar Operában: gyerekeknek a belépés díjtalan
- » Kolozsvári összefogás: 200 gyerek kap színházjegyet ajándékba
- » A 2012-es évet záró zenés szuperprodukciójára készül a Tompa Miklós Társulat
Cikkek
A Hamlet.ro tartalma a Creative Commons jogvédelmi elvei szerint használható fel.