HAMLET

Márton Imola

MASZKOK A MULATSÁG ÜRES TERÉBEN

[2007. Mar. 8.]

Kolozsvári végzős színészhallgatók Mrožek-bemutatója - fotókkal.

Különböző elvárásokkal ültünk be az Egyetemiek Házának Imago stúdiótermébe, a negyedéves hallgatók Mrožek-bemutatójára, a Mulatságra. Kíváncsiságunkat az fokozta leginkább, hogy a végzősök önállóan hozták létre ezt a produkciót, tanári irányítás nélkül: Gönczi Hunor írta át a dráma szövegét, Albu István rendezte és Farkas Loránd, Benedek Botond-Farkas illetve Gábos Albin játszották.

Az előadás díszlete, akárcsak a szereplők jelmeze, egyszerű. Épp csak a legszükégesebb elemek kaptak helyet a keresett mulatság „üres terében”. A játéktér közepén üres sörösüvegekkel teli fekete asztal és három fekete szék sejteti a néhai mulatságot. Márpedig táncnak és éneknek kell lennie, ha a legények minden tőlük telhető eleganciát, felemás inget, frakkot és nyakkendőt magukra varázsoltak.

A keresés pozitív eredményébe vetett hitüket erősíti meg a szekrényként és kriptaként egyaránt funkcionáló fekete bőgőtok, amelyből meglepetésszerűen bukkannak elő a mulatság lehetőségének eszközei: a ruhák és a maszkok (Orosz Annabella munkái). Ezeket magukra öltve, nővé (B – Farkas Loránd), királlyá (N – Gábos Albin) vagy épp halállá (S – Benedek Botond-Farkas) alakulva próbálnak egy kis nevetést, szórakozást kicsikarni magukból és egymásból.

Mindenikük saját jellemvonásait cáfoló szerepet ölt magára. Így lesz hízelgő és védtelen nővé az agresszív B, aki néha társait is felelősségre vonva próbálja megoldani az egyértelmű, számukra mégis hihetetlen és abszurd helyzetet. Ily módon válik királlyá az együgyű, bizakodó, de félénk kisgyerekként megjelenő N, akinek legféltettebb kincse az új pár cipője marad, amelyet a szívvel-lélekkel várt mulatságra vett.

N néha túlzottan, máskor pedig egyáltalán nem képes belefeledkezni a játékba; tud önfeledten énekelni, táncolni, de királyi mivoltával már nem képes azonosulni. Ekkor már motoszkál benne a nagy döntés, hogy öngyilkossággal vet véget a mulatság-keresésnek. A legkevésbé sem ijesztő, kissé bohókás Halál sem tudja gyors tangójával elkápráztatni a kiábrándult N-et. Tangójával nem, mibenlétével azonban igen. N befejezi az örökös, reménytelen keresést: felakasztja magát. Azonban halála, temetése sem hozza el a vígasságot.

A három pályakezdő művész pontosan és árnyaltan építette fel a komplex karaktereket. S talán enyhén kilóg a sorból. A figura kissé egysíkúra, monotonra sikerült, a Halál-maszkos jelenetei néhány figyelemreméltó pillanata ellenére is. A színésznövendékek nagyon jól használják a szerepek megformálásában a mozgást, a gesztusokat és a mimikát, a beszédet azonban kevésbé. Nem szentelnek elegendő figyelmet a szavaknak, a megfelelő hanglejtésnek mint kifejezési eszköznek. Néha mintha nem tudatosan, hanem ösztönösen kimondott szavakat hallanánk.

A vitatható negatívumok ellenére hatásos előadás születik a színpadon. Az utolsó pillanataiban a halott N néma harmónikájával, hallhatatlan muzsikájával meghódítja a közönséget. A mozdulatlan és csendes zárókép rögtön Vladimirt és Estragont juttatja eszünkbe, hiszen B és S további, véget nem érő mulatságkeresése a két becketti figura várakozása Godot-ra. Godot nem érkezik meg soha, várni azonban mindig fognak rá. Mulatság sem lesz soha, de keresni mindig fogják, hiszen a keresés aktusa számukra maga a lét.

(Fotók: Debreczeni Botond)

kapcsolódó írások

Mulatság a kolozsvári Egyetemiek Házában - pályakezdő művészek mutatkoznak be

» Korábbi cikkek