Zsehránszky István
KVÁZI-INTERJÚ
A Puck Báb- és Marionettszínházak Fesztiválja margójára
[2005. Nov. 2.]
"Többmindent láttam. Bábszínházi előadásokat is. Bábot, amit mozgattak. Bábot, ami csodálatos volt, műalkotás a javából. Bábost, aki bábos volt. Ez ritkaságszámba megy!"
A Puck Báb- és Marionettszínházak Fesztiválján arra kértük Zsehránszky István színházkritikust, aki minden előadást meg tudott nézni, hogy foglalja össze benyomásait a Hamlet.ro olvasói számára. Alapos beszélgetésre nem volt alkalom, de barátunk az interjú formai követelményeit követve, kérdezve és önmagának válaszolva emelte ki a fesztivál leglényegesebb aspektusait. A fotókat Makara Lehel készítette.
A kolozsvári Nemzetközi Báb- és Marionettszínházi Fesztivál díszvendége volt. Hogyhogy elfogadta a díszmeghívást?
Azt mondják: aki képes megmaradni gyermeknek, az nem elveszett ember. Gondoltam, kipróbálom.
Bár Ön szőrös szívű kritikus, úgy hírlik, észrevesz jó dolgokat is. Mi jót látott ezen a fesztiválon?
Többmindent. Láttam bábszínházi előadásokat is. Bábot, amit mozgattak. Bábot, ami csodálatos volt, műalkotás a javából. Bábost, aki bábos volt. Ez ritkaságszámba megy! Az utóbbi időben főleg műkedvelő színészeket (színészeket?) lehetett látni a hivatásos bábszínházak színpadán. Hivatásosok helyett – hivatlanokat. S e magamutogató műkedvelő társaság bábosnak képzeli, illetve nevezi magát. Mi jogon? Milyen alapon? Ennek csak a Fentvaló a megmondhatója.
S miközben e műkedvelő népség önmagát mutogatja, bábos technikák sora kerül sírba. Gyertyával kell keresni a hazai magyar marionettest! És nem vagyok meggyőződve róla, hogy találunk akár egyet is... Jó volt látni, hogy a bukaresti színművészeti egyetemen oktatják ezt a technikát – miként azt a diákok leheletfinom Napsugár előadása is bizonyítja. Vagy a Piroska és a farkasé, amelyben humorukat is kipróbálták a diákok – marionetteket mozgatva.
Remélem, hogy a marosvásárhelyiek is eljutnak ide. Bár ők már másod-, illetve harmadévesek, és még egyetlen bábos technikát sem tanultak meg. A kesztyűs bábról van némi fogalmuk... Improvizálnak, animálnak – ami nem rossz, de még fele sem annak, amit tudniuk kellene. Előbb lesznek színészek, mint bábosok. Az is valami, de...
Én a jóról kérdeztem Önt, s lám, állandóan másfelé kanyarodik. Hogy mit látott rossznak? Ezek után...
Pardon. Ahhoz, hogy a jót kiemeljük, ismernünk kell azt is, amiből, ahonnét kiemelhető. Visszatérve a jóra: a valódi bábszínház mindenhez hozzá mer szólni, akár a gyermek. Minden érdekli. És ha tényleg jó bábszínház, akkor meglepő kérdéseket tesz fel, lélegzetelállító igazságokat mond ki könnyen, egyszerűen, a legtermészetesebb módon, akár a gyermek. Őszintesége a hályogkovács műtétjére hasonlít – csakhogy itt mindig sikerül a műtét.
Ha rossz, akkor nem bábszínház, akkor művészeten kívüli valami, ami el sem jut idáig. Jó műtét volt a bákóiak előadása, a Neghinita – amelyben a román Babszen Jankó csodálatosan lebontja a román államiság és a román paraszti világ nagy hazugságait. E lebontásban pedig a természetes ész fegyverét veti be, amivel bőven meg van áldva a románság, a magyarság, a litvánság... mindenki. A művészetben, legalábbis. Mert mondanunk sem kell, nem művészetbe csempészett politikumról vagy publicisztikáról van szó.
Nem ennek láttán lelkendezünk. Hanem a karakteres bábok láttán, például. Amelyek tulajdonképpen csak maszkok voltak, arcok, de iszonyú, hogy mi mindent sürített beléjük alkotójuk. Ezek mellé az arcok mellé nem kellett több a kéznél, esetleg még a lábnál... Azok életénél, mozgásánál... A kvarc-világítás, a black-light játék eltüntetett minden fölöslegest, de amit kiemelt, azt látni fogom életem végéig!
Szó volt a litvánságról...
Igen, őket is láthattuk. Elhozták Vilniusból A zenélő dobozt, s ami benne van, arról győzött meg, hogy a litvánok Kelet-Európa ékszerészei. Bár évszázadonként legalább egyszer, de gyakran többször is átzúdul rajtuk a történelem, az ő földjükön acsarkodnak egymásra a nagyhatalmak, mégis a lélekszámra kis litván nép keze és szíve munkája megmarad.
A nagyhatalmak viszont rendre kimúlnak. Hát ebből kaptunk ízelítőt szép, míves kivitelben. A polgári világ szigetéről, előőrséről az ortodox feudalizmus köldökében... Még egy kanyart kérek, ha lehet! Az egriek olyan lezserül és szabadon és ötletesen... és polgárian kezelik a János Vitézt, hogy eltanulhatná tőlük a hazai szakma...
A Puck Báb- és Marionettszínhi Fesztivál díjazottjai
A legjobb előadás: A zenélő doboz – Lèlè Színház, Vilnius
A legjobb rendezés: Simon Balázs, a János Vitéz előadás rendezője (Harlekin Bábszínház, Eger)
A legjobb alakítás díja: Kovács Géza - a Vasilache és Az aranyszőrű bárány előadásokban nyújtott teljesítményért (Griff Bábszínház, Zalaegerszeg, rendező: Kovács Ildikó)
A legjobb csapatmunkának járó díj: Vasilache Színház, Botosani a Jazz Fantasy előadásban nyújtott teljesétményért
A legjobb tervező: Eugenia Tărăşescu Jianu (A varázsló és a holló, Puck Bábszínház és Zurinca, Ariel Színház) és Cristina Pepino (A kis hableány – Tăndărica Színház, Bukarest)
Különdíj/érdemoklevél: Ovidiu Crişan (A varázsló és a holló c. előadásban nyújtott alakításért)
Érdemoklevél: bukaresti bábszínész szakos diákok
Hírek
- » Sepsiszentgyörgyön ünnepi előadás a boldogságkeresésről
- » Ács Alajosra emlékezik a szatmári Harag György Társulat
- » Diótörő karácsonykor a Magyar Operában: gyerekeknek a belépés díjtalan
- » Kolozsvári összefogás: 200 gyerek kap színházjegyet ajándékba
- » A 2012-es évet záró zenés szuperprodukciójára készül a Tompa Miklós Társulat
Cikkek
A Hamlet.ro tartalma a Creative Commons jogvédelmi elvei szerint használható fel.