HAMLET

Sipos Zoltán

SLUSSZPOÉN: NAFTALIN

Világszámot forgatnak Szatmáron

[2004. Apr. 19.]

Fényképezőgéppel érkeztünk Koltai Róbert új komédiájának forgatására és sűrűn kattintgattunk – míg ki nem dobtak.

Csütörtök délelőtt tilos belépni a Szatmárnémeti Északi Színház stúdió-termébe: a helyszűke miatt a stáb és a felszerelés nagy része is kinn reked Ez az idő – 1956 – nagyon érzékeny időszak a magyarok számára, míg a Nyugat számára kevésbé. Mindenféle forradalom, illetve szabadságvágy egy picit egzotikus Nyugaton, ők ezt soha nem értik meg. Én azért szeretem ezt a filmet, mert itt nem gyilkolnak, nem pusztítanak. Ez a film nem követ egyfajta sznobériát, hanem a hétköznapi embereknek készül. Én is hasonló filmeket szeretnék rendezni – mondta a cseh Jiri Menzel a csütörtökön, Szatmáron tartott sajtótájékoztatón.

Koltai Róbert új komédiájának, a Világszámnak forgatócsoportja egy ideje Szatmáron dolgozik, ebben a filmben pedig Menzel is szerepet kapott. A történet a százafordulón kezdődik, amikor egy cirkusz társulatában két iker születik – Dodó és Naftalin. Az ikrek apja egy híres bohóc (Bodrogi Gyula), akinek nagy álma egy "világszám" megalkotása. A sztori az '50-es években folytatódik: Dodó (Gáspár Sándor) és Naftalin (Koltai Róbert) elkérik Rákosi Mátyás óráját egy bűvész-mutatvány során, és hát elpuskázzák a dolgot: az óra eltörik.

Hawaii, ha nincsen itt a főnök... a technikai személyzet egy tagja kifekszik, miután berendezték az új forgatási helyszínt a színpadon

Nem könnyű kideríteni, hogy valójában mi is történik egy forgatás helyszínén annak, aki nem tartozik a stábhoz: milliárdnyi kábel, fényszóró és soha nem látott kütyü, mindez általános nyüzsgéssel megspékelve. Nem tudni pontosan, éppen milyen jelenetet forgatnak, így elég komoly fantázia kell ahhoz, hogy a szemlélő fejében filmmé álljon össze a zűrzavar. A fotón a színpadi forgatási helyszín látható – az előtérben jobbra Vígh Zsolt, akinek a rendező elmondása szerint egyszer rohangálnia kellett a kamera előtt: egyszer elrohant, s mire visszarohant, született egy fia*

Dodót emiatt lecsukják, Naftalin elszökik és a képzeletbeli, Nyírszamos nevű kisváros színházában lel menedéket. Itt éri a pesti forradalom híre, méghozzá előadás közben: a János Vitézben kapott beugró szerepet, alig kellene többet mondania, mint azt, hogy „felcsaptam…", ám ő a nagy izgalomtól azt mondja: „lecsaptam…", mire a közönség kórusban kiáltja, hogy le kell csapni az oroszokra!

Egy kis ötletbörze á la Menzel: Szóval "Ruszkik, haza"-kiáltják egyszer csak a nézők. Akkor – látván, hogy a színházban is kezdődik a forradalom – az elvtársak a darab vége előtt kirohannak a páholyból, én pedig a színház igazgatójaként utánuk szólhatnék: "várjanak, a vége a legszebb!" Majd rosszallóan csóválom a fejemet: hova mennek, ők nem is oroszok...*

Koltai: úristen, hogyan is volt... tudjátok, amit a múltkor kigondoltunk, csak nem írtuk le. A poén az Naftalin, de a többi nem jut eszembe... A rendező a sajtótájékoztatón meséli, hogy ugyan mindig van valami elképzelése arról, hogy hogyan fog kinézni egy jelenet, de az igazi nagy megoldások mindig a forgatás közben támadnak, amikor meglátja az embereket meg a helyszínt

Még egy gyors próba, ez lenne a film egyik utolsó jelenete. Egy üres nézőtérről nézik az előadást, majd Bács Ferenc, a karmester azt mondja: "nekem négy éve nincsen ötletem", erre Jiri Menzel színház-igazgató válaszol (valószínűleg csehül, csak annyit értettünk, hogy "Naftalin"). Az öt másodperces jelenetben gesztusokon, mimikán és az egész összehangolásán múlik minden – ennek ellenére már elsőre is működik a dolog. Rutinosan csiszolgatnak még egy keveset a részleteken, aztán mindenki visszafojtja lélegzetét, kamera indul...*

Egy fényképezőgép kioldógombja ilyenkor hatalmas zajt csap – ez az a kép, ami miatt riporterünknek Jiri Menzel, illetve tolmácsa finoman azt tanácsolta, inkább sajtótájékoztatón fotózzon

Percek alatt hőst csinálnak Naftalinból, a tömeg vállára emeli, és közfelkiáltással forradalmi biztosnak nevezi ki. Majd kocsiba ültetik, hogy menjen Pestre, és vegye fel a kapcsolatot az ottani forradalmárokkal. Neki viszont mindennél fontosabb, hogy kiszabadítsa bebörtönzött testvérét. Útközben egy csapatától elkószált orosz tankkal találkoznak, melyből két kirgiz katona dugja ki fejét, és érdeklődnek, hogy messze van-e még a Szuezi-csatorna? Őket ugyanis azzal indították el a Szovjetunióból, hogy a Szuezi-csatornát kell megvédeniük.

Menzel a forgatások közti szünetekben Agatha Christie-t olvas vagy jóízűen beszélget a stáb tagjaival, interjút azonban csak egészen kivételes esetekben ad*

Észrevehető, hogy a színész-rendező Menzel az abszolút sztár: a stáb (és maga Koltai is) különleges figyelemben részesítik az Oscar-díjas legendát, aki azonban minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy oldja a gátlásokat. A tolmács segítségével közvetített humora precízen kiszámított és mindig csattan – közben arca olyan, mint egy temetkezési vállalkozóé*

Koltai bemutatja a sajtónak fiatal operatőrét: "Márton Balázzsal már dolgoztunk együtt, és azt hiszem, kölcsönösen örömet okozunk egymásnak". "Na ja, és dolgozunk is" – vág vissza Balázs* A kalandnak persze nincs vége: mert a forradalom leverése után Naftalin Dodó helyére kerül a börtönbe, majd a „kádári konszolidációban" kiszabadul, s végül a világszám is bejön. De a sors újabb fintora, hogy csak egy jelentéktelen vidéki településen mutathatják be.

Menzel: "Koltai egy nagy, nagy gyerek. Én is szeretnék nagy gyerek lenni, csak én már idegesítően nagy gyerek vagyok." A rendező és Gáspár Sándor, vagyis Dodó a sajtótájékoztató előtt A film büdzséje nem lehet több, mint 293 millió forint plusz áfa (hozzávetőlegesen 1.5 millió dollár) – ebből a költségvetésből 3-4 milliárd lejt költenek el Szatmáron. A tervek szerint a forgatást májusban fejezik be (további helyszínek Budapest és Nyíregyháza), a filmet decemberben, Szatmáron szeretnék bemutatni.

Világszám: Dodó és Naftalin

Magyar vígjáték, (tervek szerint) 100 perc. Rendező: Koltai Róbert. Forgatókönyv: Horváth Péter, Dés László, Koltai Róbert. Producerek: Koltai Gábor, Bódi Attila (a film romániai line-producere). Operatőr: Márton Balázs. Zene: Dés László.

Szereplők: Koltai Gábor (Naftalin), Gáspár Sándor (Dodó), Jiri Menzel (a vidéki színház igazgatója), Bács Ferenc (karmester), Bodrogi Gyula (bohóc, akrobata), Iglódi István (színházi rendező), Györgyi Anna (műlovarnő), Tordy Géza (vidéki színész). Játszanak még: Ullmann Mónika, Mucsi Zoltán, Pelsőczy Réka, Kishonti Ildikó, Vígh Zsolt, valamint a szatmárnémeti Harag György Színház teljes társulata - fontosabb mellékszerepekben: Kató Emőke, Kulcsár Székely Attila, Lőrincz Ágnes, Márkó Eszter, Rappert Gábor, Nagy Csongor - és a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat művészei: Nagy Dorottya, Sebestyén Aba, Nagy István.

*a csillaggal jelzett felvételeket a stáb fotósa készítette

» Korábbi cikkek