HAMLET

David Zinder

MODERN BAKKHANáLIA

Metamorfózis itt és most

[2005. Jan. 10.]

[fotóriport] "A klasszikus művekre két alapvető dolog jellemző: végtelen számú interpretációt tesznek lehetővé, ugyanakkor sohasem veszítenek aktualitásukból."-vallja a kolozsvári Bakkhánsnők című előadás rendezője.

Methamorphosis A mesterien megírt dialógusokon túl, a mű, amely Dionüszosz, a színház istene tiszteletére íródott, bővelkedik színházi helyzetekben: tele van álruhás alakokkal, téves identitású figurákkal, látványos színpadi effektusokkal, és lényegesen eltér a klasszikus görög színházi konvencióktól. Ugyanakkor, attól függően, hogy honnan nézzük, egyszerre bizonyul éles kritikának az ellen az isten ellen, akinek a tiszteletére íródott, illetve értelmezhető ugyanazon isten dicsőítéseként is, pontosan megfoghatatlan volta miatt, hiszen egyszerre tud isten és halandó, alkotó és romboló, rend- és káoszteremtő, férfi és nő, zsarnok és szelíd lenni.

A gyászoló Agaué És mindez nem minden. A XXI. század politikai/történelmi hálóján át tekintve, Nyugat-Európa utóbbi időben történő demográfiai változásait és a vallási fanatizmus különböző és egyre szörnyűbb formáinak felbukkanását figyelembe véve, a Bakkhánsnők meglepően mai és szinte lélegzetelállítóan aktuálisnak bizonyul az utóbbi évek eseményeire gondolva.

Pontosan ez a színházi értelemben vett gazdagság, az ellentétek egymásbamosódása, valamint a félreérthetetlen maiság teszi a művet lenyűgöző alapanyaggá. Színpadi változatom – amely, főként lírai, non-lineáris szerkesztése miatt akár a Bakkhánsnők törött tükörben alcímet is viselhetné – egy éves kutatómunka eredménye, melyet másodéves színinövendékeimmel végeztem a Tel Aviv-i Egyetemen. A Kolozsvári Állami Magyar Színház meghívása, és a lehetőség, hogy itt rendezzem meg a Bakkhánsnőket arra ösztönzött, hogy még mélyebbre hatoljak a mű szövetébe és egyre többet és többet hozzak felszínre gazdag kincseiből, ezúttal állandó munkatársamnak és díszlettervezőmnek, Miriam Guretzkynak a segítségével.

Agaué és alteregói A csodálatos felfedező-utat nagy mértékben elősegítette Vava Ştefănescu koreográfus, Lászlóffy Zsolt zeneszerző és Venczel Attila, a maszkok készítője, illetve, és nem utolsó sorban az itteni, hihetetlenül kreatív színészcsapat. Ők azok, akik elképzeléseinket életre keltették a színpadon, mégpedig a lehető legizgalmasabb formában.

Külön köszönettel tartozom diákjaimnak, a Tel Aviv-i Egyetem Színművészeti Tanszéke hallgatóinak, akiknek alkotómunkája segített a színpadi változat első formájának kidolgozásában.

Köszönettel tartozom ugyanakkor Tompa Gábornak, a színház igazgatójának, aki ezzel a meghívással ismét lehetővé tette, hogy álmaimat valóra váltsam.

Szöveg: David Zinder, rendező
Fotók: Peltán András

A kar

A kar és Dionüszosz

Theiresziasz és Kadmosz

Dionüszosz, háttérben a neki áldozó asszonyok

A gyászoló Agaué és Dionüsszosz

Dionüsszosz és Pentheus tanácsosa

A kisfiú

Kartánc

Pentheusz és tisztjei

Rejtélyes alak a zsákban

Dionüszosz ravatalán és földre szállt alakja, a zsákba zárt szellem

Agaué többször

Dionüszosz imádói körében

A paraván

kapcsolódó írások

Az előadás színlapja A Kolozsvári Állami Magyar Színház műsora Az előadás topikja a fórumon

» Korábbi cikkek