HAMLET

Fülöp Noémi

KÉRETIK SÍRNI

Amalia mélyet lélegzik

[2008. Oct. 27.]

Cristina Casian Amalia-arca egy csepp smink segítsége nélkül öregszik jelenetről jelenetre, gyerekkortól a halálig.

Amalia szívében dombok vannak, egy babaház, levelibékák, és egy nagy doboz, amiben benne van mama, és papa, és Arkhimédész, és Fanni, és Párizs is. De vannak ott csontok is, amik beragadnak a fogad közé, a másik fele pedig egyenesen kőből van.

Áll Amalia a sötét, üres színpad közepén, egyetlen reflektor fénykörében, és a hangja kicsire rántja össze a Tranzit Ház óriási terét. Monológja mindig szól valakihez - én nem látom, de tudom, hogy ő látja: Istent, akihez imádkozik, a Parancsnok urat, akinek levelet ír, a bátyját, aki nem akar ráismerni takarítónőként. Cristina Casian Amalia-arca egy csepp smink segítsége nélkül öregszik jelenetről jelenetre, gyerekkortól a halálig.

Amalia csak úgy úszhatja a tébolyt, ha természetesként fogadja el az abszurdot. Ha családja kilakoltatásakor annak örvend: megszabadult a franciatanárnőtől és a zongoraórától - ha Fanni, a kismalaca miatt aggódik, amikor megerőszakolva, terhesen felébred a kórházban - ha időnként kiönti a szívét eltemetett fiának - ha bízik abban, hogy előbb-utóbb, egy Air France vagy Tarom járattal megérkezik Vitya, aki sohasem írt.

Amalia végül abba őrül bele, hogy a dolgok jóra fordulnak körülötte. Vitya magával viszi világkörüli útjaira, de Amalia az abszurdot veszi észre: a hagyatékra ácsingózó szeretőt, aki mellesleg szintén fiú, és a világvárosok szomorú egyformaságát. London lényegében semmivel sem jobb, mint Resicabánya, Párizs pedig akár Afrikában is lehetne.

A végén, amikor Amalia üvöltős örömmel üdvözli Fannit a túlvilágon, nehezen állom meg, hogy ne sírjak. Amaliát, aki közben újra Cristina Casian, állva tapsolja a közönség. Aztán a kávézóban hallom, hogy azt beszélik a stábbal: könnyezett-e valaki a teremben, mert erről mérik le, mennyire sikerült az előadás. Úgyhogy ha megnézed legközelebb, szabad, sőt, kéretik sírni nyugodt lélekkel.

Fotók: www.fnt.ro, fotoblog.ro
Az előadást a Tranzit Napok keretében játszották Kolozsváron.
Alina Nelega színdarabja magyarul a Liter.Net portálon

» Korábbi cikkek