HAMLET

-

ÉRTETLENÜL ÁLL

Bocsárdi László nyilatkozata a tevékenységét értékelő jelentés kapcsán

[2010. Jun. 4.]

"Olyan ítélet született igazgatói tevékenységemről, mely szakmai vagy gazdasági szempontok alapján nem értelmezhető, és így számomra elfogadhatatlan."

Alább Bocsárdi László nyilatkozatát teljes terjedelemben, változtatások nélkül közöljük. Az alcímezés szerkesztőségünk munkája.

Értetlenül állok a Tamási Áron Színház ötéves tevékenységét elemző értékelő-bizottság június 2-án kihirdetett döntése előtt. A város által kijelölt vizsgabiztosok értékelése alapján olyan ítélet született igazgatói tevékenységemről, mely szakmai vagy gazdasági szempontok alapján nem értelmezhető, és így számomra elfogadhatatlan.

A művészeti és kulturális intézmények menedzsmentjét szabályozó, a 269/2009-es Törvény által módosított és jóváhagyott 189/2008-as számú Sürgősségi Kormányrendelet 15. § szerint „(1) A menedzseri szerződés lejárta után a menedzseri tevékenység értékelésének alapját a menedzseri terv képezi. (2) A viszonyítási alapot képező dokumentumot a hatóság köteles nyilvánosságra hozni”.

Kénytelen vagyok megállapítani, hogy a város önkormányzata menedzseri tevékenységem értékelését

nem a törvény által megjelölt dokumentum

– igazgatói pályázatom – alapján végeztette el. Olyan megállapítások kerültek be így a négyéves igazgatói tevékenységemet értékelő dokumentumba, melyek a törvény által megszabott viszonyítási alap hiányában értelmezhetetlenek. A fent említett mulasztás miatt, igazgatói munkám helyes megítélésének érdekében kénytelen vagyok vitába szállni a vizsgálóbizottság megállapításaival.

Az értékelő bizottság által összeállított jelentés elmarasztalja a színházat, mondván, az intézmény „nem nyit kellő mértékben a helyi közösség felé”. Figyelmen kívül hagyja azonban azt a pontos számadatokkal alátámasztott tényt, hogy a Tamási Áron Színház teljes nézettsége igazgatásom négy éve alatt több mint 20,46%-kal, 18.951-ről (2005) 22.830-ra (2009) nőtt.

Lévén, hogy a kiszállásokon való nézettség adatai csökkenő tendenciát mutatnak, ez a növekedés kizárólag annak köszönhető, hogy a sepsiszentgyörgyi polgárok egyre inkább értékelik és egyre nagyobb számban látogatják a Tamási Áron Színház előadásait.

Bocsárdi László

A közönséggel való kommunikáció – széles rétegek, más elvárások felé való nyitás – terén a bizottság felrója, hogy a színház új közönség-rétegek megszólítására vonatkozó törekvése „nem volt a legeredményesebb”. Érthetetlen, és megfelelő érvek, viszonyítási pontok hiányában elfogadhatatlan állítás ez – hiszen igazgatásom négy éve alatt a színház

minden nézőszámmal kapcsolatos vállalását túlteljesítette.

A jelentés menedzseri hibának tekinti, hogy a Tamási Áron Színház a közönséggel való kapcsolatok terén kizárólag a szervezőiroda visszajelzéseit vette figyelembe. Miközben egy sommás kijelentéssel tizenöt év kommunikációs és közönség-építő tevékenységét semmisíti meg, a jelentés nem tesz említést a színház megújult honlapján éppen ezzel a céllal elhelyezett vendégkönyvről, sem az intézmény által a REFLEX Fesztivál kapcsán szervezett hét darab közönség-találkozóról, a munkatársaink által szerkesztett rádióműsorokról, sem pedig a színház tevékenységével kapcsolatban négy év alatt született 789 sajtócikkről, melyeket – legyen szó nézői visszajelzésről, előadásaink kritikai visszhangjáról vagy az intézmény működését illető bármilyen más cikkről – folyamatosan nyomon követtünk, s megfogalmazásaikat, javaslataikat felhasználtuk az intézmény működésének jobbításában.

Az értékelő bizottság megállapítja, hogy az intézmény saját bevételei (a 2009-es év kivételével) csökkentek, egy olyan állítással, ami semmilyen reális, számszerű mutatóval való összevetésben sem minősíthető valósnak: az intézmény saját bevételei a 2005-ös év adataihoz képest

minden esetben magasabbak voltak,

volumenükben és százalékos arányukban egyaránt:

Érthetetlen tehát a vizsga-bizottság megállapítása. Az általuk kiértékelt jelentésben foglalt adatok alapján a színház saját bevételei 2009-ben a 2005-ös esztendőhöz képest 422,55%-os növekedést mutattak, s ez az arány a REFLEX Fesztiválhoz való jelentős szponzori hozzájárulást leszámítva is kétszerese a 2005-ös adatoknak.

Az értékelő bizottság jelentése „elég magasként” definiálja a színház produkciós költségeit, nem ad azonban viszonyítási alapot ehhez a kijelentéshez. Nyertes menedzseri pályázatom első számú célkitűzése az intézmény szakmai színvonalának megőrzése volt. A szakmai színvonal egy színház munkájában elsősorban értékes alkotókkal való együttműködést, a produkciók igényes kiállítását jelenti. A Tamási Áron Színház tevékenységét értékelő bizottságnak látható módon nincs tudomása a romániai színjátszás alapvető működési feltételeiről: sem egy előadás létrehozásának anyagi költségeiről, sem pedig

szakmailag elismert színházi alkotók honorárium-költségeiről.

A jelentéstevők ezzel a semmilyen szakmai érvvel alá nem támasztott állítással támasztják alá továbbá azt a megállapításukat is, amit a színház jelenlegi anyagi helyzetének ügyében tesznek. A jelentés tételesen az intézmény megnövekedett működési költségeit okolja a színház jelenlegi nehéz anyagi helyzetéért, azért a helyzetért, amit a városvezetés költségvetés-kiegészítésre tett ígéretében bízva mindeddig nem hoztunk nyilvánosságra.

Helyzetünk tehát a következő: A 2010-es évben a színház kénytelen három hónapra felfüggeszteni összes alkalmazottjának munkaszerződését, így spórolva pénzt arra, hogy ősztől új előadásokat készíthessen. Június 24. és szeptember 24. között a román köznyelv által

„şomaj tehnic”-nek nevezett állapot lép életbe

az intézményben. Csak az így megspórolt járulék- és adótartozás átirányítása, valamint egy 150.000 lejnyi költségvetés-kiegészítés ígérete alapján (amit a Városi Tanács által elfogadott 2010-es költségvetés is tartalmaz, jegyzetként) remélhetjük, hogy az új évadot el tudja majd indítani a színház.

Megjegyzendő továbbá, hogy a 2008-as év adataihoz képest a színháznak biztosított szubvenció összegét az önkormányzat 2009-ben 19,32%-kal, a 2010-re előirányzott összeget pedig újabb 12,72%-kal csökkentette. A 2009 esztendő folyamán – tudván, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a szubvenció takarója ér – az intézmény teljes működését, összes alkalmazottjának tevékenységét újraértékeltük s az intézmény működését átszerveztük.

Az intézmény három lépésben 101-ről 88-ra, mintegy 15%-kal csökkentette alkalmazottainak számát, miközben változatlan mértékű tevékenységet végzett. Tendenciózus csúsztatásnak tartom, hogy a jelentéstevők menedzseri hibának állítják be azt, hogy az intézmény egy érvényben lévő törvényt alkalmazott – különösen annak fényében, hogy az elvégzett leépítést éppen a városvezetés sürgette egy általános költség-lefaragás okán.

A jelentésben foglalt általános érvényű, semmihez sem viszonyított, ex cathedra tett megállapítások közt

az egyetlen konkrétum

a színház szerkezeti felépítését illető kijelentés, mely szerint az elmúlt négy évben a Tamási Áron Színház „hibás szerkezeti felépítésben működött”. Lévén, hogy az intézmény szerkezeti felépítésében történt szükségszerű módosításokat minden esetben az önkormányzat hozzájárulásával, javaslatainak figyelembevételével, végül pedig a Helyi Tanács elé terjesztett és a plénum által elfogadott határozattal tettük, a kijelentés számomra érthetetlen.

Két olyan igazgatói határozatért marasztalnak el továbbá, amivel kapcsolatban a jelentésben foglalt megállapítások szintén alaptalanok. A 2010 tavaszán, négy év kihagyás után először lefolytatott intézmény-átvilágítás során több olyan javaslat is született, amelyek megoldása jelenleg is folyamatban van. Egy le nem zárt ügy részleteinek tényként való kezelését olyan tendenciózus csúsztatásnak tartom, amelynek semmilyen objektív mérce szerinti értékelésben sem lehet helye.

A színház-menedzsment hibájának rója fel a jelentés azt, hogy nem létezik közép- illetve hosszú távú stratégia a sepsiszentgyörgyi bábszínház ügyének rendezésére. A Cimborák Bábszínház társulatát – akárcsak több más, hiánypótló kezdeményezést (mint például Sepsiszentgyörgy szimfonikus muzsikával való ellátását) – épp amiatt karolta fel a Tamási Áron Színház, mert sem a megye, sem a város nem rendelkezett olyan kulturális stratégiával, intézmény-teremtő szándékkal, amelyben egy ilyen kezdeményezés helyet kaphatott volna. A színházon belül önálló társulatként (saját évadtervvel, önálló művészi programmal) működő bábszínház ügyét tizenkét éve tulajdonképpen

teherként hordozza az intézmény.

Sepsiszentgyörgy városa évi 100.000 lejjel járul hozzá a bábszínház működéséhez, ez azonban a bábszínházhoz kötődő mintegy 200.000 lejes összköltség felét képes csak fedezni, a társulat működtetéséhez szükséges további forrásokat a színház évek óta saját működési költségeiből vonja el. Több ízben jeleztem a város- és megye-vezetésnek azt, hogy a bábszínházi társulat fennmaradása és fejlődése szempontjából elengedhetetlen az önálló intézménnyé válás. Ebben azonban sem a jelenlegi, sem a régebbi városvezetés nem volt partner – jelen pillanatban pedig a bábszínház távolabb van az önálló intézménnyé válástól mint fennállása óta bármikor.

Románia Kormányának 189/2008-as Sürgősségi Rendelete, valamint az azt módosító és jóváhagyó 269/2009-es számú Törvény rendelkezéseinek értelmében a Tamási Áron Színház igazgatói posztjára kiírandó versenyvizsgán részt vehetek egy új menedzseri programmal.

Ötéves színházigazgatói tevékenységem értékelése, és az ennek végeredményeként megszületett jelentés alapján azonban olyan politikai szándékot érzek belefolyni az intézmény ügyeibe, ami mellett a versenyvizsga eredményét – s egyben a Tamási Áron Színházból való eltávolításomat – előre eldöntött játszmának látom.

A művészeti intézmények menedzsmentjét és a vezetői eredmények értékelését szabályozó érvényes rendelkezések értelmében a menedzseri értékelés tartalmi okokra hivatkozva nem támadható. A végeredmény törvényes formában kizárólag eljárásbeli hibákra hivatkozva támadható – ezzel a jogommal élni is fogok.

Tisztelettel:

Bocsárdi László

igazgató, Tamási Áron Színház

kapcsolódó írások

MŰVÉSZKÉNT JELES

» Korábbi cikkek