HAMLET

Hegyi Réka

POLITIKUSOK ÉS ALVILÁGIAK TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA

Mértéket mértékkel Kolozsváron

[2010. Sep. 29.]

Matthias Langhoff eklektikus Shakespeare-előadást rendezett, mely leginkább Brecht Koldusoperájával hozható összefüggésbe.

Eklektikus előadással kezdte az évadot a kolozsvári színház. Matthias Langhoff Shakespeare-előadást rendezett, de a szövegbe dalokat, megzenésített szonetteket ékeltek. A songok és a műsorfüzetben megjelent, a rendezővel készített interjú is Bertolt Brechttel hozza összefüggésbe az előadást, pontosabban a Koldusoperával. Az előadás alcíme is erre utal: William partija, szajhák és szentek, barátok és bérgyilkosok, tolvajok és törvényhozók társaságában.

Azok, akik az Európai Színházi Unió fesztiválján látták Langhoff két előadását, a Kvartettet és az Isten mint pácienst, felismerhetnek néhány olyan elemet, ami összekapcsolja a három különböző előadást. A legszembetűnőbb a vetített képek hangsúlyossága. A kolozsvári előadás felvezető részét képezi néhány filmkocka, amelyikben az előadásbeli Izabellát (Pethő Anikó) látjuk fagylaltozni a Karolina-téren. A macskaköves háttér egy térdelő, meztelen nőalakkal és egy fekete csókával festett díszlet-elemként köszön majd vissza többször az előadás során.

Egy második, kissé hosszúra sikeredett felvezető következik, amelyben a fagylaltozó nő már a színpadon van, majd a Hamletből ismerős „Itt vannak a színészek!” felkiáltással mutatná be a játszó személyeket, de ők, még nem az előadásbeli jelmezeikben, szinte tudomást sem vesznek róla, és ki-ki maga elé dörmög egy-egy ismerős monológot, néha egy-egy szövegfoszlány is érthető.

Az előadás első részét meghatározza az alulvilágított színpad, a sötétség. A nyomasztó hangulatot ellenpontozzák az elénekelt szonettek (majdnem minden színésznek jut egy dal) és Hatházi András Pompeius-alakítása, aki kólozsvárias szlengjével nagyon közel hozza hozzánk a Bécsben játszódó történetet. Ő játssza a Herceget is – a legbravúrosabb szerepkettőzés, a második részben megtoldva egy kis improvizált játékkal. A díszleten megjelenő tank, a Lenin-szobor árnyéka, a groteszk meztelen alakok, patkányhangok a börtön pincéjéből csak az első részben megalapozott hangulatot juttatják eszünkbe, nyugtalanítóan.

A happy end végül nem egyértelmű. Igaz, hogy kiderült minden aljasság, aminek ki kellett derülnie, de szó sem esik az árról, amit ki-ki meg kellett fizessen ezért. A nők azok, akik mai szemmel szinte megengedhetetlenül sokszor és mélyen tiportatnak a mocsárba, de hát az emancipáció és a nők és gyermekek jogainak védelme újkeletű fogalmak. Már az is csoda, hogy Izabella ilyen sokat tehet és tesz ebben a darabban. A végén kiderül: ő minden férfi karjában bábként rángatott, kiszolgáltatott tárgy.

A négy és fél órás produkcióról sokat lehetne még mesélni, jót s kevésbé jót is. Reméljük, hogy a fórumon elhangzanak majd az előadás mellett ill. ellene szóló érvek is. Vitára fel!

Fotók: Biro István

kapcsolódó írások

Bemutató Kolozsváron: Mértéket mértékkel - William partija, szajhák és szentek, barátok és bérgyilkosok, tolvajok és törvényhozók társaságában

» Korábbi cikkek