HAMLET

Scarlat Anna

OTTHON ÉS ÚTON

Maszkban táncolva is látszik, ki Josef Nadj

[2009. Sep. 30.]

A debreceni II. JEL Fesztivál a francia Tumulus Project koreográfusokat, zenészeket, költőket egyesítő programja révén jöhetett létre.

A debreceni Csokonai Színház 2006-ban Otthon lenni… alcímmel rendezte meg először a JEL Fesztivált, Nagy József világhírű, vajdasági magyar származású táncművész és koreográfus művészetének bemutatására. Amint az alcímből is kitűnik az akkori fesztivál vezérmotívuma a szülőföldhöz való kötődés volt. Idén, 2009 őszén a rendezvény ennek ellenpontját kívánta hangsúlyozni: a vándorlást, az úton levést.

Nagy József, Király Nina és Gemza Melinda a könyvbemutatón
A fesztivál elegáns színlapja feltűnő útmutató nyilakkal jelzi a napi „utat”, azaz programokat, amelyek Myriam Blœdé kötete bemutatójával debütáltak. A Nagy József síremlékei címet viselő könyv (Les tombeaux de Josef Nadj). A Koinónia Kiadónál, Kolozsváron jelent meg Gemza Melinda fordításában.

Az írónő magyarázata szerint „…a síremlék szó a franciában ugyanúgy jelöl egy – leggyakrabban egy költőnek vagy művésznek ajánlott – költeményt, művet”.

Hozzáértéssel és érzékenységgel elemzi

korunk egyik nagy gondolkodó művésze életútját, érdeklődési körét, művészetének spirituális, filozófiai vonatkozásait, szakmai eredetiségét, egy új műfajban, amely tánc, mozgás, szimbolika, színházi cselekmény, zene, kifejezési készség ötvözete, nevezzük mozgásszínháznak, jeladásnak a világ fele.

Vidnyánszky Attila és Nagy József a Jel Fesztiválon. Fotó: Máthé András
Évtizedek során Nagy József művészete gazdagodott és csiszolódott, kifejezési módja letisztult. Szerves kötődése szülővárosához – Magyarkanizsa – és tágabb értelemben vett hazájához – ami szerintem nem csak a világ, hanem maga az univerzum – kincstárként segíti hozzá újabb és újabb előadások megvalósításához.

Kockázatát a legtermészetesebb módon fölvállalta, mint minden nagy alkotó, és tanítja, tovább adja munkatársainak. Élő, lüktető kíváncsisága elementáris erővel megmarad. Elpusztíthatatlan Ariadné fonalként vezeti tovább. Indító eleme ez a kíváncsiság előadásai kitalálásához, megvalósításához.

Anne-Sophie Lancelin. Fotó: Máthé András
A három napos előadássorozat első produkciója a nagyon törékeny és fiatal Anne-Sophie Lancelin Magányosan és Sárga Csillag, Beethoven és Samuel Barber zenéjére előadott két műve, Daniel Dobbels és Thomas Lebrun koreográfiájában. Röviden:

egy generáció szomorúsága és magánya.

A táncelőadást követte a Mezei Trió improvizatív jazzkoncertje. Mezei Szilárd vajdasági magyar muzsikus vezetője e hármasnak. Újítóként van számontartva, hiszen a brácsa, a hegedű és a nagybőgő szokatlan hangszerek a jazzben. Művészetével alig egy éve foglalkozott részletesen a legrangosabb amerikai jazz magazin, a Donn Beat.

Quintett: jelenet az előadásból
Péntek este Nagy József és Gemza Péter legújabb előadását, a Quintett láthatta a közönség. Két szereplő és háromtagú „zenekar”... az idézőjel csak azért fontos, mert ők is szerves részei, alkotói az előadásnak, teljesítményük improvizáció eredménye minden esetben. Nem kiszolgálják a két táncművészt, hanem a legnagyobb harmóniában együttműködnek velük, előadják más-más eszközökkel azt, amit ők mozgással, mozdulatokkal, „jelekkel” eljátszanak nekünk.

A két táncművész – Nagy és Gemza – ikerpárként jelenik meg, igen kifejező jelmezben: fehér-szürke csíkos pizsama-rabruha és arcfedő, ókort idéző maszk, a ruházat anyagából. Csíkos ruházatukat egy-egy fekete felöltő fedi. Mezítláb. Ezúttal felénk küldött jelük az ikrek fogalma, amely kiváltságos, de

nem mindig szerencsés státusz volt

az ókori mitológiákban, kultúrákban, napjainkig. Az ember világától az állatvilágig a kettősség, az egyformaság rendszere, az egyediségtől megfosztó valósága tárul elénk, szuggesztív mozgás, mozdulat és tárgyi elképzelésekben.

Quintett: Nagy József, Gemza Péter és a zenészek
A két láthatatlanná tett arc és test, egyforma mozgásában, mozdulat kódexében, mégis áttörhetőnek bizonyult számomra. Kettős, nagyszerű művészi teljesítményük ellenére, több mint húsz év távlatából ki tudtam találni melyikük Josef Nadj (e névvel ismert Bukarestben, ahol először láttam, és mindenütt a nagyvilágban.)

Ez a kvintesszencia, amit az előadás jelent, megszüli benned a kérdést: minek is az eredménye? Mennyi gyakorlásnak, utazásnak, ismerkedésnek kultúrákkal, zenékkel, könyvekkel, műveltséggel, emberekkel, állatokkal, természettel, nappal, esővel, viharral? És mindezek ezek után, ha nincs benned az a szikra… akkor úgysem születhet meg.

Workshop táncosoknak
A fesztivál ideje alatt, a francia Tumulus projekt program keretében minden délelőtt műhelyek működtek: találkozások helyi művészekkel, diákokkal, érdeklődőkkel. A Párizs, Bécs, Debrecen, Magyarkanizsa, Zenta, Szabadka és ismét Párizs tengelyen szervezett csereprogram egyesíti a Közép- és Nyugat-Európai kortárs táncot.

A tapasztalt és széles körben ismert művészek (koreográfusok, táncművészek, zenészek, költők) részvételével szervezett program létformája a mozgás, az utazás. A Debreceni II. JEL Fesztivál a Tumulus projektben résztvevő művészek nagyszínpadi előadásával zárt.

A fotókat Máthé András készítette.

kapcsolódó írások

Nagy József legújabb előadása a II. Jel Fesztiválon, Debrecenben

» Korábbi cikkek