HAMLET

Hegyi Réka

SZÍNHÁZI BIENNÁLÉ

Kakas és vonósnégyes: indul a Reflex

[2012. Mar. 17.]

REFLEX 2 – Nemzetközi Színházi Biennálé

Sepsiszentgyörgyön elkezdődött a kéthetes színházfesztivál. Hangreflexiónkban a kakas nem kukorékol, a Bălănescu Quartet viszont nagyon zenél.

A Reflex Színházi Biennálé második kiadásának nagyon meggyőző arculata van: egy pufók, parókás és pirospozsgás  angyal, egy molett vámpír (mindkettőt Erdei Gábor alakítja a reklámszpottokban) és egy jól idomított, tarka tollú kakas (a nevét nem tudtuk meg). A tegnapi nyitóelőadáson a tarajos-szárnyas remekül alakította önmagát: nem kukorékolt, nem ripacskodott, csak megkötözött lábát emelgette méltóságteljesen, míg színész-kollégája Drakula-jelmezben bohóckodott körülötte (és vele). A pár perces etüd helyettesített minden nyitóbeszédet.

Erdei Gábor a kulisszák mögött leselkedik a vonósnégyes brácsására (Kate Musker) fotók: Henning János

A délelőtti sajtótájékoztató és a délutáni kiállítás-megnyitó után a brit Bălănescu Quartet esti koncertje nyitotta (első színházi produkcióként) a kéthetes színházi maratont.

A közel két órás koncerten a vonósnégyes sokszínű repertoárjából adott ízelítőt: klasszikus, dzsezzes kompozíciók, román népzenei elemek, progresszív rock és elektronikus zene, lírai és szinte komikus dallamok is szórakoztatták a zömmel sepsiszentgyörgyi közönséget.

A nemzetközi színházi rendezvény nyitó produkciója azért is bizonyult telitalálatnak a szervezők részéről, mert a zenei elemek sokszínűsége mellett a zenekar frontembere, Alexander Bălănescu is vérbeli előadóművész: szerény, de azért meg tudja köszönni a neki és zenésztársainak kijáró elismerést, lámpalázával kissé esetlennek tűnik, de hírneve rég megelőzte, így az ellentmondás éppen elegendő feszültséget teremt ahhoz, hogy ne „csak” koncertélményt vigyenek haza a nézők és hallgatók.

Hangolás...

Bălănescu sztárallűrök nélkül teszi láthatóvá azt a mélységet, ami egy hangszer és a zenész szimbiózisából egyáltalán megmutatható, fenntartja és élteti a színpad és a közönség közötti kommunikációs szálakat. Az arcán tükröződő átélés megindító, ha szerelemről vagy édesanyjáról zenél, és megmosolyogtatók a ritmus diktálta sasszéi, ha robotokról és autókról szól a dal. Társai, a másodhegedűs, a brácsás és a csellós méltó partnerei, akik alávetik magukat a vezető irányításának, átveszik tőle (majd egymástól) a hangot, a mozdulatot, de maguk is fontos pillanatokban kapnak önálló szerepet.

A tegnapi koncertet nem csak a vájtfülűek értették és értékelték. Meggyőződésem, hogy rajtam kívül sok olyan „zenefogyasztó” ült a nézőtéren, aki sokkal jobban érti a szavakat, mint a hangjegyeket, aki számára a zene inkább a megfoghatatlan (érzelmi) megélésben játszik szerepet, mint a szellemi élményben.

... és koncert

» Korábbi cikkek