HAMLET

Pál Edit Éva

ARANYOS TÁMOGATÓK

Man.in.Fest-kerekasztal: megadjuk vagy eladjuk magunkat?

[2006. Oct. 31.]

A beszélgetés során elhangzott: a szervezők elvesztették a kontrollt a fesztivál vizuális üzenete fölött.

A Lehetetlen Színház (Teatrul Imposibil) a napokban zajló Man.in.Fest Nemzetközi Kísérleti Színházi Fesztivál keretében kerekasztal-beszélgetést szervezett. A téma: szégyen-e állandóan pénzért könyörögniük a kulturális szereplőknek, kulturális rendezvények szervezőinek?

A dolog háttere az, hogy az idei fesztivál főtámogatója a verespataki aranykitermelésben érdekelt Gabriel Resources. A bányavállalat szándékai ellen való tiltakozásképp sok potenciális fesztiválozó nem ment el a Man.in.Fest-re. A helyzet annál súlyosabb, mert reklámanyagokon a bányavállalat túlzottan előtérbe került.

Kevés pénz, szegényes kultúra

Ovidiu Pecican antropológus vitaindítójában kifejtette: a kultúra működhet ugyan kevés pénzből, de az minimalista, szegényes lesz. Így két lehetőség van: az amerikai showbiz-kultúra mintájára a kultúrát üzleti vállalkozásként kezeljük, vagy pedig francia mintára a társadalomtól, államtól várunk támogatást.

A Man.in.Fest Gabrieles szóróanyagának első oldala...
Az ember nem úgy kel fel reggel az ágyból, hogy most dolgoznia kell, vagy a kultúrát kell támogatnia, úgy kel fel, hogy él. Az élet pedig pénzről szól – szólalt fel John Aston, a kanadai-román cég elnökhelyettese. Elmondta, a Gabriel Resources szívesen támogat kolozsvári kulturális rendezvényeket – a TIFF-et és a Man.in.Fest-et is – mert szerintük Kolozsvár Erdély fővárosa, még ha most nem is áll fényesen gazdaságilag.

A szponzorizálás jogi háttere rossz

A kerekasztal-megbeszélésen elhangzott, hogy rossz a szponzorizálást szabályozó törvény. Rossz a decentralizáció, mert az állam ugyan átruházza a kultúra támogatását az önkormányzatokra, de azok költésgvetését nem emeli arányosan az átadott terhek mennyiségével.

Romániában a francia típusú etatista, vagyis államközpontú kultúra-támogatási rendszer és az angolszász típusú, a kultúrát üzleti vállakozásként felfogó mentalitás keveredik – nem éppen eredményesen, mondta Szakáts István, az AltArt Alapítvány elnöke.

Sőt, stratégia sincs

Raimonda Boian, a polgármesteri hivatal szóvivője beismerte, hogy a helyi tanács a támogatások odaítélésekor semmiféle stratégiát nem alkalmaz. Hogy ki kap pénzt, egy hét személyből álló bizottság dönti el.

... és a hátsó oldal, amit szintén a bányavállalat vizuális elemei dominálnak

A szóvivő elmondta, a mostani tanács egy hatalmas káoszt örökölt, és ezt 2005-ben sem sikerült rendezni. Most azonban készülőben van egy többszáz oldalas kultúra-támogatási stratégia, ami remélhetőleg még az idén kész lesz.

A TIFF-nek jár?

A TIFF minden évben kap támogatást az önkormányzattól. Nekik jár? – nehezményezték azok, akiknek nem jutott pénz. Igen – így a szóvivő – mert a TIFF egy látványos esemény, jó reklám a városnak. Támogatnunk kell, ha nem akarjuk, hogy elköltözzön Kolozsvárról.

Vizuálisan etikátlan szóróanyagok

A Man.in.Fest programfüzete miért egy, a bányavállalatról szóló leporelló hátára nyomtatódott? – kérdezett rá egy résztvevő. A rendezvény támogatóit szokás szerint a kiadványok kis felületén tüntetik fel, nem fordítva: a támogató reklámjának a hátsó oldalán van az esemény programja.

A szervezők beismerték: a szervezésnek ez a része kicsúszott a kezükből, nem voltak elég figyelmesek. Kiderült, két program-szórólap fut párhuzamosan. Megjegyzendő, hogy a fesztivál-megnyitón és a kerekasztal-beszélgetésen a „Gabrielesből” osztogattak. A sokkal diszkrétebb reklámfelületű, szegre-akasztott, leszakítható programokat csak a szemfülesebbek vették észre.

Az Ursus piros-sárga jelmezeket kért volna

Egyébként minden támogató kér cserébe valamit – mondták a szervezők. Az Ursus feltétele például az lett volna, hogy az előadások során Ursus-reklámpannók legyenek beépítve a színházi díszletbe, vagy legalább a színészek piros-sárga jelmezben játsszanak.

Mi ez a kérdésfelvetés: erkölcsös-e vagy sem pénzt kérni a kultúrára? – így Mihai Pop, a Galeria Plan-b koordinátora. „Elég ebből a Gabriel-retorikából, hogy Kolozsvár Erdély kulturális fővárosa meg egyebek. Itt arról van szó, hogy egy olyan országban, ahol az állam gyenge a kultúratámogatás terén, egy cég elmondhatja: nézzétek meg, mi támogatjuk a kultúrát, mi átvállaljuk azt a munkát, amire az állam nem képes.

És legyünk már komolyak, nézzük meg a programfüzetet: aranyos, boldog gyerekek mosolyognak le róla, akik mind a Gabriel projektjében látják jövőjüket. Ez egy szar! Nem a Láthatatlan Színház brandje, hanem a Gabrielé kerül előtérbe.”

kapcsolódó írások

A Man.in.fest 2006. évi programja

» Korábbi cikkek