HAMLET

Kérdezett: Kereskényi Hajnal

"FONTOLVA HALADÓ ÉNEKES VAGYOK"

Cipolla szerepében Kovács István

[2011. Jun. 9.]

Kirúgták a zeneiskola kórusából, orvostanhallgató és tanársegéd volt, a Torinói Opera mégis szerződtette egy évadra.

Az idei operaévad utolsó bemutatójára készül a Kolozsvári Magyar Opera: ma este fél héttől Giacomo Puccini Gianni Schicchijét és Vajda János Mario és a varázslóját egy előadás keretében láthatja a közönség Selmeczi György vezényletével, Gombár Annamária rendezésében.

Kovács István operaénekes a Mario és a varázsló címszerepével mutatkozik be Kolozsváron. A művészt életútjának, pályájának, művészi kiteljesedésének fontosabb mozzanatairól faggattuk.

Kereskényi Hajnal: - Orvosként kezdte a pályáját...

Kovács IstvánKovács István: - Az éneklés már a gimnáziumi évek alatt foglalkoztatott, de érettségi után még nem éreztem azt, hogy erre mindent föl kell tennem. Aztán felvételiztem az orvosi egyetemre. Felvettek, el is végeztem, de közben az énektanulást sem hagytam abba. Nem kezdtem el a praktizáló orvosi munkát, hanem az egyetemen maradtam tanítani három évig. Eközben alakult az énekesi pályám is, és egy müncheni nemzetközi versenyen találkoztam a Torinói Opera igazgatójával, aki leszerződtetett egy egész évadra. Így mostmár csupán az éneklésnek élek!

- Honnan ered a zene iránti vonzalma?

- A szüleim generációja szintjén nem volt semmiféle zenei affinitás. Bár, az apai nagyapám kántortanító volt, szép tenor hanggal rendelkezett, így vélekedik róla a családi krónika. A szüleim zeneiskolába járattak, ahol kirúgtak a kórusból rossz magaviselet miatt. Aztán a középiskolában volt egy tanárember, aki a kórust is vezette, ő nagy hatást gyakorolt rám. Azóta foglalkoztat a zene.

- Beszéljünk egy kicsit a Mario és a varázslóról. Milyen embernek látja Cipollát?

- Rendkívüli. Messze átlagon felüli, szimbolikus alak, Thomas Mann kiváló figurája, aki testi hibával rendelkezik, fogyatékossága azonban még ördögibbé teszi. Hatalmával, mágikus erejével visszaél, képességeit nem nemes célok érdekében kamatoztatja. A Mario és a varázsló a 20. századi európai irodalomtörténetben a fasizmus problémáját előrejelző remekműnek számít, elsősorban azzal, hogy előtérbe állítja a hipnózis és a manipuláció motívumát, azt az emberi kiszolgáltatottságot, amely az erkölcsileg és szellemileg felkészületleneket a népbutító imposztorok markába juttathatja. Ezáltal a műnek és feldolgozásainak máig érvényes üzenete van. Ezt az üzenetet különösen kiemeli Vajda merészen posztmodern zenéje.

- A zeneszerzők közül, ki áll Önhöz a legközelebb?

El vagyunk kényeztetve, mert lassan öt évszázad remekműveiből kapjuk mindig a legjobbakat, úgyhogy nagyon nehéz választani. Az egyik nagy kedvenc az mindenképpen Bach, akinek jópár művét énekeltem már, s aki valóban közel áll hozzám. Az ember mindig megtalálja a zsenialitást a szerepében, legyen az a Don Giovanni, a Kékszakállú, Verdi Attilája, és így van ez Vajda Mario és a varázslójával is.

- Milyen operák hiányoznak még a repertoárjából?

Ó, hát sokminden! Fontolva haladó énekes vagyok, és valahogy úgy is alakult az eddigi pályám, hogy nem jöttek túl korán a nagy feladatok. Oratóriuménekesként szinte mindent énekeltem, és ez nagyon jó iskola volt. Ez a hangfaj elég későn érik, úgyhogy remélhetőleg most jönnek azok a szerepek, amelyek érett basszus, vagy bassz-bariton hangra íródtak. Kíváncsian várom, hogy meddig jutok el Verdi világában, a Mefisztók szerepkörében…

» Korábbi cikkek