HAMLET

Dario Fo

A BáBJáTSZáS VILáGNAPJA

Dario Fo Nobel-díjas író üzenete

[2005. Mar. 24.]

Az UNIMA (Bábművészek Nemzetközi Egyesülete) 2000. évi Közgyűlésén döntött arról, hogy minden év március 21-én, a tavaszi napéjegyenlőség napján világszerte a bábjátszást ünnepeljék.

Akárcsak a Színház Világnapján, a Bábjátszás Világnapján is neves alkotó fogalmazza meg a bábosok üzenetét a világ többi részének. Idén Dario Fo Nobel-díjas író hivatott arra, hogy felhívja a figyelmet erre az alig (el)ismert, perifériára szorított, de csodálatos színházi műfajra.

Mi sem bizonyítja a bábjátszással szemben tanúsított közönyt, mint az, hogy a magyar sajtóban, de még az UNIMA magyar nyelvű honlapján sem jelent meg Dario Fo üzenetének fordítása. Kissé késve rukkolunk elő saját magyarításunkkal, de úgy gondoljuk: jobb késve megemlékezni erről az ünnepről, mint szó nélkül hagyni, hogy tudtunk róla.

Dario Fo üzenete a Bábszínház Világnapjára

A marionettszínház, a bábjátszás és az árnyjáték kultúránk legrégebbi megnyílvánulása. A színházművészet dramatikus és irodalmi gyökerei minden civilizációban a bábozáshoz kapcsolhatók, amely évszázadok során változatos és csodálatos utakon fejlődött.

Dario Fo rajza a #i#Grande pantomima con pupazzi piccoli e medi#/i# előadáshoz (1968) Ez akkor is látható, ha egyszerűen elgondolkodunk a bábjáték középkori fejlődésén, a vállfajok sokféleségén, melyek a szent és titokzatos megjelenítésétől a marionettek és beszélő szobrok születéséig terjed.

A hagyományos értelemben vett színház és a bábszínház mindig is bőségesen hatottak egymásra, szétfeszítve a műfaji határokat. Például a középkorban a maszk mint színházi fogalom rengeteg változáson ment át, különböző karakterkből táplálkozott, majd magába olvasztotta őket.

A bábszínház egyik különleges vonzerejét a komikum adja, különösen a marionetteké: fellengzősek, paradoxálisak, intelligensek és hatásosak. A komikum nemcsak a gesztusból táplálkozik – amely egyedülálló és alapvető kifejezésmód ebben a műfajban –, de a nyelvből, a színházi környezetből és a látványból is. Gyakran vad és eltúlzott társadalomkritikába csap át, annak ellenére, hogy ez soha nem volt végső célja.

Maguk a bábok a színész szintézisei, akár a mozgás illúziója, akár az elkeseredés miatt. Ráadásul a bászínház minden színházi nyelvet egyetlen erős és alapvető formában ötvöz.

Ez az amiért én a bábjátszást hihetetlen ihletforrásnak találom. Mind a marionetteknek, mint a festményeknek ugyanaz a válaszuk amikor úgy érzem, alkotói rövidzárlat vagy hatékonysági üresjárat állt be.

#i#Il diavolo con le zinne#/i# plakát (1997) Ha marionettszínházi jeleneteket hozok létre, megtalálom az ésszerű megoldást, mert körvonalazzák vagy vázolják a szintézist, melyre törekszem. Ugyanígy megragadható a lényeg, ha felöltöztetem a marionetteket, megteremtem a díszletet, a drámai cselekményt, és így minden más elfakul.

A bábok mindig jelen voltak a munkáimban, és mindig jelen lesznek. Természetesen ez nagy mértékben Francanak* és családi hagyományainak tudható be, melyet ő örömmel megőrzött. Mellesleg hadd jegyezzem meg, hogy a Rame család, történetének egy sajátos időszakában, nagyon szerteágazó és sikeres marionettársulatot támogatott, akik a hagyományos színházban dolgoztak több mint hatvan évig.

Azóta használok bábokat és marionetteket, mióta játszom, kezdve a Grande pantomima con pupazzi piccoli e medi (Nagy pantomim kis és közepes bábokkal) című darabom óta, melyben a figurák felét marionettek játszották.

A legutóbbi bábszínházi élményem a Francával és Giorgio Albertazzival közösen létrhozott Il diavolo con le zinne (kb. Az ördög béklyóban). Befejezésül szeretnék emlékeztetni arra, hogy a the Grande pantomima esetében nem csak bábokat, de catalanasnak nevezett marionetteket és más, három méternél is magasabb figurákat is szerepeltettünk.

Ezzel a tettel bebizonyítottuk, hogy az a kifejezésformák egyhangúságával való szakítás mély színházi értéket eredményezhet, mely váratlanul érhet bennünket is, akik létrehoztuk.

*Franca Rame Dario Fo felesége és alkotótársa

Fordította Csomortáni Hunor és Hegyi Réka

kapcsolódó írások

Üzenet a Színházi Világnapra 2004.

» Korábbi cikkek