szerk.
GOLDONI Á LA KISS CSABA
Forró, mint a szépasszony lipityője...
[2008. May. 4.]
Ma mutatják be Marosvásárhelyen A legyező című klasszikus komédiát - modern nyelvi köntösben. [képregény]
…ilyenkor muszáj meginnom egy kupicával: Limonado házi főzésű, napfényes szőlőből buggyantott, 65 fokos grappája*. Ettől még a nyolcnapos hulla is dalra fakad!
*olasz törkölypálinka
#b#Coronato:#/b# Pedig én annyira szeretem ezt a lányt, néha ülök este a vendéglőmben, nézem a párokat és olyan egyedül vagyok… Nem sajnálnak, ugye.
#b#Báró:#/b# És ha mégsem esik, nem válok nevetségessé? Kánikulában esernyőt?
#b#Gróf:#/b# Miért, felhőszakadásban legyezőt, az talán jobb?
#b#Limonado:#/b# Micsoda ember! Lekési a jelenetet, és még ő sürget.
#b#Susanna:#/b# Hát ez mégis csak sok! Egy pillanattal később léptem színre, s máris megkapom, hogy miattam megy szét a játék, meg hogy rám nem lehet számítani… Ha kopognál végre, elkezdhetnénk a jelenetet!
#b#Candida:#/b# És biztos, hogy nem nekem vette?
#b#Susanna:#/b# Őszintén szólva, olyan hangon felelt, hogy még most is végigfut a hideg a hátamon…
#b#Candida:#/b# De mit mondott?
#b#Evaristo:#/b# Forró, mint a szépasszony lipityője...
#b#Gertruda:#/b# De Evaristo úr...
#b#Evaristo:#/b# Úgy is használják, hogy „kerek vagy dombos, mint a szépasszony lipityője”. Ismerte?
#b#Giannina:#/b# Milyen csodálatos dolog, ha az embernek saját legyezője van… úgy lehet kinézni mögüle, hogy minden valamire való férfinak elakad a lélegzete…
#b#Gróf:#/b# Vajon mi a titkom? Csak annyi, hogy jól csinálom? Nem, több van bennem, hiszen mindenkit leveszek a lábáról, és csak kavarom, kavarom a sorsokat, mint egy Isten!
#b#Báró:#/b# Olyan szépet álmodtam: Candida kisasszony volt a puskám... megtöltöttem, és durr durr, majd megtöltöttem és újra... csodálatos álom volt... elmondom neki!
#b#Susanna:#/b# Itt kell leélnem az életem, ezek között a faragatlan, bárdolatlan parasztok és kofák között. És mindaz a jó nevelés, amiben részem volt, a tánc- és illemórák, a hímzési tanfolyamok, a múzeumlátogatások, a gobelinszövés, és végül a népművészeti iskola legyezőszaka – mert azt is elvégeztem...
Szöveg: Goldoni/ Kiss Csaba
Fotók: Bartha László
» Korábbi cikkek