HAMLET

Búzás Anna

LEHET ÉLŐ ÉS FRISS

Házhoz megy a Dollár Papa Gyermekei társulat Budapesten

[2012. Apr. 20.]

Dollár Papa Gyermekei budapesti nappalikban játszanak színdarabokat, az előadást mindig az adott tér körülményeihez adaptálják, a tárgyak és kellékek minden lakásban változnak. Kiss-Végh Emőkével és Ördög Tamással beszélgettünk az általuk alapított lakásszínházról.

Nincs állandó helyszín, nincsenek állandó jelmezek és kellékek, a forgatókönyv is előadásonként változik, a színészek igyekeznek a helyszín és a közönség adta körülményekhez alkalmazkodni. Kiss-Végh Emőke és Ördög Tamás a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karán végeztek színész szakon, 2009 -ben egy harmadik társukkal, Varga Balázzsal együtt megalapították a Dollár Papa Gyermekei független színházi csoportot. Azóta Balázs a nyíregyházi színházhoz szerződött, a társulat azonban nem szűnt meg, Dollár Papa Gyermekei folyamatosan dolgoznak és játszanak vendégművészekkel együtt. Most futó előadásuk Ibsen Hedda Gableréből készült, az Ibsent a nappalimba! című darabot már több mint ötvenszer adták elő.

Dollár Papa Gyermekei előadásait bárki megnézheti, akinek Budapesten van egy nappalija, a csoport meghívás alapján megy el lakásokba, a társulattal itt lehet kapcsolatba lépni.

- Honnan jött az ötlet, hogy lakásszínházat alakítsatok?

Ö.T.: Olyan színházi formát kerestünk, ami valamiképp választ adhat a kor kihívásaira. Az embereket nehéz kimozdítani otthonról. A fő médium a TV és az internet lett, a színház pedig elveszítette jelentőségét és csupán egy szűk réteg helye, eszköze lett. Azáltal, hogy a színház megy házhoz, olyan nézőkhöz juthatunk el, akik más körülmények között el sem mennének színházba. Ez azonban nem egy misszió, csupán egy olyan forma, mellyel megpróbáljuk visszaadni a színház élőségét és közvetlenségét a közönségünknek.

A lakásszínháznak már van hagyománya nyugaton.... Kik, milyen társulatok ihlettek? A magyarországi társulatok közül kinek a példája lett volna követendő? (A kezdeményezés sok szempontból emlékeztet pl. Halász Péterék Lakásszínházára)

K-V.E.: Követendő példánk nem volt és annak ellenére, hogy ismerjük a főleg Halász Péter nevéhez köthető magyarországi hagyományt, próbáltuk megújítani a műfajt.

Jelenet a Sirály című előadásból

Miért választottátok a Dollár Papa Gyermekei nevet?

K-V.E.: Egy előadásunk kapcsán merült fel ez a név, nincs köze a pénzhez. Talán a Kurázsi mamához tudnám hasonlítani a névalkotást. Törekedtünk olyan nevet választani, amihez kialakulhat rögtön egy viszony.

Ö.T. : Olyan nevet szerettünk volna, amely nem köthető egyértelműen a színházhoz vagy műfajhoz. Mivel projekt-rendszerben működünk nem társulatként gondolunk magunkra, sokkal inkább egy független, vendégművészekkel dolgozó csoportként.

Mi történik az előadás előtti félórában?

K-V.E.: Feltérképezzük az adott lakás lehetőségeit, térviszonyait és adaptáljuk a darabot az adott körülményekhez. A teret nem rendezzük át, mert eszközök és segítségek nélkül játszunk.

Ibsent a nappaliba!

Mi volt a legextrémebb tárgy vagy kellék, ami a kezetekbe került előadás során?

Ö.T.: Az, hogy mi kerül be az előadásba, mindig spontán módon alakul ki, sosem döntjük el előre. A legizgalmasabb, amikor a házigazda valamelyik nagyon személyes tárgyát használjuk, persze ez csak az előadás utáni beszélgetésből derül ki. Nem faggatózunk előtte, a véletlenre bízzuk.

Szerintetek mennyiben nyújt többet ez a fajta előadás, mint a kőszínházi előadások?

K-V.E.: Ez is színházi előadás, csak egy nappaliban zajlik. Közvetlenebb, élőbb forma. A nézők nem egy megszokott forma passzív szemlélői, és mi sem húzunk egy képzeletbeli vonalat befogadó és alkotó között.

Ö.T.: Ennek köszönhetően a nézők résztvevői, nem pedig szemlélői az előadásnak. Olyan újszerű helyzetbe kerülnek, ahol nem bújhatnak a nézőtér „jótékony” homályába. Éppen ezért ők is sokkal intenzívebb élményben részesülnek.

Egyeztettek előre a lakás tulajdonosával? Tudjátok, hogy körülbelül mekkora lesz és milyen, vagy minden a helyszínen derül ki?

Ö.T.: Minden a helyszínen derül ki.

K-V.E.: Csak az időpontot és a helyszínt fixáljuk le, viszont bármilyen lakásban előadhatóak a darabok, tehát a helyszínen zajlik az igazi „szemle”.

Ibsent a nappaliba!

Belenéztem egy videóba, melyben részletek jelennek meg a Hedda Gabler-előadásotokból, és valahogy a Beugró jutott eszembe. Az a célotok, hogy nevessenek az emberek ezeken az improvizatív jellegű előadásokon vagy pedig mélyebb beleélésre hívjátok a közönséget, mint a stúdióelőadások általában?

Ö.T.: Sajnos sose láttam Beugrót.

K-V.E.: Ez csakis a nézőn múlik, hogy épp milyen hangulatban van aznap este, vagy ő hogyan éli meg az eseményeket. Ha az lenne a célom előadás előtt, hogy megnevettessem a nézőt, az nagyon szűkre szabott alkotói hozzáállásról vallana. A Beugró szórakoztatóipari műsor, én személy szerint minden energiámmal küzdök az ellen, hogy a szórakoztatóipar teljesen bekebelezze a színházművészetet. Nem azért, mert az egyik felsőbbrendű, mint a másik, hanem mert teljesen más hozzáállást, munkamódszert kíván.

Ö.T.: Mi az ibseni szövegből és helyzetekből kiindulva hoztuk létre az előadást, amelyben ugyan helyet kapnak improvizatív részek, a történet azonban mégis a Hedda Gabler.

A nézőtér sokkal közelebb kerül ebben az esetben hozzátok. Ez nem zavaró? A nézőket bevonjátok a játékba?

K-V.E.: Nem zavaró, nagy koncentrációt és határozott színészi munkát kíván. Itt nem lehet elbújni.

Ö.T.: A nézőket nem vonjuk be a játékba, inkább úgy mondanám, hogy jelen vannak, szó szerint. Kukkolói a történetnek.

Mik vannak most műsoron, milyen darabokat játszotok? Ezeket mi alapján választottátok ki?

Ö.T.: Jelenleg Ibsen van műsoron, de játszottunk már Csehovot, Lessinget is. Gyakran nyúlunk klasszikus szövegekhez, mert meggyőződésünk, hogy lehet érthetően és izgalmasan kezelni nehéz darabokat is.

Ki foglalkozik a szöveggel, hogyan alakítjátok át? Ki a rendező?

K-V.E.: Ördög Tamás foglalkozik a szövegekkel és bár együtt dolgozunk, ő az, aki kézben tartja a projekteket.

Ö.T.: Az előadások végső formáját azonban mindig közösen alakítjuk ki. Én rendszerint csak egy határozott kezdőjavaslatot hozok.

Hogyan viszonyul a szakma hozzátok?

Ö.T.: Ezt igen nehéz megítélni. Pár éve szereztük csak meg a diplománkat. Szabadúszóként több kőszínházban is játszunk, emellett helyspecifikus előadásokat hozunk létre. Ez a műfaj kevésbé ismert még Magyarországon. Az emberek sokszor arra gondolnak, hogy a kényszer szülheti csak a nem színházi helyszínválasztást, holott ez határozott alkotói elképzelés. Mi nagyon szeretjük csinálni és az a tapasztalatunk, hogy a közönség is élvezi azt, hogy új helyzetbe kerül. Azt, hogy úgy lehet színházban, hogy nem kell színházba mennie.

K-V.E.: Előadások után mindig beszélgetünk a nézőkkel. Volt aki még soha nem volt színházban és meglepődött azon, hogy az nem feltétlen unalmas, mint ahogy az a fejében élt, hanem élő és friss.

(Fotók: Tamas and Emoke)

» Korábbi cikkek