Biró Réka
UTÓIRAT
Megkésett összegzés-féle a gyergyói Nemzetiségi Színházi Kollokviumról
[2011. Nov. 2.]
IX. Nemzetiségi Színházi Kollokvium
A szervezők a miért kérdésre is tudják a választ, a fesztiválújság mellett pedig fesztiválrádió és fesztiváltévé is közvetítette a mindennapi reflexiókat.
Egy fesztivál megszervezésekor, azt hiszem az a legfontosabb, hogy a szervezők mindenekelőtt a miért kérdésre ismerjék a választ. Bármilyen munkafolyamat esetén akkor a legcsekélyebb a hibák lehetősége, ha erre az alapkérdésre a választ már az elejétől fogva tisztázzák, így ha felmerül egy probléma, mindig vissza lehet térni ehhez az alaphoz, ami segítséget nyújt a továbbhaladásban.
Egy fesztivál több programra ágazódik, és ha a szervezők tudják, mit miért indítottak el, akkor képesek ezeket az ágakat úgy egymásba fonni, hogy a rendezvény gördülékenyebbé, majd legjobb esetben
önműködővé tudjon válni,
anélkül, hogy a részvevők érzékelnék a szervezés nehézségeit. A gyergyói Nemzetiségi Színházi Kollokvium az erdélyi fesztiválok közül talán az egyik legfiatalosabb rendezvény, ahol nem csak az épület struktúrája nyújtotta előnyök, mint például a színház hangulatos belső kertje vagy a mindenki számára nyitott büfé, a színes Living, érvényesülnek. Itt a szervezők munkájából kiérezhető az egyhangú válasz is: tudják miért.
A kollokvium változatos programja több szinten is próbálta bevonni a közönséget, a megszokott online és nyomtatott fesztiválújságon kívül, saját tévé- és rádióadással is nyitott az érdeklődők fele. Így az előadások, koncertek, szakmai beszélgetések, könyvbemutatók, workshopok a három médiumon keresztül
gazdagabb és többszintes felületet kaptak
a reflexiókra, utóéletre. A meghívott előadások a reggeli szakmai fórumon teljesedtek ki. Ezek a beszélgetések abból a szempontból is rendhagyóak voltak, hogy az előző este látott előadásokat teatrológus hallgatók vezették fel. A felvetődő kérdések, még ha néha egyszerűbbeknek is tűntek, képesek voltak a beszélgetésnek frissességet adni és a vitát interaktívvá tenni.
Sajnos ritkán láthattunk példát arra, hogy a társulatok elkezdték boncolgatni a felmerült problémákat, bár talán a színházi fesztiválok egyik lényege, hogy teret adjon a társulatok találkozásának, hogy különböző színházak láthassák egymás munkáját, ami után megtörténhet a produktív reflexió.
A kollokviumra hívott előadások műfaji rétegződését, többnyelvűségét csak tetézte, hogy egyetemi és diákköri produkciókat is láthattunk, ugyanakkor az állami színházak mellett
több független társulat is jelen volt,
mégpedig nem nyomtalanul, hiszen a Yorick Stúdió Bányavirága kapta a zsűri által kiosztott legjobb előadás díját.
A legjobb rendezésért Victor Ioan Frunză-t díjazták a Csíki Játékszínben rendezett Finito előadásáért, a legjobb női szereplő Éder Enikő lett a Kvartett Merteuil szerepének megformálásáért, és Bányai Kelemen Barna nyerte el a legjobb férfialakítás díját.
A rendezvény alatt sor került az erdélyi magyar színházak képviselőinek a találkozására is, ahol minden jelenlevő színház részéről egyöntetű támogatásban részesült a Romániai Magyar Színházi Szövetség létrehozásának ötlete.
A tíznapos gyergyói kollokvium hangulatát azt hiszem leginkább az adja meg, hogy rákérdezünk dolgokra, és ezek általában válaszra (vagy legalábbis beszélgetésre) találnak, ha nem a szakmai beszélgetéseken, akkor a kertben, reggel a hotel teraszán, éjjel a Living fotelján, vagy hónapok múlva egy kocsmában. Erről és az egyebekről hosszasan böngészni lehet a fesztivál blogján, amit marosvásárhelyi és kolozsvári diákok írtak tele reflexióikkal.
Hírek
- » Sepsiszentgyörgyön ünnepi előadás a boldogságkeresésről
- » Ács Alajosra emlékezik a szatmári Harag György Társulat
- » Diótörő karácsonykor a Magyar Operában: gyerekeknek a belépés díjtalan
- » Kolozsvári összefogás: 200 gyerek kap színházjegyet ajándékba
- » A 2012-es évet záró zenés szuperprodukciójára készül a Tompa Miklós Társulat
Cikkek
A Hamlet.ro tartalma a Creative Commons jogvédelmi elvei szerint használható fel.