HAMLET

H. R.

A SZÖKÉS

Játék a Szerelemmel, a Szabadsággal és a Történelemmel

[2005. Oct. 25.]

Visky András csupa nagybetűs fogalommal játszik művében, és játszótársaitól, vagyis a rendezőtől, a dramaturgtól, a színészektől is megköveteli a játékos-ironikus alaphangot.

A szökés alcíme: Játék a Szerelemmel, a Szabadsággal és a Történelemmel. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata ezzel a bemutató-tervvel nyert a Katona József produkciós pályázaton. A bemutatót követő negyedik előadáson a díszlet mégsem készült el: Patkó Éva egyetemi hallgató rendezői irányításával csupasz térben játszottak a színészek. Nem jelentett gondot, hogy a nézők aktív fantáziája kellett, hogy kiegészítse a szerző és alkotótársai által elkezdett játékot.

Angyal: B. Fülöp Erzsébet

Nem okoz problémát az sem, hogy az eredeti szövegben Angyal harmincéves, szép, törékeny testalkatú, lányos külsejű, önsajnálatra hajlamos fiú kellett volna legyen, mert Láng Zsolt dramuturg és B. Fülöp Erzsébet, a szerep megformálója is játékosan viszonyult a kialakult helyzethez. A Bíró Mária nevet viselő szereplő sem lehetett Angyal menyasszonya a szó földhözragadt értelmében, így Berekméri Katalin Máriája a halál utáni élet fekete ruhás, szalmakalapos menyasszonya.

Angyal és Mária Angyal és Bátyus kettőseiben (a szerepre Bogdán Zsoltot hívták meg) Angyal a kezdeményező, az első, aki tesz annak érdekében, hogy a szürkeség, az egyhangúság megtörjön, a félelem elszálljon és a legrettegettebb találkozásokra is úgy készüljenek, mint bármelyik "hétköznapi" játékukra. A szökést tervező Bátyus szigorúbb, mogorvább, nehezen kapcsolódik be Angyal játékaiba, és az önfeledt mókából sokkal hamarabb tér vissza a valóságba.

A fivérekhez Mária, a látomásokbeli asszony áll legközelebb. Bohócalkatú kísérője, a Foglár (Erdei Gábor) soha nem hervadó mosollyal áll mellette a fivérek minden álmában.

Az ötödik szereplő, Vitéz (László Csaba) csak az utolsó jelenetben lép színre, de az általa elmesélt szökés-történetben több, Angyal vagy Bátyus által kitalált hős neve fordul elő. Minden groteszksége ellenére talán nem a megidézett történelmi hangulat lengi körül, hanem a Végzet szele (akárcsak Máriát).

Beszámolónkhoz a Látó 2004. augusztus-szeptemberi számában megjelent szövegből használunk fel részleteket. A fotókat Bartha László készítette.

ELSŐ JELENET
Angyal álma. Angyal a vádlott, Mária a bíró, (..) oldalt, a vádlott mögött a Foglár áll.

MÁRIA (hivatalosan) Neve?
ANGYAL (nem válaszol)
MÁRIA (kedvesen-kegyetlenül) Mi a neved?...
ANGYAL Angyal...
MÁRIA A neved, vádlott, a neved. Az életformád felől éppen most döntünk. Angyal: nem is rossz, nem is rossz. Felér egy beismerő vallomással.
ANGYAL Angyal János.
MÁRIA (élvezi a helyzetet) Angyal? Jól hallottam? Ismételd meg... Csak bátran, bátran...
ANGYAL (zavartan) János. Angyal. Angyal János...
MÁRIA Angyal. Nagyszerű, akkor már nem is élsz. A kivégzés már semmiség. Rutinmunka. Fájdalommentes beavatkozás, hála a felvilágosult emberiség e tárgyban felhalmozott gazdag tudásának.
FOGLÁR Ámen.

ANGYAL Hány napunk van még?
BÁTYUS Meddig?
ANGYAL Hát a... kötél általiig...?
BÁTYUS Lássuk csak... Tizenkét jelöletlen tégla, holnap reggeltől számítva. Egy, kettő, három... Pontosan tizenkettő.
ANGYAL Nap? Hét? Hónap? Év?
BÁTYUS Nap, ne izgulj!
ANGYAL Nagyszerű, nagyszerű. Annyit még számon lehet tartani.

Angyal, Bátyus és Vitéz

BÁTYUS Én csak arra a szuronyra gondolok. Nem tudom elfelejteni azt a repülést. Jó jel! Repül a magyar szurony, a tavaszi napsütésben, Bécs felé, ki tudja, hol áll meg...
ANGYAL Zuhogott az eső, ez százas.
BÁTYUS Mindegy. Repül, mint a villám, a tavaszi esőben, Bécs felé... Az se kutya: villám a tavaszi felhőszakadásban. Tiszta költészet... Bécs felé, ez a lényeg. Hát erről nem volna szabad megfeledkeznie a csüggeteg népnek.
ANGYAL Volt ott a szobában egy férfi, senki nem tudott róla semmit, Bolond Huszárnak szólították, mintha ez mindenkinek természetes lett volna, hogy így hívják. Mellettem állt, és amikor elröpült a szurony a bot végéről, egyenesen Bécs felé, az elragadtatott kiáltozások után a mennyezet felé mutatott, és azt ismételgette kiáltozva: "A szurony! Jön vissza a szurony! Hasalj! Meneküljünk! Gyűjtsétek össze a gyermekeket és az asszonyokat a menedékekbe... veszedelem... veszedelem..." Fejvesztve kirohant a teremből. Mindenki harsányan nevetett rajta, volt, akinek még a könnye is kicsordult, meg is dobálták, amivel tudták. Bolond Huszár! Bolond Huszár! – zengett utána a mámoros kórus.
BÁTYUS Te is zengted...
ANGYAL Én is zengtem... És te is...
BÁTYUS Én is...
ANGYAL Meg is dobáltad...
BÁTYUS Bizony meg... És te is.
ANGYAL De még mennyire!

Vitéz BÁTYUS Jelenetem, az 1849.0813-as fogoly nincs ebben a cellában.
FOGLÁR (hirtelen váltva, cinkosan) Lehet, hogy szökésben van?
ANGYAL Nem tudom, jelentem.
BÁTYUS Végrehajtották rajta az ítéletet.
FOGLÁR (megkönnyebbülten) Vagy úgy. Van még igazság a földön. Na és az 1956.1023-as számú fogoly?
BÁTYUS Nincs róla tudomásunk.
FOGLÁR Ne hazudozzon itt nekem! Nincs róla tudomása, az 1956.1023-asról?! Éppen magának!
ANGYAL Kivégezték.
FOGLÁR Nagyszerű, már evvel sincs dolgom. Kihúzom. Akkor helyesbítek. Helyesbítek! Azazhogy egész pontosan helyesbítek: nézzük csak, az 1989-es számú nőnemű fogoly... (Felnyerít) Maga az? Na, mutassa meg magát! Hát nem... mégsem... Helyesbítek, az 1526.1526-os számú, az 1918.1918-as számú, vagy hogy is... Hogy ezek ott fenn mindent összezavarnak...! Na, lóduljon, maga az, az egyik biztosan maga... Ott a helye a többi között... Bolond Huszár...! (Bedobja a cellába, elmenőben) Hogy ezek ott fenn mindig mindent összezavarnak a kurva papírjaikkal...

A szökés

ANGYAL Kivégeznek.
BÁTYUS Azt ígérték.
VITÉZ Attól ne félj!
BÁTYUS Jó, nem félek. Kösz.
ANGYAL De félsz.
VITÉZ És te, Angyal?
ANGYAL Egyidősök vagyunk a Bátyussal.
VITÉZ Igen?
ANGYAL Igen. Kötél általi igen.
VITÉZ Nincs halál, mondtam már? Legalábbis én alapvetően meginogtam ebben a kérdésben. Nekem nem tud úgy istenigazából összejönni egy.
ANGYAL Csak fel a fejjel! Ne veszítsd el a reményt! Egyszer csak kifogysz a történeteidből, és majd akkor jön a békés exitus.

kapcsolódó írások

A szökés (színlap)

» Korábbi cikkek