H. R.
KORTÁRSUNK, BRECHT
Valahol Szecsuánban
[2005. Sep. 23.]
Lebbenő leplek, kovácsoltvas lépcsők, esőhang... Istenek ajándéka és kegyetlen döntéshelyzet: meg lehet maradni jó embernek, ha jót akarunk cselekedni a körülöttünk lévőkkel?
A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Stúdiójában bemutatott Valahol Szecsuánban Brecht A szecsuáni jólélek című színműve alapján készült. A rendező Barabás Olga ehhez a bemutatóhóz több intézmény alkalmazottját hívta meg műhelymunkára, és együtt keresték a választ arra, hogy a klasszikus szerzőnek számító Bertold Brecht műve milyen formában szólíthatja meg a mai nézőt, illetve a darab songokkal megszakított története hogyan mesélhető újra.
Néhány lebbenő lepel, két kovácsoltvas lépcső és a háttérben álló, drótból fonott törékeny fa által meghatározott játéktérben bontakozik ki Sen Te, az utcalány története. Az alkotók összesűrítették az eredeti szöveget, szerepeket vontak össze, az egész előadást a darab morális kérdésére élezték ki: valóban jó ez a bájos utcalány? Elég, ha ő is adakozik az istenek ajándékából, vagy okosan és számítóan kellene tegye mindezt, hogy a körülötte nyüslető haszonlesők ne élhessenek vissza jóindulatával?
A hanghatások (például az esőhang) és a szerelmi szál a díszlet által sugallt fennkölt hangulatba íródnak, de Zeno Apostolache dalai a brechti elidegenítési effektus mintájára megszakítják a történetet, a darab aktualitása ilyenkor kerül előtérbe: a szereplők szegénységről, nehézségekről énekelnek.
Barabás Olga majdnem minden rejtélyre talál magyarázatot: Sen Te nem szeret egyedül lenni, ezért barátkozik mindenkivel, ezért jó ember. A dohánybolt első tulajdonosa nem csak adósa a házvezetőnek, de nőként is ragaszkodik a komor emberhez. A repülőpilóta Sen Te rokonával szeretne megszökni, gyakorlatilag ketten fosztják meg mindenétől: pénzétől, szerelmétől. Sen Te pedig kénytelen férfiruhát ölteni és eljátszani Sui Ta nagybátyja szerepét, hogy megleckéztesse csalfa szeretőjét, a három személyre redukált rokonságot (anya és két gyermeke) és a házvezetőt. Wang vízárus talán ártatlan ebben a helyzetben, de a darabban az ő szerepe sem idealizált, hiszen gyakran felönt a garatra.
Elég különösen hat mai színházban a darab befejezése: a szereplők megszólítják a közönséget, hogy döntse el: a jóságos, de butácska Sen Te, vagy a szigorú, néha kegyetlen Sui Ta szerepe létjogosult, ha az ember jó szeretne lenni:
Tisztelt közönség, csak semmi harag,
Tudjuk: nem jól végződik a darab.
Arany legendát terveztünk, derűset,
S mire megírtuk, a vég keserű lett.
Mi is csalódtunk: a függöny lehull,
S marad száz kérdés megoldatlanul.
…Tisztelt közönség, kulcsot te találj,
Mert kell jó végnek lenni, kell, muszáj!
A fotókat Csorvási A. készítette.
Hírek
- » Sepsiszentgyörgyön ünnepi előadás a boldogságkeresésről
- » Ács Alajosra emlékezik a szatmári Harag György Társulat
- » Diótörő karácsonykor a Magyar Operában: gyerekeknek a belépés díjtalan
- » Kolozsvári összefogás: 200 gyerek kap színházjegyet ajándékba
- » A 2012-es évet záró zenés szuperprodukciójára készül a Tompa Miklós Társulat
Cikkek
A Hamlet.ro tartalma a Creative Commons jogvédelmi elvei szerint használható fel.