Scarlat Anna
A TéT: HAMLET
VII. Nemzetközi Shakespeare Fesztivál Craiován
[2010. May. 30.]
Idén a Craiován és Bukaresben szervezett Shakespeare Fesztivál műsorában egyetlen színdarab szerepelt: a Hamlet.
A Craiovai W. Shakespeare Alapítvány és a Marin Sorescu Nemzeti Színház megnyerte az egy tétre tett fogadást. Még akkor is, ha az Idő kilépett a medréből, és a súlyos nemzetközi gazdasági válság és az Izlandi vulkánból áradó koromfelhő mindenkit érintettek. Ennek ellenére a világ minden tájáról a legérdekesebb, legértékesebb Hamlet-előadások, -feldolgozások, monodrámák, diákgyakorlatok, színpadi kísérletek, utcai előadások szerepeltek a Craiova-i és bukaresti színpadokon. Persze változtatások, lemondások, átrendezések is előfordultak a repülőjáratok leállítása miatt.
Életünk tizenkét napon át Hamletről szólt. Minden délelőtt Shakespeare-kutatók, fordítok, színháztudósok, kritikusok értekezéseikben közölték legújabb szakmai vélekedésüket a darabról, a szöveg tartalmi és formai adottságairól, híres előadásokról és jeles rendezői meglátásokról, a hősről, kapcsolatairól környezetével és a világgal, a színház szerepéről emberiségünk életében, a fordítások különleges problémáiról korunk nyelvi változásaihoz viszonyítva.
A romániai kritikusok emlékeztek a legjobb Hamlet-alakításokra és előadásokra, amelyek Craiován, Bukarestben, vagy Erdélyben jöttek létre az ötvenes évektől napjainkig. Egyenlítettek az angolok, a legnagyobb előadások és alakítások felidézésében. A két felejthetetlen Hamlet megfilmesítés sem maradt ki, Laurence Olivier és Inokentij Szmoktunovszki emblematikus alkotásai.
A Nemzetközi Shakespearekutató Intézet munkatársai a dán királyfi humanista gondolkodó mivoltát bizonyították, abban a korban, amelyben a reformáció és az ő Wittenbergi tanulmányai formálták személyiségét. Az igazságkeresés ennek tengelye. Állították, hogy a szöveg filozófiai aspektusa fontosabb, mi több, egyetlen fontos aspektus az műből, ami elsősorban olvasmány. A színházi szakemberek kontráztak, természetesen: hiszen a Hamlet színpadi mű, elő kell adni, mindenkor újra és újra ki kell találni, színházi eszközökkel. Mindig tükröt tart a világ elé. Az angol tudósok remekeltek a vitában: élvezettel interpretáltak és szavaltak, játszottak, próbálták meggyőzni kollégáikat, hogy a játék fontosságát soha nem szabad elfeledni. Szavalatukban a szonettek harangzúgásként csendültek fel. Ehhez hasonló versmondást én még nem hallottam.
Programként szerepeltek könyvbemutatók, mesék, esszék, tanulmányok, szonettek fordításai különböző romániai kiadók kiadásában, romániai Hamlet-alakítások elemzései, kötetek, amelyek számos kilóval nehezítették bőröndjeinket. A Román Rádió kulturális szerkesztősége egy három CD lemezből összeállított sorozatban híres román Hamlet-előadásokat adott ki.
A Hamlet világa című képzőművészeti kiállítás helybéli és külföldre származott képzőművészek munkáit gyűjtötte össze, a hamleti örök nagy kérdések képzőművészeti átlényegülését. Az előcsarnok másik részén egy gyönyörű fotósorozat fogadta a vendégeket Hamlet a romániai színpadokon cím alatt: a szerepet alakító színészek, kifejezések, jelmezek a tizenkilencedik századtól napjainkig. Majdnem minden szakmabeli, színész, kritikus vagy kutató azt számolgatta, hányat látott eddig közülük színpadon.
Egyáltalán nem volt érdektelen a Shakespeare és Hamlet bélyeg- és éremkiállítás sem, amelyet a craiovai Shakespeare-rajongók állítottak össze. A városi Múzeum Hamlet és az üveg fényei című kiállításnak adott helyet. Mihai Ţopescu művész munkáit láthattuk, ő készítette azt a Hamlet-díjat is, amit számos rendezőnek, kutatónak és kritikusnak adott át a fesztiváligazgatója.
Hangulatos, reneszánszkori jelmezek és kellékek világába léptünk az előcsarnok emeleti részében, ahol a bukaresti Színművészeti Egyetem Díszlet- és jelmeztervezés tanszék mesteris hallgatói bemutatták elképzeléseiket a darab szereplőiről, pontosabban ruházatukról: meglepően hagyományos Erzsébet-kori formák, meglepően ötletes, nem hagyományos gazdag ornamentikával. Anyagok hatásos összeillesztése, amely a funkcionalitás és a szépség célpontjait nem téveszti szem elől. Kontraszt, ami mindig hatásos. Ennek régi hagyománya van a bukaresti jelmeztervezők világában.
Nem egy ember kérdezte tőlem: nem unalmas, annyiszor „végigülni” ugyanazt a darabot? Tizenkétszer, és adjuk hozzá a délelőtti diák-műhelyeket Hamlet témájára. Nem, nem volt unalmas. Ez is egyféle zene, sokféleképpen eljátszva. A karmester, azaz a rendező, más és más értelmezést, hangsúlyt, interpretációt ad a műnek, így más és más színekben látni és élvezni a szöveget, a játékot, a kapcsolatrendszert, az üzeneteket, ami nélkül nincs jó színház. A kor, a hit, a divat, az elvek, nem utolsó sorban a tehetség mindig különbözik. És a Hamlet, ahogyan mondta valaki, ezer darabot hordoz magában.
Láthattunk litván, lengyel, japán, kínai, német, koreai, amerikai, román Hamlet- előadásokat, hallhattunk Shakespeare-művek inspirálta szimfonikus hangversenyt, reneszánszkori zenét, élőben megismerhettük a legendás Robert Wilson színész-rendező meséjét önmagáról és Hamletről. Számomra a Fesztivál két eseménye mégis Peter Brook rendezése, Hamlet tragédiája címen, a Párizsi Théâtre des Bouffes du Nord előadásában és a Hamlet szemben Hamlettel című színpadi „szópárbaj”.
A világhírű rendező és tanító kísérleti társulata eleven, pattanásig feszülő kapcsolatrendszerre építette játékát, színpompás hangtechnikára és kifinomult szöveg-mondásra, az érzelmek valós, eleven felcsillantására. Hamletet afrikai és indiai művészek szólaltatták meg, saját érzelemvilágukkal bélelték a nagy angol szövegét a dán királyfiról.
A Hamlet szemben Hamlettel: Michael Pennington szemben Ion Caramitruval, harmadikként a moderátor, Ioana Ieronim költő. A Royal Shakespeare Company egyik alapítója és színésze is, a Bukaresti Bulandra Színház művésze is (jelenleg a I.L. Caragiale Nemzeti Színház művészeti igazgatója) 1964-ben, egyetemistaként játszották először Hamletet, vizsgaelőadáson, ezután sokkal később, igényes rendezésekben emblematikus, színháztörténeti jelentőségű szerepeket alkottak, nagy előadásokban. Hetedhét országon túl is játszották, túrnékon, fesztiválokon. Csillogó, sziporkázó beszélgetés kerekedett például a híres monológ annyira más és annyira hasonló angol és román előadásairól, hangsúlyairól. Az esemény befejezése egy spontán, csibészes móka volt: egy-egy Opheliát kerestek és választottak maguknak a közönség soraiból, mint két öregedő, de örök fiatal, szerelemre éhes színész-herceg.
Meg kell emlékeznünk a három keleti és távolkeleti, egzotius Hamlet-előadásról is. A Japán Ryutopia Noh-theatre produkciójában a Nó színház szimbolikája és képzelőereje határok nélkülinek mutatkozik. Az előadás a japán színház szellemében és formáiban működik, de a shakespearei nyelvezet leleményessége és az egyetemes emberi drámák is kifejezésre jutnak benne. Stílusa nagyon elegáns és visszafogott, de átfűti a pattanásig feszült, lappangó szenvedélyek hálózata.
A Shanghai Theatre Academy művészeit az amerikai Richard Schechner rendezte, előadásukban a történet a modern világában játszódik, csak a vándorszínészek Egérfogója tradicionális kínai színházi jelenet. Hamlet hiányérzettel átitatott fiatalsága menekülést keres egy férfi-kapcsolatban. Horatio már nem csak barátja és szövetségese, szerelmese is.
A Koreai Street Theatre Troupe 1986-ban alakult. Vezetője Lee Youn Taek költő, rendező dramaturg, tanár. Érdekes és nagy ívű színházi kísérletek atyja. Színháza egyike a fontos társulatoknak. A külföldi darabokat a koreai színházi stílushoz próbálja adaptálni, a tradicionális színház újjá építése érdekében. Új formai világában egyik fontos célja a jelenkori közönség meghódítása. Előadásai a nemzetközi fesztiválok világában nagyon ismertek.
A Craiovai Fesztivál nyitó és záró Hamlet-előadásait litván társulatok mutatták be. A vilniusi City Theatre és Oscar Korsunovas rendező produkciójától távol áll a tradíció, az előadás egy érdekes és érzékeny színházi kísérlet. Az első képben minden szereplő tükör előtt sminkel, mindenki felteszi a visszatükröződő arcnak egy és ugyanazt a kérdést: „Ki vagyok én? Ki is vagyok én?” Persze, választ senki nem kap. És nem is fog kapni. Az előadást megrázó képekre és az érzelmek hiányára építik fel, a hőst a szeretet, a barátság és örök igazság keresése kíséri. A vilniusi Meno Fortas Színház produkciója, Eimuntas Nekrosius legendás rendezése pedig 1997-ben született, azóta bejárta a legfontosabb nemzetközi fesztiválokat.
Századelőnk első Hamlet-sorozata ismételten elénk hozta a világ örök problémáit: az igazságkeresést, a bosszúállást, a hiányérzetekben vergődő embert. Ha nincs szeretet és szerelem, és nincs barátság, felelősség, biztonság, ha nem bízunk senkiben, akkor mi marad? Árulás és pusztulás. A világszínház tükröt tart elénk. Immár 400 éve.
(Fotók: Florin Chirea)
Hírek
- » Sepsiszentgyörgyön ünnepi előadás a boldogságkeresésről
- » Ács Alajosra emlékezik a szatmári Harag György Társulat
- » Diótörő karácsonykor a Magyar Operában: gyerekeknek a belépés díjtalan
- » Kolozsvári összefogás: 200 gyerek kap színházjegyet ajándékba
- » A 2012-es évet záró zenés szuperprodukciójára készül a Tompa Miklós Társulat
Cikkek
A Hamlet.ro tartalma a Creative Commons jogvédelmi elvei szerint használható fel.