HAMLET

Boros Kinga

EURÓPA - A SZÍNHÁZTEREMBŐL NÉZVE

Dialog International Theatre Festival Wroclaw

[2005. Oct. 26.]

A lengyelországi Dialog International Theatre Festival helyszíne Wroclaw, az egykori német Breslau. A város, melynek története a XI. századig nyúlik vissza; melynek a második világháborúban lebombázott épületei később teljes hűségre törekedve építették vissza. A város, amely a Bauhaus egyik bölcsője; ahol Gadamer egyetemre járt; ahol Jerzy Grotowski tevékenységének nagy részét folytatta. Ambícióban és példaadó hagyományban nincs tehát hiány.

Krystyna Meissner fesztiváligazgató és Fintan O’Toole kritikus. Meissnernek nem ez az első nemzetközi színházfesztiválja: 1991-96 között a toruni KONTAKT fesztivál igazgatója volt.

A biennálé idei, harmadik kiadása, melyre október 8-16. között került sor, kiaknázza a város adottságait. A fesztivál profilját úgy alakította ki az igazgató, Krystyna Meissner, hogy az figyelembe veszi Wroclaw földrajzi elhelyezkedését és történelmét, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy egy összeurópai dialógus színhelyévé váljon. Ennek megfelelően a tizenhét meghívott előadás „gyártási helye” Moszkvától Londonig, Vilniustól Budapestig terjed.

Harmadrészben lengyel előadások kaptak meghívást, a fesztiváligazgató ezzel segítve a lengyel színházak nemzetközi publikum előtt való megmutatkozását. Meissner kritériuma – a nyilvánvaló minőségi igényen túl – a kortárs társadalmi tematika. Olyan előadások kaptak meghívást, amelyek valamiképpen az európai identitásról, az európai társadalmi és politikai jelenségekről, értékekről és félelmekről (is) szólnak.

Azt gondolhatnánk, a társadalmi tematika számonkérése erőltetett. A válogatásba viszont olyan rendezők alkotásai kerültek be, akik egyébként is a kortárs európai színház legjei: a lett Alvis Hermanis, a lengyel Krystian Lupa, a brit Simon McBurney, az észt Elmo Nüganen, a belga Luc Perceval, a német Stefan Purcher, vagy a magyar Schilling Árpád.

Az előadások másnapjára szervezett beszélgetések sem értékelők, előadáselemzések, hanem tematikusan szervezettek: az előadások által felkínált egy-egy kérdés megvitatását tűzik célul publicisták, politikai elemzők, művészettörténészek és az előadás alkotóinak részvételével.

A párbeszéd serkentését célzó egyik mellék-rendezvény a nemzetközi kritikus-workshop, amelyen tizenkilenc, különböző országokból érkezett színháztudomány szakos diák és fiatal kritikus vehetett részt. Számukra egy háromnapos Grotowski-kurzus és -tréning előzte meg a fesztivált, majd a fesztivál ideje alatt naponta végeztek írásgyakorlatot négy, nemzetközileg elismert színházkritikus – Tompa Andrea (Magyarország), Yun-Cheol Kim (Dél-Korea), Dariusz Kosinski (Lengyelország), Fintan O’Toole (Írország) – irányításával.

(A szerző a workshop részvevője volt.)

Grotowski-emléktábla
Emléktábla az egykori 13 széksor Laboratórium Színház falán (ma: Grotowski Központ). A Grotowski-kultusz óriási, bár nem mindig lehetünk biztosak abban, hogy ami/aki a guru nyomain járónak tartja magát, az valóban autentikus, és nem csak felhasználja a renomét.

A brzezinkai ház
A brzezinkai erdei tanya bejárata a főútról. Grotowski erre a Wroclaw-környéki tanyára vonult el dolgozni színészeivel.

#i#The great war#/i# (fotó: Awen Linneman, Herman Helle)
The great war – Rotterdam, r. Pauline Kalker. A rotterdami előadás az első világháborút idézi meg ún. tárgyszínházi produkcióban. Egyszerre láthatjuk a miniatűr tárgyakat mozgató animátorokat, és a mesterien megteremtett effektusokat a kivetítőn, mert mindent filmeztek is.

#i#FEKETEország#/i#
FEKETEország – Budapest, r. Schilling Árpád. Az előadás a nézői várakozások megcáfolására épít. Láng Annamária belép elbűvölő mosollyal, estélyiben, klarinéttel, majd zenélés helyett akkurátus szopásba kezd. Az egésznek a célja: rövidhírekre épített etűdökben mutatni meg a mai Budapestet, Magyarországot és a világot.

#i#Phaidra#/i#
Phaidra – Budapest, r. Schilling Árpád. Előtérben Theseus, aki Tasnádi István Phaedra-feldolgozásában nem csatában tűnt el, hanem kómában fekszik. A tréninges-törülközős Udvaros Dorottya a címszereplő, mellette a sisakos: Phaedra kissé retardált fia, Minitaurosz.

#i#By Gorki#/i#
By Gorki – Riga, r. Alvis Hermanis. Hermanis színpadán látszólag fejetlenség uralkodik. Valójában csak komolyan veszi Gorkijt, és megteremti egy menedékhely hiteles hangulatát, a céltalan lötyögést. A színpadteret az üvegkalitka uralja. Tetején három különböző film pereg, a nézői balon a színészek egykori önvallomása, jobbra pedig az egyik színész által élőben, a színpadon filmezett kockák.

#i#Made in Poland#/i# (fotó: Tomasz Augustyn)
Made in Poland – Legnica, r. Przemyslaw Wojcieszek. A külvárosi történet egy tömbházsor előtt kezdődik, ahol a főszereplő összetör néhány kocsit, majd egy villamosgarázsban folytatódik. Lázadó tinédzser, két műszakot vállaló anyuka, alkoholista irodalomtanár, konzervgyárban dolgozó barátnő, kegyetlen maffiózok, majd happy end. Túl hollywoodi, ahhoz képest, hogy made in Poland.

#i#Hosszú élet#/i#
Hosszú élet – Riga, r. Alvis Hermanis. Másik Hermanis, nem ismerjük fel benne a By Gorki rendezőjét. Öt, közös lakásban élő öreg egy napját mutatják be szöveg nélkül, hihetetlen atmoszférateremtő erővel. Úgy látszik, mintha negyvenes színészek alakítanák a hatvan- és nyolcvanéveseket. A tapsnál kiderül, hogy huszonévesek. Mesteriskola.

#i#Gépnarancs#/i# (fotó: Mariusz Slachowiak)
Gépnarancs – Wroclaw, r. Jan Klata. A jelenet, amelyben Alexet tesztelik – többek között lepisiléssel –, hogy valóban kigyógyult-e a rosszból. Az előadás afféle modernkori moralitás próbál lenni. De a koreografált erőszaktól, iróniától és groteszk látványtól nagyon elütnek a jó és a rossz természetéről szóló verbális fejtegetések.

#i#What bloodied man is that?#/i#
What bloodied man is that? – Poznan, r. Pawel Szkotak. Utcaszínházi produkció a Macbeth nyomán. Ebben a jelenetben a címszereplő a halálgéppel küzd. Amilyen gügyének a fotóról látszik, na pont olyan gügye volt élőben is.

#i#From the red book of extintion#/i#
From the red book of extintion – Moszkva, r. Alexander Bakshi. Inkább előadóművészeti kollázs, mint színház. Tánc, zene, film, rajz, bábmozgatás. Nézdegélni kell, rácsodálkozni arra, hogy az avart eltakarító rőzseseprű ütemes hangja hogyan változik zenévé.

#i#Esküvő#/i# (fotó: Jaroslaw Siwik)
Esküvő – Torun, r. Elmo Nüganen. A trónfosztást kiváltó ujj. Nüganen rendezésében a Részeg alakja megkettőződik, ezáltal rokonságot teremtve a Shakespeare-i és Beckett-i bohócokkal.

#i#An unfinished piece for an actor#/i#
An unfinished piece for an actor – Varsó, r. Krystian Lupa. Nézőpróbáló előadás: hét órát tart. Krystian Lupa a színész alakjában találta meg azt a gyűjtőpontot, amelyben Csehov Sirálya és Yasmina Reza Spanyol színműve összekapcsolható. Kár, hogy az utóbbi meg sem közelíti Csehovot, így a második rész menthetetlenül alulmúlja az elsőt, a csodálatos Sirály-értelmezést, mely Nyina visszatérésével ér véget. A képen Maja Komorowska, az előadás Arkagyinája.

#i#Zarathusztra#/i# (fotó: Marek Gardulski)
Zarathusztra – Krakkó, r. Krystian Lupa. Újabb Lupa. Viszontlátjuk a rendező kézjegyét: a színpadot keretező piros szigszalagot, a hihetetlenül lassú, nehezen viselhető ritmust, a nyomasztó hangulatot. Az Imígyen szóla Zarathusztra sem bizonyul kezes báránynak, ami a színpadi adaptációt illeti.

#i#Szeget szeggel#/i# (fotó: Nail Libbert)
Szeget szeggel – London, r. Simon McBurney. McBurney kétszeresen rendezője az előadásnak: ő jegyzi a rendezést, és ő játssza a Herceget. Értelmezése nem eget rengető, de a megvalósítás és a színészi játék bámulatos. A Herceg perverzitásban, Angelo puritánságban, Izabella hisztiben felülmúlhatatlan. A képen Pompeius, amint a hóhérságra készül.

#i#Romeo és Júlia#/i#
Romeo és Júlia – Riga, r. Vierturs Kairiss. Rejtély, hogyan került a fesztiválra. Nem színházi előadás, hanem film. Ráadásul inkább készült terápiás, mintsem művészi céllal: a főszereplők halláskárosult fiatalok. Elég komikus, ahogy jelekkel mutogatják el, amit mi hallunk, a West side story slágereit.

#i#Ványa bácsi#/i# (fotó: Phile Deprez)
Ványa bácsi – Antwerpen, r. Luk Perceval. Hullámos a padló a belga Csehovban. A játékteret legalább tíz méter magas függöny veszi körbe. És a szereplők többnyire a sorba állított székeken ülve játsszák végig az előadást. A szöveg sem az eredeti, át van dolgozva. Mégis megkapjuk az igazi Csehovot.

#i#A velencei kalmár#/i# (fotó: Marijus Petrauskas)
A velencei kalmár – Kaunas, r. Jonas Vaitkus. A fiatal litván rendező munkája éppen túlkodifikált színpadi nyelve miatt olyan izgalmas. Portiát és Nerissát férfiak játsszák, akiknek fehér jelmeze és lassú mozdulatai a keleti színházat idézik. Antonio, Bassanio és a többi keresztény Casanova-parókát visel. Egyedül Shylock jelmeze realisztikus, ő jellegzetes zsidó fejfedőt visel.

#i#Othello#/i# (fotó: Ami Declair)
Othello – Hamburg, r. Stefan Purcher. Igazi festett Othello. Egy jelenetben lezuhanyozik, hogy láthassuk, mily tökéletes a make-up. Inkább Michael Jackson, mintsem mór. Desdemona inkább call-girl, mint hű asszony. Az egészet a pop-kultúra hideg levegője járja át.

» Korábbi cikkek