HAMLET

Márton Imola

EGY SZEREP, EGY AJÁNDÉK

"Learben sok jó tulajdonság van"

[2007. Jan. 9.]

Beszélgetés Nemes Levente sepsiszentgyörgyi színművésszel a legutóbb bemutatott Lear királyról, de nem csak.

Pályafutásának döntő fontosságú szerepei közé sorolja a Lear királyt?

Mindenképp döntő fontosságú, egy ajándék az élettől. Kegyelmi állapotnak érzem, hogy a rendező úgy gondolta, megbízhat engem ezzel a szereppel. Nehéz, megerőltető szerep, így ennek megfelelően sokat kellett dolgozni érte. Másrészt azért nagyon fontos, mert sikerült beilleszkedni a rendezői elképzelésbe, és ugyanakkor szívesen játszani az előadást. Pályafutásom során kevés ilyen szerepem volt. Ennek az elsődleges oka az, hogy a színész ritkán találkozik olyan rendezővel, aki igazán "megcsinálja" az előadást. Meggyőződésem szerint a Lear király esetében van előadás, és ez nagyszerű. Ezért annyira jó játszani.

Lear alakjának megformálásában mennyire hagyatkozott a rendezőre, és mennyiben volt döntő az ön olvasata?

A próbafolyamat egy gyönyörű társasjáték: a rendezőnek is figyelnie kell a színészre, ennek megfelelően kell építkeznie, és vice versa. A kortárs színházban felértékelődött a rendező szerepe, természetesen okkal. Ő találja ki az előadást, és ezt a színészeknek el kell ismerni, mert másképp nem lesz belőle színjátszás. A színész tehát vakon teszi azt, amit a rendező mond, mindaddig, amíg észre nem veszi, hogy tulajdonképpen nem dolgozik megfelelően, hogy nem ért hozzá, vagy épp nincs elképzelése. Ilyen esetben nem zárhatók ki az éles viták. A színész azonban legfennebb a célhoz vezető utat láthatja másképp, magát a célt nem.

A Lear király címszerepében

A Lear királyban például érdekes, hogy az első és legfontosabb jelenet Bocsárdi megfogalmazásában arról szól, hogy, idézőjelesen ugyan, de Lear szerelmes a legkisebb lányába. Ez a gondolat az előadás lelke. Én ezt kicsit nehezen fogadtam el, de meg kellett, és meg akartam csinálni. Ez azonban nehezen ment, mivel erre kellett felfűzni, mint egy gyöngysort, a jeleneteket, Lear gondolatait, érzelmeit, mindent. Ettől függ, hogy az előadásnak sikerül kibomolnia, megszületnie, vagy nem.

Milyen előzetes élmények, esetleg korábbi szerepek segítették önt Lear megértésében és felépítésében?

A Lear királyban kicsit magam is megleptem, mert ez a szerep olyan erőfeszítést, szellemi és fizikai megerőltetést igényel, amelyre nem voltam biztos, hogy képes vagyok. A legfrissebb élményem, amely sokat segített, a Godot-ra várva. Az előadást Tompa Gábor rendezte, aki akkor már valószínűleg elígérkezett a Lear királyra a kolozsvári Nemzeti Színházba. Ez lehet az oka annak, hogy ő mindig azt emlegette, hogy a Godot-ra várva szerepei felérnek egy-egy Lear királlyal, egyformán Lear nagyságrendűek és fontosságúak. A rendezőnek több oka is volt, hogy folyamatosan utalt erre, nem utolsó sorban az, hogy figyelmeztessen minket szerepeink komolyságára.

Úgy érzi, hogy megszületett az előadás, és megért önben a Lear király szerepe?

Azt nem tudhatom, hogy mennyire született meg, de mint már említettem, nagyon jó játszani. Mindenkinek meglesz a véleménye, a kritikusoknak is, a kollegáknak is és, nem utolsó sorban, a közönségnek. Lesz, aki azt mondja, hogy nagyon jó, és lesz, aki azt mondja majd, hogy ez semmirevaló. Az ezerfejű szörny ott ül.

Váta Lóránddal és B. Fülöp Erzsébettel a Lear királyban

Mivel magyarázza Learnek azt a megalapozatlan döntését, hogy egy többnyire semmiségnek tűnő ok miatt kitagadja legjobban szeretett lányát, Cordeliát?

Ez jogos kérdés, eleinte én sem értettem az első jelenetet. Már említettem, hogy ez Bocsárdi megközelítésében, bizonyos értelemben, ödipuszi helyzet. Ezt ő felerősítette, és így meg is oldotta a hiányérzetet, Cordelia kitagadásának megalapozatlanságát. Ha alaposabban megnézzük a szöveget, bizony benne vannak ezek a gondolatok. Lear ennek az érzésnek köszönhetően esik túlzásokba. Ezek a megoldások az alternatív színház bátorságából születnek meg, amely azt vallja, hogy a színjátszásban mindent lehet, ha van kellő művészi bátorság, erő és képesség hozzá. A tradicionális, hagyományos színház nem merészkedne el ilyen irányba.

Hogyan értelmezi ön Lear őrültségét, miben látja annak okát?

Még hónapokkal ezelőtt, amikor még csak olvastam a darabot, mondtam a rendezőnek, hogy egyszerűen nem értem, fogalmam sincs, hogy itt mi a helyzet. Én nyilvánvalóan mindig igyekeztem odafigyelni arra, hogy ő mit akar, melyek a céljai. Amikor tanultam a szöveget, mindig visszagondoltam arra, hogy a rendező mit is mondott, és néha éreztem, hogy rátalálok bizonyos dolgokra, egy-egy hangsúlyra, egy-egy gondolatra. A későbbiekben, amikor elkezdtünk ezeken a részeken dolgozni, a vadvirágos koszorúval megjelenő, őrült Lear jelenetében már én leptem meg Bocsárdit. Eljátszottam, és ő azt mondta, hogy ez így, ahogy van, nagyon jó.

Gloucester grófja (Kőmíves Mihály) és Lear (Nemes Levente)

Learben sok jó tulajdonság van, mindenekelőtt jó érzés és igazságérzet. Felállít egy erkölcsi rendszert, amelyet a lányai borzasztó módon megszegnek: megszegik a természet parancsát, a gyermek tisztét, hálatartozását. Szembefordulnak apjukkal, meg akarnak szabadulni tőle, holott egy országot kaptak ajándékba. Ez Lear tragédiája.

El tudná teljesen más rendezői koncepcióban, más értelmezésben játszani Leart?

Nem hiszem, hogy most már el tudnám játszani. Ha egy rendező meg tudna győzni, és el tudna lopni magával, akkor talán megpróbálnám, de nem tudom, milyen eredménnyel. Úgy gondolom, Bocsárdi bizalma irántam abból született meg, hogy ismer engem, tudja, hogy körülbelül milyen alkatú, gondolkodásmódú ember vagyok, és épp ezért kaptam meg én a szerepet.

Brabantio és a Bolond kettős szerepében az Othelloban

Több Shakespeare darabban játszott, ön volt a száműzött herceg az Ahogy tetszikben, Vincentio herceg a Szeget szeggelben, Escalus, Verona hercege a Romeo és Júliában, Brabantio és a Bolond az Othelloban, Hekaté a Macbethben , most pedig címszerepben láthatjuk. Mennyire nehéz ön szerint Shakespeare szerepeit játszani?

Ez roppant érdekes. Nem tudom, mi történhetett akkoriban a Globe színházban. El sem tudom képzelni, hogy ezeket a történeteket, a Shakespeare által írt szöveggel, olyan közönség számára, amelyről tudjuk, milyen volt, hogyan tudták érvényes és élvezhető előadássá tenni. Most ezek az előadások az úgynevezett elitnek készülnek, mert korunk emberének zömét kevésbé érdekli Shakespeare. De én mégis hiszek abban, hogy Shakespearet lehet úgy játszani, hogy sok ember érdeklődésére tarthasson számot. Csak borzasztóan nehéz, és nagyon jól meg kell csinálni.

Az előbb említett előadások közül többet is Bocsárdi László rendezett. Az ő előadásai másfajta színjátszást, több merészséget igényelnek, néha a megszokott játékstílussal való teljes szakítást. Hogyan sikerült Önnek, aki egy tradicionális színházban élte meg pályafutása nagy részét, alkalmazkodni az új játékmódhoz?

Bocsárdi a színjátszás szerelmese, él és ég benne a hit, hogy ezt érdemes csinálni, és egyre inkább képes arra, hogy élvezetessé tegye a színházat. Régebb sok nagy szereppel bízott meg engem: az Iphigeneia Tauriszban Agamemnonjával, A nép ellensége Stockmannjával, a Szeget szeggel Hercegével. Én közben éreztem, és természetesen ő is, hogy talán nem kellene, mivel ezekben a nagy szerepekben úgymond megbuktam. Így egy idő után már kisebb szerepeket osztott rám, és akkor kezdődött a fordulat, amely bekövetkezhetett volna hamarabb is, ha képes lettem volna rá. Ezekben a szerepekben vált sajátommá ez a teljesen más szemlélet. Nehéz volt a váltás, mert már nem arra a tradicionális színjátszásra volt szükség, amelyben otthon voltam, és amelyben elértem a sikereimet. A Romeo és Júlia Hercegeként kezdtem igazán ráérezni, merészebbé válni. Sokat változtam, kellett változnom, mert az, amit én addig csináltam, már kiürült.

(fotók: Barabás Zsolt)

Escalus, Verona hercege a #i#Romeo és Júliá#/i#ban (fotó: Balázs Áron)

Teiresziász Bocsárdi László #i#Antigoné#/i#-rendezésében (fotó: Egyed Péter - kontextus.hu)

Vak az Ilja próféta című előadásban, 2001-ben

Pozzó szerepében

Pálffy Tiborral és Váta Lóránddal Tompa Gábor Beckett-rendezésében

Kreón a Média című Măniuţiu-rendezésben

Bicskei Zsuzsannával a Médeiában

... és #i#A nyugati világ bajnoká#/i#ban

Az Öreg Mahon fiát "neveli" (A nyugati világ bajnoka)

kapcsolódó írások

Nemes Levente adatlapja a Hamleten SZENVEDÉLYEK PANDORA-DOBOZA

» Korábbi cikkek