HAMLET

szerk.

BÁBSZÍNHÁZI VILÁGNAP

Petr Matásek nemzetközi üzenete: Egy igaz legenda

[2009. Mar. 21.]

Hosszú tűzcsík hasít keresztül az égen, majd a Világegyetem mélységébe vész.

Újra megjelenik és ismét eltűnik. Prométheusz az, fáklyával a kezében. Fáradtan keresi a sötétségben, hogy kinek adhatná át.

A fáklya Prométheusz kezében valójában egy Égő Báb. Az istenek ajándéka, akik a maguk tükörképét küldték el az embereknek, hogy el ne feledkezzenek róluk.

Az ember pedig alázattal elfogadta, hogy a képmás az istenekre emlékezteti, ahogy elfogadta az istenektől való függőségének változását is.

De felmerül egy probléma: nem hagyhatjuk figyelmen kívül az energiamegmaradás törvényét.

Akkor viszont el kellene fogadnunk, hogy az Égő Báb anyaga hamuvá válik.

Szerencsére azonban a Báb nem szűnik meg létezni égés közben, tovább él azok hite által, akik átveszik.

Így jön létre az istenek újrarajzolt képmása, az emberek által életre keltett tárgyiasult gondolat, amely megvilágítja az űrt, hogy ne érezzük magunkat oly magányosnak az Univerzumban.

Az emberiség tehát megtapasztalta a fény jótékony hatását, a tűz melegét, az alkotás szenvedélyét, az állandóság műalkotásban rejlő metaforáját és az összetartozás érzését, amelyre a szertartásos gondviselés pillanataiban az egymással megosztott térben emlékezünk.

Itt a Földön az Égő Bábot, mint stafétát hordozzák a szerencsés emberek generációi, akik megperzselődnek ugyan, de nem égnek el a lángoló hőben.

Ez egy véget nem érő futás az üzenettel, amely az idő végtelensége és korunk válsága ellenére változatlan.

Az Égő Báb következő megjelenésének helye és alakja látszólag véletlenszerű, ismétlődő felbukkanásának okát csak az istenek tudják.
Meglepetten bámuljuk azokat, akik elődeiktől hozzájutnak az Égő Báb stafétájához és hordozhatják a rájuk szabott táv végéig, hogy azután továbbadhassák másnak.

Nem valószínű, hogy Prométheusz visszatér. Túl józanok vagyunk ahhoz, hogy észrevegyük.

Ezért óvjuk azokat, akiknek lehetősége van hordozni és továbbadni az Égő Bábot! Ez az egyetlen esélyünk arra, hogy ne aludjon ki a tüze.

(Petr Matásek cseh szcenográfus)

kapcsolódó írások

A bábjátszás világnapja BÁBOS VILÁGNAPI ÜZENET

» Korábbi cikkek