HAMLET

Rácz Tímea

IDIÓTÁK FORRADALMA

Ingmar Villqist: Helver éjszakája

[2011. Jan. 20.]

A Csíki Játékszín két színésze körülbelül egy éve hozta létre azt a független előadást, amely a Balla & Vajna Projects meghívására volt látható a kolozsvári Ecsetgyárban.

Égetett tejszagba lépünk be, a tűzhelynél egy nő keverget egyhangúan, kintről viszont nyugtalanító zajok szűrődnek be. Nem sokkal a nézők után Helver is berohan, a forradalom lázától még kapkodóbban beszélve, mint általában. Helver (Bodea Tibor) ugyanis értelmi sérült férfi, aki bonyolult, kicsit anya-gyermeki, kicsit házastársi kapcsolatban él Karlával (Fekete Bernadetta). Kisvárosukban lázadás tört ki, Helver pedig egész nap az utcákon járt a többiekkel, nem tudván, milyen jelszót is skandál.

Karla: Fekete Bernadetta

(fotók: Sebők Botond)

A gyorstalpaló katonai kiképzés Helverből a legrosszabbat hozza ki: végre egyszer úgy érzi, őt is emberszámba veszik – holott a forradalom éppen ellenük, “a húgyagyúak” ellen irányul. Gúnyt űztek belőle azzal, hogy jelszavaikat skandálhatta, zászlójukat lengethette. Ennek hatására Karlával is gyakorlatozik egész este. A nő először belemegy a játékba – cseppet sem szívesen, szó sincs itt feltétlen szeretetről –, de amikor már túlzásba megy, fizikai fájdalmat okoz neki az egész, kimondja azt, amitől Helver a legjobban retteg: “te idióta, megyünk a klinikára”.

Helver. Bodea Tibor

Az egész darabnak talán a legőszintébb mozzanata ez, amelyet követően kiderül, hogyan került össze ez a két ember. Helver valójában Karla lelkiismeret-furdalásának enyhítése: azután fogadta magához, hogy elhagyta a fogyatékkal született kislányát, és emiatt a házassága is tönkrement. Nem valódi szeretetből és segíteni vágyásból cselekedett, pusztán valamiféle kötelességérzetnek engedelmeskedett, illetve az elvesztett családját próbálta pótolni.

Karla személye semmivel sem szimpatikusabb, mint az értelmetlen forradalmat kirobbantók. A nő nem viseli el a fogyatékosságot, mint ahogyan kislánya esetében sem viselte el, pusztán visszafojtja érzéseit. De amikor ő kerül kiszolgáltatott helyzetbe a “gyakorlatozás” során, kirobban belőle az ellenérzés, “idiótázik”, sőt, néhány percig szinte örömét leli abban, hogy a férfi a klinika hallatára rettegésben tör ki.

Amikor az éjszakában újra meghallják a forradalom zajait, Karla menekíteni próbálja Helvert, pénzt és utasításokat ad, hogy hogyan utazzon el. A férfit azonban megsebesítik, visszatér a házba. A lázadók is közelednek. Karla ekkor, hogy egy keservesebb haláltól megóvja, játékosan bevéteti vele az összes gyógyszerét, majd Pietà-pózban az ölében tartja Helver fejét. A kialakult helyzetben csupán sodródni lehet az eseményekkel, és ha a menekülési terv nem vált be, inkább a biztonságérzet övezte halált választja Helver számára, minthogy szégyenletesen “kivégezzék”, mint húgyagyút.

A Helver éjszakája az értelmetlenség drámája: értelmetlen forradalom, értelmetlen emberi kapcsolatok, értelmetlen halál. Az “egészségesek”, “okosok” között paradox módon Helver a legértelmesebb, akkor is, ha csupán mechanikusan tanulja meg a katonai utasításokat, és csak nagyon mélyen sejti, hogy beleszeretett Karlába, de ezt nem képes tudatosítani.

» Korábbi cikkek