HAMLET

szerk.

MOZGÁSBAN A TESZT

Blogmorzsák melegen

[2011. May. 26.]

TESZT – TEMESVÁRI EURORÉGIÓS SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓ

Az előadások alkotói vallanak munkájukról a fesztivál honlapján megjelenő miniinterjúkban.

A TESZT-en hagyománnyá vált, hogy a fesztivál előadásairól, eseményeiről diákok írnak a színház honlapján elérhető blogon. Idén kolozsvári teatrológus egyetemisták (Adorjáni Panna, Bodoki-Halmen Kata, Szőke Zsolt, Vékony Biborka) írnak, kérdeznek: naplóbejegyzésnyi impressziók, interjúk, körkérdések látnak napvilágot estéről estére. Szerkesztő Sőregi Melinda színházkritikus. Köszönjük hozzájárulását az anyagok másodközléséhez.

[2011.05.22]

bodoki-halmen kata

A rendező átdobja a labdát

A TranzDanz Bankett című táncelőadása nyitotta az idei TESZTet. Az előadás élőzenével is szolgál: háttérben DJ Wondawulf a.k.a. Kovács Jeromos keveri a zenét a táncosoknak, a nézőknek: őt kérdeztük tapasztalatairól.

–  A közönségtalálkozón elhangzott, hogy kettős szereped van: barátként besegítesz, emellett pedig szereplőként is jelen vagy.

–  A színpadon szereplő vagyok, a színpadon kívül barát; a színpad pedig a világot képezi le, amiben élünk.

– Az előadás zenei részét teljes mértékben te uralod. Ez miben segíti a táncosokat?

–  Egy jó DJ mindig kommunikál a közönségével és azokkal, akik táncolnak a zenéjére. Hol én kapok impulzusokat a táncosoktól, hol én inspirálom őket.

– Impulzusok hatására választod ki a megfelelő zenét, vagy kész repertoárral dolgozol?

–  Ebben a darabban a tracklista le van szögezve, míg egy buliban mindig spontán. Ott soha nem lehet tudni, mire számíthatsz, milyen közönséged lesz, és nekik milyen a kedvük. Egy előadás esetében viszont mindig az előadás a kiszámíthatatlan – soha nem tudhatod, milyen lesz.

– Mennyire improvizatív, amit a Bankettben játszol?

– Minden előadás más. Itt nem egy gyárba mész, ahol reggel nyolctól este nyolcig ugyanazt csinálod.

– Miért kihívás számodra részt venni ebben az előadásban?

– Mert mindig aznap születik meg, de nagymértékben függ a táncosok és az én aznapi hangulatomtól.

– Mi szerint válogattad/válogattátok ki a zenéket?

– Ez is egy hosszú kommunikációs folyamat eredménye volt. A rendezőnek van egy gondolata, egy labda mondjuk, amit átdob a zeneszerzőhöz, ő megvizsgálja, s visszadob egy másik labdát. S addig-addig labdáznak, amíg meg nem találják a megfelelő zenét, a megfelelő hangulatot, a megfelelő szerkezetet az adott témához. Minden jelenethez meg kell találni az adott egypercnyi zenét, ami tökéletesen illeszkedik hozzá. Ez egy hosszú, de amúgy nagyon játékos folyamat eredménye.

[2011.05.24]

bodoki-halmen kata

Világok és formák találkozása

Gyarmati Kata fotók: Bíró Márton/TESZTGyarmati Kata, az Újvidéki Színház dramaturgja idén is jelen volt a fesztiválon. Tavalyi interjúnkban arról beszélt, mennyire megfertőzi őt a szöveg gyönyörűsége. Most viszont egy olyan előadás megalkotásában vett részt (Szentivánéji álom), amelyben nem hangzik el egyetlen mondat sem.

– A dramaturgi munka általában a szöveggel való párbeszéd. Nekünk ezúttal azokat a kulcsfontosságú jeleneteket kellett megtalálnunk a darabban, amelyek szöveg nélkül is érthetővé teszik a történetet, és táncként viszik előre. Ezek kiválasztása és füzérbe foglalása is egyfajta dramaturgiai munka. A tánccá formálódott jelenetnek ugyanúgy kell kibontakoznia, ahogy egy szöveges jelenetnek. A dramaturgnak ilyenkor nem olyan eszközökkel kell hozzányúlnia a darabhoz, mint amikor szöveges előadást készít. Táncban kell megmutatnunk és érthetővé tennünk magunkat és a történetet. Itt nem árnyalhatjuk a mondanivalónkat szöveggel, csak mozgással, és ezeket a kulcspillanatokat egy szöveg nélküli előadás minden jelenetében is ugyanúgy meg lehet határozni.

– Szándékosan választottátok ezt a formát?

– Igen, már az elejétől biztosak voltunk abban, hogy a szöveget nem fogjuk használni. Viszont abban is biztosak voltunk, hogy ezt a történetet szeretnénk elmesélni. Olyan erőteljesnek és megfoghatónak éreztük, hogy meg tud szólalni akár szöveg nélkül is. A szöveg bizonyíték arra, hogy mennyire pontos a shakespeare-i mű szerkezete, ez a fabula pedig táncszínházi előadásként is megállja helyét. Eleinte nehéz volt válogatni a drámában megjelenő gazdag világból: nagyon sok jelenetet kihúztunk, és inkább a főcselekményekre koncentráltunk. Arra törekedtünk, hogy az elmesélt történet mellett egy olyan szint is megjelenjen, amit mi tettünk hozzá. Az egész előadásnak önmagában is meg kell állnia a helyét, tehát aki nem ismeri a művet, annak is nyújtani kell valamit.

–  Hogy dolgoztatok a színészekkel?

– Ha Puckot és a tündéreket beszámítjuk, akkor négy csoportra oszthatjuk a szereplőket. Az egyik Oberon és Titania párosa, őket összevontuk Hippolytával és Theseussal, egy másik a mesterembereké, a harmadik a szerelmeseké. A három főcsoporthoz három különböző stílus rendelhető. Ez táncra lefordítva annyit jelentett, hogy többnyire mindegyik csoportnak megvolt a saját koreográfusa, akivel dolgozott, és aztán a végén komponáltuk egésszé az előadást. Puck és a tündérek mindhárom csoporttal dolgoztak, mivel ők az összekötő szálai ennek a mesének. Ezzel Shakespeare elképzelését is megvalósítottuk, miszerint Puck a különböző világok között szabadon átjárhat.

Szabó Réka és a Tünet Együttes két tagja

[2011.05.25]

Adorjáni Panna

Miért pont az ablak?

A budapesti TünetEgyüttes Karc című előadásában a kevés kellék közül talán a kis négyzet alakú ablakok a legemlékezetesebbek. Az ablakok filozófiájáról az előadás rendező-koreográfusát, Szabó Rékát kérdeztük.

– Rengeteg ablakkeretet láttunk a színpadon. Miért pont az ablak?

– Az ablak nagyon egyszerűen választja ketté a világot egy bentre és egy kintre. Sokszor élem át azt, hogy vagyok valahol, de igazából nem ott vagyok, máshova vágyom.Vajon ki merek-e lépni a biztonságos bentből a nagyvilágba, a vágyott világba vagy sem?

– Először született az ötlet, és utána a tárgy?

– Párhuzamosan: bekerültek a próbaterembe tárgyak, és azok maradtak meg az előadásban is, amiket a legerősebbeknek éreztünk és a legtöbb asszociációs lehetőséget kínálták. Az ablakkeretről már a legelején nyilvánvaló lett, hogy szeretném szerepeltetni: képileg nagyon erős dolgokat lehet vele csinálni.

– Van-e valami jelentősége annak, hogy ilyen pici, mintha egy LEGO-ház ablaka volna?

– Fontos volt, hogy könnyen kezelhető legyen - ez  a praktikus magyarázat. De használjuk több olyan mozgásos jelenetben is, ahol beleszorulunk, ami pedig a leszűkítettség érzetét kelti. Nem egy tágas polgári lakás ablaka ez, hanem egy picike lyuké, amiből kikukucskálunk.

– Te milyen ablakokat szeretsz?

– Tizenéves koromban volt egy reggeli rituálém. Szerettem úgy indítani a napot, hogy megiszom a tejeskávémat, leülök a konyhaasztalhoz, és nézek kifele az ablakon. Ez az emlék erősen megmaradt bennem. Nagyon érdekesnek találom azt, ahogyan az ablak meghatározza kapcsolatunkat a kinttel, kijelöl egy kis szeletet, amit látni enged a világból. Minden emberben ott egy kis ablak, és csak azon keresztül képes befogadni a világ valamely szeletét. Bár az előadás dramaturgiája teljesen különbözik a hagyományostól, mégis van dramaturgiai csúcsa, kérdés persze, hogy az mennyire tud megszületni. Szerintem ez az a jelenet, amikor Kövesdi Laci próbál kijönni az ablakon, ami egyszer csak kinyílik, és ettől ő nagyon boldog lesz, hiszen végre elérte, amiért küzdött. De akkor fogja magát, és visszahúzza az ablakot, és egy bárgyú mosollyal megnyugszik ebben a visszacsukásban.

Gyulay Eszter dramaturg és Katona Gábor rendező-koreográfus és Upor László a Mellékhatások című előadás közönségtalálkozóján

[2011.05.25]

Szőke Zsolt

Dramatizáljunk!

Gyulay Eszterrel beszélgettünk a Mellékhatások és A fajok eredete című előadásokról, melyekben dramaturgként dolgozott. A két előadás különbségeiről faggattuk.

Gyulay Eszter:

Az emberek azt hiszik, ha valaki dramaturgiát végzett, akkor csak prózai szövegekkel dolgozik. Nyugaton a tánc-dramaturg külön szakma, egészen másfajta szerkesztést és főleg absztrakt nyelvet igényel. Azzal kísérletezem, hogyan lehet létrehozni homogén nyelvet zenével, tánccal és a szöveggel.

A fajok eredeté-nek speciális a dramaturgiája, mert a története nem lineáris. Idősíkok között ugrálunk ide-oda: montázsokból tevődik össze a darab, ami a táncelőadásokra jellemzőbb.

A Mellékhatások-ban nincs jellemfejlődés, de A fajok eredeté-nél viszont igen. A Mellékhatások-ban állandó karaktereket láttunk, akik az előadás elejétől a végéig nem változnak, bármiféle hatás is éri őket.

A prózai előadásokban ritkán mernek kísérletezni az alkotók. Azt hiszik, hogy a nézők  olyan előadásra számítanak, aminek van eleje, közepe és vége. Ez a gondolat elhangzik a Mellékhatások-ban is. A fajok eredeté-ben használt filmes dramaturgia viszont a nézőtől agyasabb hozzáállást igényel, ami természetesen izgalmasabb. A Mellékhatások-ban három szál van: az egyik az Isten-keresés és a transzcendenciával való kapcsolat, a második egy banális magánéleti szál, a harmadik pedig a művész és az alkotás viszonya. Engem jobban érdekel ez a harmadik szál. A fajok eredeté-ben is foglalkozunk ezzel, ott konkrétan el is hangzik, hogy az alkotó ne törődjön a befogadóval. Ez vicces gondolat, mert művészetet és főleg színházat nem lehet közönség nélkül csinálni.

Mucsi Zoltán, Upor László és Sherer Péter

[2011.05.26]

bodoki-halmen kata

Rövid diskurzus három tételben

A fajok eredete színészeit az élet értelméről és a tyúkokról kérdeztem; majd a Kapa-Pepe párost arról: miért térnek vissza minden évben a fesztiválra - pénzért, hírnévért, vagy csupán szórakozásból?

Az élet értelméről

Kapa (Mucsi Zoltán): Nem tudom, mi az élet értelme, A fajok eredetében játszó színészeket meg nem ismerem.

Thuróczy Szabolcs: Az élet értelme a hedonizmus. Jó pillanatok csak akkor születnek, ha az ember nagyon jókat eszik, nagyon jókat baszik, és nagyon jókat iszik. Aki ezt a sort felborítja, szerintem óriásit hibázik. Ha bárki az élet értelmén gondolkozik, vagy azon, hogyan lehetne jobb neki, akkor valószínűleg mindig kudarcot fog vallani. A pillanatot kell kiélvezni. Pszichológiai szinten megközelíteni az életet: halál.  De az élet értelméről komoly emberek nem beszélgetnek, mert nem tudják, hogy mi az. Ezzel azt mondom: mindenkivel tudatom, hogy meghasad a tudatom.

Pepe (Scherer Péter): A koncerten jutott eszembe egy Ady-vers: Mária és Veronika. Csodálatos. Van benne egy ilyen:

S tudtam, hogy testem miért töröm:

Az életért. És mi az élet?

Asszony-öröm, asszony-öröm.

Ki szült, s ki tanított a csókra?

Asszony. S a halál hajnalán

Altass, Lédám. Hadd álmodjam, hogy

Te vagy az anyám, az anyám.

Ez jut eszembe az élet értelméről is.

Thuróczy Szabolcs: Jó volna például, ha lenne néhány kóbor kutya körülöttem, és fekete olajbogyót ennék Konstancán, a nudista strandon. Nagyon szép fiatal nudista lányok lennének körülöttem, és természetes lenne, hogy körülöttem vannak. Jó lenne úgy négy hónapot eltölteni körülöttük, mint Péntek a Robin Hood szigeten: csak nézzem őket, beszélgessek velük, olajbogyót együnk, halat süssünk, és murfatlart igyunk - szekket. Mindig csak arra koncentrálnék, hogy a következő napot még éljük meg, mert akkor valószínűleg meg fogjuk érni. Viszont soha nem beszélgetünk olyanról, hogy mi lett volna ha, vagy mit szerettem volna ha. Nagyon szeretnék meztelenül úszni a tengerben. A fürdőruhát egyszerűen letépném magamról, mert másképp idegesít. A tenger egy simogató, nagy gyógyszer. Nem is kéne gyógyszertárba járnia a betegeknek, mert ha elmennének a tengerre, mind meggyógyulnának. A tenger a legnagyobb érték. Csodálatos, hogy itt van, nem is olyan messze. Sajnos nekünk nincsen.

A tyúkról

(Állatjogi nézőpontból megközelítve etikus-e egy állatot színpadra vinni?)

Pepe: Úgy érzem, sokkal etikusabb, mintha egy halott állat jelenne meg az előadásban.

Thuróczy Szabolcs: Az állattal semmi olyat nem csináltunk, ami fájt volna neki, sőt, kifejezetten megtisztelve érezhettük magunkat, hogy velünk van. Ő is érezte, hogy egy áldott pillanatban vehet részt. Én nagyon nagy szeretettel és testi-lelki melegséggel álltam eme csodálatos állat mellé. A mai eladásban résztvevő tyúkkal nem volt sok idő összemelegedni (Külföldre és vidékre az eredeti szereplő, Pötyi, nem utazik. - A szerk.), de érezte, hogy nem egy hurkakolbász, hanem egy szeretnivaló ember nyúl hozzá. Az otthoni szárnyasunk csodálatosan tehetséges. Olyan érzékeny, hogy bármit meg tudok vele tenni. Nagyon bensőséges a viszonya velünk, és érzi, hogy nálunk biztonságban van. Nem is csinál semmi rendellenességet, amivel engem kiborítana. Nagyon szeretem a Pötyit. Így hívják. A találkozásunk úgy történt, hogy ajánlották. Ez után ráfókuszáltunk. Szeretném, hogyha soha nem sütnék meg, mert idős, s ezért elég rágós a húsa. Valamint eléggé bölcs ahhoz, hogy még sok ember megtudja, milyen fontos személyiség. Nekem ő fontosabb ember, mint egy miniszter. Pötyiből árad a bölcsesség. Egy miniszterből csak az ostobaság.

Kapa: Nem szeretem ezt a kifejezést, mert ez címke. Bizonyos kor fölött kitaláltuk azt, hogy tyúk. Nekem ő ugyanúgy csirke. Nektek tyúk.

A visszatérésről

Kapa: A hírnév megvan, most már csak a pénz érdekel. Beszerezni viszont nem sikerül, mert mindig átbasznak; ezért azt üzenem: jó lenne a kontót rendezni.

Pepe: Csak a hírnévért járok vissza a fesztiválra. Ne vegyél komolyan. Ahogy öregszem, egyre inkább érzem azt, hogy nagyon meg kell becsülni azokat a helyeket ahol az ember jól érzi magát, és azokat az embereket, akik szeretik. Temesváron most negyedszer játszottam. Mind a négy alkalommal nagyon csodálatosan éreztem magam. Azt éreztem, hogy sikerült valamit adni a közönségnek. Valamint az, hogy ők is akartak minket látni, számomra megható. Szóval ez egy jó hely itt, ide érdemes visszajönni.

Egy kis TESZT-reklám bábbal, színházigazgatóval és A fajok eredete című előadás szereplőivel

kapcsolódó írások

MOZGÁSBAN A TESZT

» Korábbi cikkek