HAMLET

Összeállította: Lőrincz Ildikó

FEKETESZEMŰ RÓZSÁK

Replikák nélkül: cigány-folk a kolozsvári színpadon

[2005. May. 25.]

[fotóriport] Az előadás angliai rendezőjét, Alan Lyddiardot évek óta foglalkoztatja a cigány kultúra.

A Northern Stage Ensemble, amelynek művészeti vezetője és igazgatója, 2003-ban tematikus összművészeti cigány fesztivált rendezett, zenészek, táncosok, zenekarok és színészek közreműködésével.

A Feketeszemű rózsák kerettörténetét Shakespeare Othelloja és García Lorca tragédiája, a Vérnász szolgáltatja. A cselekményvázra mozgás és tánc épül, sok zenével, és tulajdonképpeni replikák nélkül. A keret tartja össze a szereplők által elmesélt cigány történeteket, balladákat, legendákat és meséket.

Történet a cigányok utazásairól

Azt mondják: az én nemzetségem az ördögtől tanulta a zenészmesterséget. Őseim olyan híres muzsikusok voltak, hogy a perzsa király Indiából a saját birodalmába hívta őket, udvari zenésznek. Megtehette, a perzsa király nagyon gazdag volt. Minden férfinak adott egy szamarat, egy ökröt, és két véka kukoricát. Azt remélte, hogy letelepednek a birodalomban. De ők megsütötték az ökröket és megették a kukoricát. Amikor az ősz beálltával újabb adagért jelentkeztek, a perzsa király azt mondta nekik:

– Nem kellett volna elherdálni a kukoricát, megsütni az ökröket! Rakjátok fel a hangszereket a szamarakra, és takarodjatok innen! Nem vagytok többé a király zenészei.

Vándorlásaik során eljutottak Európába: Görögországba, északabbra – Lengyelországba – és nyugatabbra is, egészen Spanyolországig. Az általuk hagyott szekérnyomok úgy hálózzák be Európát, ahogy egy hal csontjai és minden apró szálkája szerteágazik a térképen.

Ha volna egy akkora pisztráng, amekkora Európa: Anglia lenne a feje, és a farka belelógna a Fekete tengerbe és azt megennénk, a gerince és a szálkák mentén mindenhol élnek rokonaim.

Jóslással, rézüst-készítéssel, kovácsolással, kosárfonással és mindenféle egyéb kézművesmesterségekkel keresik a kenyerüket. Ha színes ruháikkal, szekereikkel felbukkannak valahol, megijednek tőlük, vagy kíváncsian bámulják őket. Nem lopnak, csak ennivalót, néha, azt is csak azoktól, akiknek van. És ha megtámadják őket, menekülnek, nem harcolnak senki ellen. Mégis üldözik őket.

Vannak népek, akik elnézőbbek, az ő tájaikon tovább maradnak. Megtűrik őket.

De nem fogadják be, úgy ahogy én most téged.

kapcsolódó írások

Színlap Hír

» Korábbi cikkek