HAMLET

Bányavirág – magyar előadás a dévai Művész Színházban

[2011. May. 5.]

Többnyire kolozsvári diákokból áll az a fiatal csapat (Dupblat), aki május 12-én este 7 Déván vendégszerepel Bányavirág című előadásával. A fekete humorra fűszerezett drámát magyar nyelven mutatják be, fülhallgatóban román nyelven lehet a szinkronfordítást követni.

Csehov Ványa bácsijából ihletődve Székely Csaba Bányavirág című drámája új perspektívába helyezi a lélektani realizmust, és a jelenkori valós állapotokhoz igazítja a történéseket.

A helyszín egy székelyföldi bányatelepülés, ahol Vajda Iván (Orbán Levente), egy negyvenes éveiben járó volt bányász, évek óta gondozza ágyhoz kötött édesapját. Mivel emiatt képtelen elköltözni a községből és új életet kezdeni, az alkoholba menekül.

Az apa gondozásában Ilonka (Szász Réka), Iván féltestvére segédkezik. Ilonka fiatal özvegy, és abban a reményben költözött vissza a városból, hogy ebben az izolált környezetben sikerül túltennie magát férje öngyilkosságán.

Csillag Mihály (Bodor Balázs), a község orvosa és egyben Iván legjobb barátja, elszúrta ragyogónak induló karrierjét, és megállapodott egy olyan helyen, amely eredetileg átmeneti munkahely lett volna.

Iván házában rendszeres vendég két szomszédja, Illés (Kovács Károly) és Irma (Olga Kelenhegyi), akik, bár sokkal jobb anyagi körülmények között élnek, ugyanazt az egzisztenciális szorongást élik át, mint a többi szereplő.

Mindeközben a helységben elterjed a hír, hogy egy televíziós stáb riportot készít az öngyilkossági rátáról, amely igen nagy a községben. A kérdés természetesen: „miért?”

A rendezői koncepció abból indul ki, hogy az ilyen jellegű drámák sokkal inkább láthatóvá válnak a kisközösségekben, ahol kevesebb a külvilággal való kapcsolat, és az emberek kénytelenek ugyanazokat a kis köröket befutni.

A szorongás, a magány és az ördögi körből való szabadulás kétségbeesett vágya Csehov darabjából átvett témák, de ugyanúgy érvényesek napjaink valóságára is.

Az előadás tere növeli a zártság érzetét, a szereplők fullasztó világát, amelyből nincs menekülés. A cselekmény egy régi falusi házban játszódik, amely leginkább raktárra hasonlít a maga elöregedett, poros tárgyaival. Ugyanakkor ez a tér segíti a nézőt közelebb kerülni a szereplőhöz, empátiával viszonyulni hozzá, így néző és karakter között létrejön egy direktebb, nyersebb viszony. Mivel a darab egy székely településen játszódik Erdély szívében, az előadás térelemei jól passzolnak ehhez a miliőhöz, amely eddig kevés figyelmet kapott a színházban. A néző otthonosnak érezheti a környezetet annak ellenére, hogy ez a világ eddig rejtve maradt előle, noha már nyakig benne vagyunk a XXI. században. (sajtóközlemény)

» Korábbi híreink