HAMLET

Harold Pinteré az irodalmi Nobel

Az előzetes irodalmi Nobel-találgatások idén sem jöttek be: Harold Pintert nem emlegették a díjra esélyesek között. És mégis. A Nobel-díj odaítélését a svéd akadémia azzal indokolja: Pinter olyan író, aki "színdarabjaiban feltárja a hétköznapok fecsegése alatt tátongó mélységeket, és behatol az elnyomás zárt térségeibe".

A drámaíró, rendező, színész, költő és politikai aktivista néhány napja, október 10-én ünnepelte születésnapját – tiszteletére Dublinban színházi fesztivált is rendeztek ez alkalomból. A születésnapot Nagy-Britanniában viszonylagos csend övezte, és csak a BBC rádió 3-as csatornáján szenteltek neki időt, új munkája, a Voices (Hangok) bemutatásával.

1948-tól a Royal Academic of Dramatic Art, majd a Central School of Speech and Drama diákjaként színészetet tanult, de az iskolákat hamar otthagyta, s úgy döntött, hogy elméleti tudását a gyakorlatban kamatoztatja: David Baron néven különböző társulatokhoz állt hivatásos színésznek. Munkája közben bejárta szinte egész Angliát és Írországot.

Drámaírásba 1957-ben kezd: ekkor jelenteti meg A szoba című egyfelvonásosát, amelyet a bristoli egyetem színháztudományi intézete mutatott be csaknem visszhangtalanul. Ugyanebben az évben megszületett Az étellift című darabja, de ősbemutatójára csak évekkel később került sor, szintén szűk körben.

Egy évvel később elkészült első, egész estét betöltő darabja, A születésnap, amelyet egy kis londoni színház mutatott be, kereken egy hétig, a nézők és a kritikusok teljes értetlenségétől kísérve. Két évvel később azonbán már ünnepelt szerző: háromfelvonásos drámája, A gondnok 1960-ban átütő sikert aratott, s bebizonyította, hogy Pinter több az akkor divatos abszurd dráma újabb középszerű művelőjénél.

Huszonkilenc drámát írt, drámaírói pályájának fontos darabjai a Hazatérés, a Csönd, a Régi idők, a Senki földje és az Árulás. Szokták Beckettel és Ionescóval rokonítani, de míg Beckett és Ionesco parabolái valamely tétel, állítás illusztrációjára törekszenek, Pinter darabjai pusztán helyzeteket, e helyzetekben mozgó embereket ábrázolnak, mindenféle tanulság nélkül.

Egyes kritikusok szerint színdarabjaiban sikerült maradéktalanul megvalósítania Flaubert célját, az impasszibilitét, a tökéletes távolságtartást és szenvtelenséget. Kedvelt helyszíne a szoba, amely az otthon, a védettség, a menedék, a privát élet jelképe, azon túl az ismeretlen világ van, a fenyegető, a szorongató valóság. Pinter a nyelv művésze is, egyként ismeri a külváros és a villanegyed beszédmódját, dialógusai tele vannak váratlan fordulatokkal és humorral.

Pintért mindenekelőtt az angol abszurd komédia atyjaként emlegetik, de emellett művészetét a fenyegetés színházaként (comedy of menace) is definiálják: a szerző ránk bízza, hogy meghalljuk, észrevegyük a legbanálisabb párbeszédekben rejlő alá- és fölérendeltségi viszonyokat.

(Transindex)

» Korábbi híreink