HAMLET

Az állandó pénzhiányra hivatkozva lemondott a Sepsiszentgyörgyi Andrei Mureşanu Színház igazgatója

[2007. Feb. 28.]

A sepsiszentgyörgyi Andrei Mureşanu Színház gazdasági igazgatója, Ciprian Vultur február eleji lemondása után a társulat igazgatója, Horaţiu Mihaiu is benyújtotta lemondását.

A színház vezetője elsősorban a pénzhiánnyal okolta távozását, mint kifejtette, a városi költségvetésből a teátrumnak juttatott pénz az alkalmazottak fizetésére futotta, színreviteli költségekre igen kevés maradt. De felrótta azt is, hogy a magyar és román színháznak egy termen kell osztoznia, hogy egyetlen elavult kisbusszal rendelkezik a társulat, és a város évek óta visszautasítja egy új jármű vásárlására vonatkozó kérésüket. Ráadásul az országos színjátszás élvonalába feljuttatott társulattól néhány jó színész is elment, és az állandó pénzhiány rányomta bélyegét a társulat munkájára is. Ilyen körülmények között nem vállalja tovább a színház vezetését - döntött az igazgató.

Horaţiu Mihaiu, akárcsak elődje az igazgatói székben, Doru Mareş, két és fél év után adta fel.

Mihaiu továbbá azzal indokolja lemondását (a központi Ziua napilap mai számában megjelent cikk szerzője szerint), hogy miután az önkormányzat lassú halálra ítélte az intézményt, a minisztérium szintén cserben hagyta. Mihaiu egy ideig abban reménykedett, hogy megkapják a sepsiszentgyörgyi volt Művész Mozit, amelyben jelenleg szórakozóhely működik. Aztán kiderült, hogy a szórakozóhely szerződését nem lehet felbontani, a mozi, a várakozással ellentétben nem került át az önkormányzat hatáskörébe. Mihaiu arra is panaszkodik, hogy nincs autóbuszuk, amellyel tájolni, turnékra járhatnának. A birtokukban lévő nyolc személyes mikrobusszal nem lehet díszletet szállítani.

Akárcsak Bocsárdi László, a magyar színház igazgatója, Mihaiu sem érti, miért nem teljesíti kéréseiket az önkormányzat, ha ő viszont teljesítette az igazgatói szerződésben vállaltakat. Évi öt produkciót hozott létre, ebből két gyerekelőadást, egyet diákoknak. Ő maga rendezett egy látványszínházi előadást MaMaMagritte címen, amely 2006-ban meghívást kapott az Országos Fesztiválra. Két előadást a Nemzeti Táncközpont illetve a Pro Helvetia Alapítványtól nyert támogatásból valósítottak meg. Évi 100-120 előadást tartottak esténként átlagosan 100 nézővel, és 40.000 RON bevételük volt (a lényegesen nagyobb nézőszámmal bíró Tamásinak 200.000). Ennek ellenére az elmúlt három évadban a színház kevesebb mint 100.000 RON-t kapott előadások létrehozására. Mihaiu szerint a román színház egy előadást hoz ki abból a pénzből, amit a Tamási egy óriásplakátra elkölt.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Albert Álmos véleménye az, hogy a helyzet nem annyira súlyos, mint azt az igazgatók állítják: azért jut kevesebb pénz a produkciós költségekre, mert muszáj növelni a fizetéseket, így ugyanaz az összeg másképp oszlik meg. Szó nincs a kultúra bojkottálásáról, hiszen idén a tanács például az iskoláknak juttatott támogatást sem tudta számottevően növelni.

Mihaiu a Kultuszminisztérium támogatását is hiányolja. Szerinte szükséges volna, hogy a minisztérium kiemelten támogassa a kisebbségben lévő román színházakat (az Andrei Mureşanu Kovászna és Hargita megye egyetlen román nyelvű színháza), ahogy a magyar kormány is támogatja a kisebbségi magyar színházakat. Demeter András , a Román Kulturális és Vallásügyi Minisztérium Kortárs Alkotások - Kulturális Sokszínűség Főosztály vezetője azzal reagált a panaszra, hogy a román kormánynak, hasonlóan a magyarhoz, van egy a határon túli románságot támogató programja, az az Andrei Mureşanu Színház viszont ebbe nem esik bele. Demeter szerint a minisztérium figyelme tetten érhető abban a gesztusban, hogy bár hiányos vagy hibás pályázatokat nyújtott be, a szentgyörgyi román színház minden alkalommal kapott támogatást kísérleti fesztivál megszervezésére.

A főosztályvezető arra figyelmeztet, hogy a kultúrára költött pénz mind Bukarestben, mind Budapesten egyre kevesebb, egyes színházak kénytelenek lesznek bezárni, és a támogatásokat projektekre adják. Ilyen körülmények között nagy hátrányt jelent, hogy a legtöbb színháznak nincs projektmenedzsmentre szakosodott alkalmazottja, és a pályázatokat az irodalmi titkárok állítják össze, gyakran hibásan. Az új támogatási rendszer pedig már az ajtón kopogtat: az önkormányzatok előbb-utóbb nem fogják a színház teljes költségvetését fedezni.

(Forrás: Háromszék, Ziua, A 7)

» Korábbi híreink