HAMLET

Ilyés István

Vízkereszt rockosan, vagy amit akartok

A Hét, 2004-01-15

A Nagyváradi Szigligeti Társulat ellentétes elvárás- igény csapdában van. Az elvárás az, hogy egy provinciális, elszigetelt művészi-színházi kultúrán formálódó közízlésnek eleget tegyen, tehát hagyományos legyen, közérthető és szórakoztató. Ebben a közegben a művészi igényesség, a reális értékteremtés és az alkotói szabadság is próbál érvényre jutni, de a csapdahelyzetben ritkán születnek tartalmilag, esztétikailag értékes előadások.
Az Amit akartok (Vízkereszt) bemutatása más csapdahelyzeteket is kreál. Az alkotók két radikálisan eltérő kultúrkör elemeit írják egymásba: az egyik a shakespeare-i vígjáték világa, a másik a ’70-’80-as évek rockzenéje, életérzése, világképe, tárgyi világa (Deep Purple, My Dying Bride, Sex Pistols). Nem restauráló módszerrel állítják színpadra a darabot, az Erzsébet-kori vígjáték felülírása a tőle radikálisan eltérő rock elemeivel az aktualizálás irányába viszi el a játékot. Ezt erősíti meg a rendező nyilatkozata is: „mindmáig nagyon rólunk szól a történet” – mondja egy riportban. A szöveg horizontjától való elszakadás természetes folyamat, a mű világa és a befogadó világa közötti űrt egy hozzánk időben közelebb álló kultúra artikulációival próbálja áthidalni a rendezés. Attól azonban, hogy a műről lesöpri az időben rárakódott port, a tartalmi aktualizálást még nem oldotta meg. Az előadás nem lett autentikusabb, a történet sem lett maibb, a színészek pedig többnyire kilógnak az egyenruhaként rájuk kényszerített fekete farmernadrág és metálos-cuccokból (reprezentatív Ács Tibor Böffen Tóbiása: anarchista lélektani-realista megközelítésben).
Erős narratív szerepet tölt be az akusztikus világ, a zene néha hangsúlyosabb, mint a színészi játék, vagy az előadás többi eleme (a produkció gyakran a zenét illusztrálja). A rock-kultúra, mint marginális rétegkultúra erős, eredeti problémákat vethet fel, de ebben az előadásban csupán fekete tónusba öltözteti, felülírja a vígjátékot, és nem ad helyette semmit, megmarad ötlet szintjén, sem a viszonyokban, sem a szereplőkben, sem a teljes folyamatban nem artikulálódik a jelenség.
Az előadás terét műanyagból, kartonból, fémállványokból, hulladék anyagokból (a rock-kultúra tárgyi világából) alakítja ki a tervező: a proszcénium kék plexid (víz), a színpad közepén ugyanabból az anyagból folyosó épül, az állványokból pedig egy emelvény. A tér többnyire illusztratív, atmoszféra teremtő, de szegényes, nem funkcionális és nem is esztétikus. Míg a shakespeare-i vígjátékokban az egymást követő jelenetek nem igényelnek helyszínváltásokat, és ettől általában pörgő a ritmus, a váradi Amit akartokban az egyes jelenetek teljesen azonos helyszíne, illetve a statikusság vontatottá teszik az előadást. A jelmezek az előadás zenei világának megfeleltetett rocker ruhák, illetve ennek variációi: motoros bőrszerkók, a rocksztár felöltők (Orsinón), fekete-erotikus metál-díva jelmezek (Olivián).
A színészi játék a lélektani realizmusból indul ki, de a szituációk mögé rendelt állapotok többnyire nem motiváltak pszichológiailag. Inkább a rendezői utasítás tűnik ki belőle, nem az előadás folyamatában létrejövő történés-állapot viszonyháló.
Az eredeti szövegtől való eltérések és az improvizációk többnyire nem az előadás intertextuális világát gazdagítják, csak olcsó poénok szintjén jelentkeznek. Az Erzsébet-kori színház feltehetően elvetette a szöveghűség problémáját, hasonlóan a lélektani-realista játékmódot. A shakespeare-i szövegeket a gátlástalan idézés és átírás jellemzi. Színházában egy „véres” harci jelenet jobban tetszett a közönségnek, hatásosabb volt, mint egy hiteles, realista párbeszéd. A vígjáték nehezen megközelíthető lélektani-realista játékmód felől (Stanyiszlavszkij feltehetően ezzel fojtotta meg a csehovi iróniát): önkényes logikája szerint a történetben törések, ugrások, irracionális elemek lehetnek, amit a lélektani-realista színház nem tud megragadni. A csapdahelyzeteket az Amit akartok előadása nem tudta kikerülni.

Nagyváradi Állami Színház, Szigligeti Társulat
William Shakespeare: Amit akartok (Vízkereszt)
Rendező: Bodolay Géza
A rendező munkatársa: Teklesz Zsuzsa
Díszlettervező: Bölöni Vilmos
Jelmeztervező: Florina Bellinda Birea
Szereplők: Molnos András Csaba, Kocsis Gyula, Kiss Csaba, Meleg Vilmos, Csatlós Lóránt, Nagy Gábor, Ács Tibor, Kardos M. Róbert, ifj. Kovács Levente, Dimény Levente, Dobos Imre, Fodor Réka, Gajai Ágnes, Csíki Ibolya