HAMLET

Bonczidai Éva

A Festival Café novemberi ajánlata

Krónika, 2008-11-04

Az Európai Színházi Unió 17. Fesztiválja

Rangos előadások mellett gazdag járulékos programot is kínál a hétvégén Kolozsváron megkezdődött Európai Színházi Unió 17. Fesztiválja: az eseményeket a Festival Caféban és a kolozsvári magyar színházban tartják, és felavatják a több mint tíz évig épített stúdiót.
ÁllásBörze

A Kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti előcsarnokában délelőttönként vagy az esti előadások előtt könyvbemutatók és szakmai beszélgetések várják az érdeklődőket, ugyanakkor a Karolina téri Caffé Shadow-ban kialakított fesztiválkávéházban a rendezvény idején rendszeresen tartanak kötetlenebb közönségtalálkozókat, vetítéseket és felolvasószínházi előadásokat. A fesztivál idején látogatható a színház emeleti előcsarnokában Varga-Járó Ilona jelmez- és maszktervező Installációk négy témára a reneszánsz jegyében című kiállítása és a Roger Planchon franciaországi színész, drámaíró, színház- és filmrendező 2002–2008 közötti előadásait megörökítő fotókból összeállított tárlat. A Festival Caféban pedig lapunk munkatársa, Bíró István színházi fotóit láthatják az érdeklődők. November 10-én felavatják a Kolozsvári Állami Magyar Színház több mint tíz éve épülő stúdiótermét, amelyet a magyar filmgyártás úttörőjeként ismert Janovics Jenő színészről, rendezőről, kolozsvári színházigazgatóról neveznek el.

Színház papírlapokon

A fesztivál négy könyvet ajánl a közönség figyelmébe: holnap egy színházi fotógyűjteményt, a Silviu Purcărete – Images de Théatre című albumot, november 8-án a kortárs román drámairodalom egy szeletét bemutató, a Fiatal román drámaírók címmel megjelent kötetet, november 9-én Köllő Kata Csíky András színművészről írt könyvét ismerhetik meg az érdeklődők, november 20-án pedig Mihai Măniuţiu rendező mutatkozik be íróként. A fiatal román drámaírók munkáiból összeállított kötet egyik darabja, Gianina Cărbunariu rendező Stop the Tempo című drámája alapján felolvasószínházi előadást tartanak. November végén újabb fotókiállítás nyílik: Fedotyik-galéria címmel a kolozsvári társulat legutóbbi bemutatóján a Három nővérbeli Fedotyikot alakító Molnár Levente színművész képeit láthatják a Festival Caféba betérők.

Jelenetek Shakespeare és Gombrowitz műhelyéből

November 12–18. között Shakespeare Series (Shakespeare-sorozat) címmel az angol drámaíró műveiből készült világhírű színházi produkciókat vetítenek: a kortárs német színház fenegyerekének tartott Thomas Ostermeier, a Peter Brook és Giorgio Strehler európai „színházóriások” egykori asszisztenseként induló, fiatal lengyel rendező Krzysztof Warlikowski, a híres Berliner Ensemble-i előadásokat színre állító Matthias Langhoff és a romániai színház legendás rendezői, Vlad Mugur, Silviu Purcărete és Tompa Gábor előadásairól készült felvételeket láthatja majd a közönség. A neves színházi szakember, Tadeusz Bradecki Gombrowicz szakértő, a krakkói Stary Teatr volt igazgatója vezeti a színészeknek és rendezőknek meghirdetett workshopot, melynek eredményét Witold Gombrowitz: A Forma, mely folyamatosan alakít bennünket… címmel november 24-én a közönség is láthatja.

Alkotói kérdezz-felelek

Az előadások másnapján lehetőség nyílik az alkotók „kikérdezésére”. Tegnap a Roger Planchon, mesélő a színpadon című portréfilm vetítése után a fesztivált megnyitó Ionesco-előadás szereplőivel találkozhattak az érdeklődők. Az Amédée, vagy hogyan lehet tőle megszabadulni című produkció címszerepét maga a rendező, Roger Planchon játszotta, feleségét, Madeleine-t Colette Dompiétrini személyesítette meg, Patrick Séguillont pedig több szerepben láthatta a közönség. „A próbákon Patrickot addig gyötörtem, amíg tökéletesen eljátszotta a vénembert, utána pedig átvettem az elkészült szerepet, ő meg maradt a mellékszerepekkel” – mondta Roger Planchon, akinek nemcsak a rendezési szokásait, hanem a Kolozsváron játszott Ionesco-előadásának ötven évvel ezelőtti, a szerző jelenlétében is játszott változatát és a franciaországi színházi törekvéseket is megismerhette a közönség. Roger Planchon szerint közérthető és szórakoztató előadásokat kell játszani, Ionesco abszurd színháza pedig épp ilyen. Mint mondta, letűnőben van a túlzottan a vizualitásra és képekre kiélezett színház, és egyre nagyobb igény van a „szavakon” alapuló előadásokra, így visszatérhet a poézis a színpadra.