szerkeszti: 
Gálovits Zoltán
Váradon is Indul a bakterház
Interjú Pinczés István rendezővel
Reggeli Újság, 2006-02-28
A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata április 2-án mutatja be az Indul a bakterház című parasztkomédiát, amit Rideg Sándor regénye, illetve Bereményi Géza színpadi adaptációja alapján a magyarországi Pinczés István rendezett. Az előadással Hajdu Géza színművész 35. színházi évadját ünnepli. A premieren ott lesz Bereményi Géza is, aki az idén tölti hatvanadik életévét. Az alábbiakban Pinczés István magyarországi rendezővel készült interjúnkat olvashatják.
- Miért éppen az Indul a bakterházra esett a választás?
- Specifikus szempont határozta meg a darabválasztást, Hajdu Géza színművész ugyanis 35. évadját tölti a Szigligeti Társulatnál. Ilyenkor a színház tesz egy gesztust a művész felé, és megkérdezi, milyen darabbal szeretne ünnepelni. Hajdu Géza azt mondta: az Indul a bakterház régi kedvence, és mindig szeretett volna játszani benne, de pályafutása során nem volt alkalma erre. A színdarabban több nagy szerep is van: a Bakter az egyik, Patás Mihály a másik, de Hajdu Géza ezekhez már nem elég fiatal, így aztán arra a megállapodásra jutottunk, hogy a Banya szerepét adjuk neki. Hajdu Gézát huszonöt-huszonhat éve ismerem, többször dolgoztunk együtt, a legutóbbi két váradi előadásomban is játszott. Ismerem a társulat művészeit, a színház összes színészével dolgoztam már, Hajdu Géza kívánsága pedig az volt, hogy amennyiben el tudom vállalni, rendezzem én az előadást.
- Néhány évvel ezelőtt Komáromban is megrendezte a darabot. Miben tér el a két előadás?
. A színpadi változat Rideg Sándor regényéből készült. Amit most játszunk, az Bereményi Géza adaptációja, amit pedig Komáromban vittünk színpadra, Tímár Péter feldolgozása volt. Bereményinek más a jelenettechnikája, eltérő epizódok is vannak a két feldolgozásban. Teljesen más a váradi előadásban a díszlet is, úgyhogy nekem ez a munka majdnem olyan volt, mintha egy új darabot rendeztem volna. A komáromi hagyományosabb vígjáték volt, itt pedig a plakáton lévő műfaji meghatározás is jelzi, hogy ez egy parasztkomédia. Igazából ez a műfaj elég ritka, mindenesetre ahogy a próbákon haladtunk előre, kikristályosodott egy olyan játékmodor, ami a népi naiv vásári színjátszás elemeit ötvözi egy korszerűbb, groteszkebb, akár az abszurd helyzetek felé mutató stiláris színészi és rendezői eszközökkel. Tehát nem hagyományos népi komédiát lát majd a közönség. Abszurd elemeket is beviszünk a színpadra, mintegy a feje tetejére állítjuk az egész világot, és fonákjáról is megmutatjuk azt. A darab parasztkomédia volta nem egy földhözragadt naturalista játékmódot tételez. A hang, a fény, a színpadi, a színészi, a rendezői megközelítés mind afelé mutat, hogy a népi naiv, illetve az abszurd, groteszk elemek elegyítésével valóságos figurák valóságos történetét mutatjuk be a kisfiú, Bendegúz szemszögéből.
- Nehéz megfelelő gyerekszereplőt találni...
- Regős Bendegúz szerepét egy 14 éves diák, Miklósik Gellért játssza, aki a Lorántffy-gimnáziumban tanul. Nagy segítség volt, hogy nem egy teljesen tapasztalatlan gyermekkel kellett dolgoznom, ugyanis Gellért a szinkronstúdióban gyakorlott gyerekszínész, aki már megtapasztalta a hanggal való munka nehézségeit.
- Mitől aktuális ma az Indul a bakterház?
- Felgyorsult életünkben sokszor érezzük, hogy a körülöttünk lévő világ nem úgy működik, ahogy kellene. Hol a bürokrácia, hol az emberek közötti kapcsolatok megromlása, hol pedig olyan elemek csöppennek bele homokszemként környezetünk óraszerkezetének működésébe, amelyek kizökkentik, hátráltatják vagy ellenkező irányba forgatják a sors kerekét. Ha nincs meg az emberben az a belső egyensúly, amit egyféle kívülálló, humoros attitűddel felvértezve szemlél, akkor sokszor érthetetlenül áll, és bele is zavarodhat a saját sorsa irányíthatatlanságába. Ezek az abszurd elemek a mi életünkben is benne vannak.
- Ejtsünk szót az 1979-es film és az előadás viszonyáról.
- A filmet láttam még annak idején, majd amikor Komáromban rendeztem a darabot, újra megnéztem. Most azonban nem így történt. Sőt, a színészeknek is mondtam, hogy jó, ha látták a filmet, de aki nem nézte meg, az csak emiatt ne tegye, mert a színpad és a film teljesen más világ. Más színészi eszközökkel dolgozunk, és amit mi csinálunk most, 2006-ban, az stilárisan is és színpadtechnikai megközelítésében is teljesen eltérő.
