szerkeszti: 
Szigeti Réka
A szerelem iskolája
Kisvárdai Lapok (feesztiválnapilap), 2004-06-25
Molière minden darabjában van egy-egy szerelmespár, akik küzdenek, hogy egymáséi lehessenek. Ha van szerelem, akkor a féltékenység is gyakran megjelenik, mint felnagyított jellemtorzulás. A szerelem iskolájának kijárása Molière hőseinek sem ártana. A Nők iskolájának Kövesdy-féle interpretációjában Arnolphe (Pálffy Tibor) mindent meg akar tenni azért, hogy Ágnes (Kicsid Gizella), aki a Nőt jelenti számára, csak az övé legyen. Nőideálja a buta nő. Szereti Ágnest a maga módján, csak nem tudja úgy kimutatni érzelmeit, ahogyan Horace (Kolcsár József) teszi, aki fiatalságával, udvarlásával hódít, és egyetlen vágya, hogy megkapja az általa szintén butának tartott nőt. Arnolphe-ot a féltékenység szörnyei hamar körülveszik: feketeruhás gyászhuszárokként sorakoznak a színpadon, és amikor lekerül róluk a lepel, szörnyű pofájukba tekinthetünk. Minden egyes lepel ugyanakkor egy-egy házassági alapelvet jelent, szabályt, amit a férfi szerint be kell tartani, de ami szinte megbénítja súlyával a nőt. Arnolphe a szabályok betartását nagyon komolyan gondolja, ellentétben öngyilkossági kísérletével, amely komikumba fullad. A díszlet központi eleme az ágy, Arnolphe és Horace vágyainak netovábbja, hatalmas tükörrel, ami betekintést enged a magánélet intimitásába. A két inas (Mátray László, Márton Lóránt) festett arcú bohóc, hol az egyik, hol a másik fél pártjára állnak, s úgy mozognak, mint a forgóajtó, jóravaló imposztorok módjára. A feministák valószínűleg nem kedvelnék az előadás egyes férfi szereplőit, de az ültetési rendnek bizonyára örülnének…
(teatrológia szak, IV. évfolyam, Marosvásárhely)
