szerkeszti: 
Bertóti Johanna
Péntek reggeli interferenciák
fesztivál-mozaik / huntheater.ro, 7. szám, 2007-12-07
Interferenciák - Nemzetközi Színházi Fesztivál
Ioana Jacob, Boris Gaza, Daniela Török, Simona Vintilă, Balázs Attila, Georg Peetz – gondolnánk a nevek alapján, hogy német színészek? Azaz németül játszó színészek. A Frunză-féle temesvári Koldusoperában. Itt játsztak csütörtök este a fesztiválon, és itt ültek péntek délelőtt a színház előcsarnokában.
„Német” színészek magyar színházban – és románul folyik a szakmai beszélgetés. Mert azt mindenki érti. Kivéve, aki nem: a magyarországi és az angol meghívottak. De van mellettük szimultán fordító.
Tompa Gábor, a beszélgetés egyik koordinátora nem feltétlenül szakmai, inkább baráti beszélgetést javasolt, majd finoman jelezte, úgy érzi, a produkció a fesztivál többi előadásához képest lazábbra sikerült.
A rendező, Victor Ioan Frunză nem volt jelen. Ha el tudott volna jönni a fesztiválra, jobban sül el minden, mondta Ida Gaza, a színház volt igazgatója. Mert a rendező előadás előtt az utolsó pillanatig foglalkozni szokott a színészeivel. Most is szükség lett volna erre, mivel más a kolozsvári színház tere, szokatlan volt számukra a páholy, világítási problémák is adódtak... Temesváron ugyanezt az előadást sokkal szűkebb térben játsszák.
Elhangzott, hogy a színészek a temesvári zeneakadémia német nyelvű színészosztályából kerültek ki, átlagéletkoruk kb. huszonkilenc év. Egyikük elmondta, hogy a Frunză-val való együttműködésből többet tanult, mint a színi iskolában.
Visky András, a szakmai beszélgetés másik moderátora feltette a kérdést, hogy lehet-e ma Brechtet játszani, illetve miért játszunk ma Brechtet. Brecht darabjai egyetemes érvényűek, válaszolta az egyik színész, hiszen társadalmi-politikai korrupció mindig volt és lesz. Főként a mi régiónkban.
Tompa kérdésére a színészek az előadás teréről elmondták, hogy egy mesterségesen létrehozott, istállószerű térről van szó, amelyben az uralkodó anyagok, a fa, a fém (a hordók) és a csomagoló karton használata egy tartalmát vesztett világot hivatott érzékeltetni, melyben a szenny elfogadottá vált.
Tompa megkérdezte, hogy szó esett-e a próbák folyamán a brechti beszédmódról. Az igenlő válasz mellett a színészek elmondták, hogy ők elsősorban inkább a szerepükre, mint a koncepcióra összpontosítottak. Azt kiemelték, hogy nem akarták polarizálni a szereplőket, a negatív karakterek pozitív oldalát is meg akarták mutatni.
Visky András befejezésképpen rákérdezett, hogy a társulat tagjai elgondolkodtak-e a Brecht-darab kapcsán a színház szerepéről, és mire jutottak. Balázs Attila azt válaszolta, hogy szerinte minden színész, így ő is hisz bizonyos mértékben a művészet igazságszolgáltató, morális funkciójában.
