Mezei Krisztina Nelli
EURÓPAI ÍZEK - IV.
Hova tűnt Bicska Maxi?
[2007. Dec. 10.]
Interferenciák - Nemzetközi Színházi Fesztivál
Aki arra számított, hogy Victor Ioan Frunză neve garancia egy színvonalas előadásra, azt nagy csalódás érte a Koldusopera kolozsvári fesztivál-vendégjátékán.
Mindaz, ami jellemzi a Frunză-előadásokat - a gépies pontosság, a részletek messzemenő kidolgozottsága, a színház, mint gépezet leleplezése – hiányzott a Temesvári Német Színház játékából. Brecht amúgy sem tartozik a könnyen játszható szerzők közé, a darab önmagában is három óra hosszúságú, de ez a három óra számomra a színházfesztivál legkínosabb három órája volt.
Egy nagyon jó társulat is tud rossz színházat csinálni, tehetséges színészek produkciója sem áll mindig össze, de egy jó, összeszokott színészcsapat talán meg tudja menteni a helyzetet (bár azért erre is láttunk ellenpéldákat). De egy közepesen jó társulatnál elengedhetetlenül fontos, hogy minden óramű-pontossággal menjen, hogy a színpadi rendezés a színészekből a lehető legjobbat hozza ki.
Ehhez képest semmi nem ment jól. Az egy dolog, hogy a magyar közönség körében ismertebb Bicska Maxis fordítás helyett Penge Mackie volt a főszereplő neve, hogy a penge – legalábbis az erdélyi zsargonban – nem szerepel a koldusok szókicsében, lévén eléggé irodalmi jellegű. Az egy másik dolog, hogy a színészeknek nem a legkiválóbb a hangja, és elég nehéz zenés darabot úgy rendezni, hogy egy közepes táncdal-fesztiválon is kiesnének az első fordulóban.
De hogy mindemellett a színészi játék is igen erős kívánnivalókat hagyjon maga után, hogy a színészek szinte elviselhetetlenül színpadiasan játszanak, hogy a darab önmagában ne álljon össze, hanem hamvába holt ötletek kusza gyűjteménye legyen, és mindez egy színházfesztiválon, amire valószínűleg az egész szakmát és sajtót meghívják, hát ennek már eléggé bukás-szaga van.
Ezt még a technika is megfejelte. Mivel a közönség jelentős része egy kukkot sem tudott németül, igencsak hamar elvesztette a fonalat az összekuszálódott feliratozás miatt, a replikák és dalok különben sem a megfelelő sorrendben követték egymást a szövegkönyvben. Többször megfigyelhető volt, hogy a szövegkönyvben meglevő rész a színpadon nem hangzik el, és ehhez még túl nagy némettudás sem volt szükséges.
Mindamellett, hogy Adriana Grand díszletei hozták a szokott színvonalat, a látvány nem volt összhangban a mondanivalóval, illetve nem volt világos, hogy mit is akarnak vele kifejezni. A darab indokolná az erőteljes, a jelenkorra reflektáló politikai mondanivalót, Brechtnek is nyilvánvalóan hasonló szándékai voltak, de akkor ez az aktualizálás az egész darabból hiányzik a globalizáció-kritikus jeleneten kívül, ami fityeg a darab végén, a koherencia szempontjából indokolatlanul, illetve ezt megelőzően erre az értelmezési megoldásra semmilyen dramaturgiai jel nem utal.
Ha az egész rendezés erre a jelenetre van kifuttatva, ez látványnak sok, mondanivalónak kevés. Számomra zavarosnak tűnt a koncepció, ami más Frunză-rendezésben annyira világos, sőt sziporkázóan pontos szokott lenni (pl. Kurázsi mama – Temesvári Német Színház, Windsori víg nők – Nagyváradi Nemzeti Színház).
A rendező nem tudott kielégítő megoldást találni a középkori drámai elemek, a tizenkilencedik századi és absztrakt díszlet-elemek, a zenés dráma, az 1920-as évek klasszikus kapitalizmusa, a baloldali ideológia, a posztindusztriális társadalom és a jelenkor politikai problémái közötti összekapcsolásra. Minden motívumból volt egy kicsi, de úgy összevissza, vasvillával összehányva. Ez nem is „polgári kisiparosi” munka, hanem fusizás volt.
Hírek
- » Sepsiszentgyörgyön ünnepi előadás a boldogságkeresésről
- » Ács Alajosra emlékezik a szatmári Harag György Társulat
- » Diótörő karácsonykor a Magyar Operában: gyerekeknek a belépés díjtalan
- » Kolozsvári összefogás: 200 gyerek kap színházjegyet ajándékba
- » A 2012-es évet záró zenés szuperprodukciójára készül a Tompa Miklós Társulat
Cikkek
A Hamlet.ro tartalma a Creative Commons jogvédelmi elvei szerint használható fel.