HAMLET

Kereskényi Hajnal

Személyesség és nyilvánosság

Kisvárdai Lapok (fesztiválnapilap), 2004-06-23

Az Antigoné közvetlenül a személyesség és a nyilvánosság, az „otthon” és a „nagyvilág” dialektikájáról szól. A darab tárgya a politikai kényszer behatolása a magánéletbe, az az elkerülhetetlen jelenség, hogy a politikai-társadalmi változás erőszakot tesz a lét néma bensőségességén.
Bocsárdi László Antigoné-rendezése egyszerű eszközök segítségével mélységesen összetett hangulatokat teremt. Az előadás semmiféle társadalmi-politikai aktualitásra nem utal, legfőbb eleme: az ember. Mindvégig meghatározó, hogy Polüneikész (Liviu Matei) teteme megjelenik a színpadon. A tetem, amellyel mindent megtesznek, csak éppen el nem temeti senki. Megrendítő némasággal tűri, hogy szerettei megérintsék, betakarják, homokot szórjanak rá, hogy mellé feküdjenek, ki-be tologassák „mozgó ravatalán”. Bármilyen furcsán is hangozzék: Polüneikész éli a saját életét. Jelenléte azt sugallja, hogy halottaink létünk részesei, folyamatosan velünk vannak, és magunk miatt rendeznünk kell a sorsukat.
Kreón (Bíró József) kockázat nélküli törvényhozatalával szeretné kezdeni uralkodói pályafutását. Erre a legideálisabbnak tűnő megoldás a város elpusztítására törő Polüneikész eltiltása végső nyughelyétől. Kreónnak első és egyetlen törvénye ez. Tragikus konfliktushelyzetben van, választania kell: vagy megbünteti Antigonét (Szorcsik Kriszta), vagy megmásítja királyi parancsát, és megbocsát neki. Csakhogy Kreón, a fehér ruhás, szalmakalapos gentleman maga a megtestesült középszer, a véletlenül hatalomhoz jutó, és ahhoz eszelős következetességgel ragaszkodó kisember. Kreón megtorlandó lázadásnak értékeli Antigoné tetteit. Ebben a történetben azért kell elbuknia, mert az istenek által megszabott emberi mértéken túl akart szerephez jutni a világban.
Antigonénak a Bocsárdi-féle interpretációban célja van, és célját el is éri. Elsöpör minden útjába eső akadályt. Antigoné erkölcsi és szellemi fölényének tudatában, az elért hősi sors biztonságában megteheti, hogy gúnnyal kevert ünnepélyességgel, időnként szinte szótagolva beszéljen Kreónhoz, amikor a két ellenfél egy-kétsoros mondatokban, felváltva beszél, s egyre kétségbeesettebben próbálják igazukról meggyőzni a másikat.
Kreónnak egyetlen ember fölött nincs hatalma, s ez nem más, mint Teiresziász (Nemes Levente), a vak jós. Bocsárdinál ő nem is vak, csak annyira, amennyire ezt jelezni kell: papírfecnikkel leragasztott lencsés szemüveget visel, amelyet Kreón előtt nyugodtan le is vehet, hiszen előtte nem kell megjátszania magát. Minden gesztusa és kijelentése fölényt sugároz. Éppen ezért indokolható dramaturgiailag Kreón összeomlása a jós távozása után, aki rádöbbenti hatalma korlátaira, és nem marad más választása, minthogy behódoljon Teiresziásznak.
Bartha József díszletében a nézők a játéktér két oldalán foglalnak helyet, s ha bizonyos helyzetekben nem is látják a színészek arcjátékát, gesztusait, ennek ellenére mégis mindent leolvashatnak a velük szemben ülők arcáról.
(teatrológia szak, IV. évfolyam, Marosvásárhely)

Antigoné